Krakkóban számos középkori lengyel uralkodó bölcsője ringott

„Lengyel–magyar, két jó barát, együtt harcol s issza borát.” A két nép nemzedékekről nemzedékekre öröklődő barátságát jellemző, ismert közmondás Krakkóból származik, s azokra a történelmi időkre utal, amikor a magyar és a lengyel uralkodó dinasztiák szoros szálakkal kapcsolódtak össze. Krakkó ma Lengyelország harmadik legnépesebb városa és az egyik legfontosabb szellemi és kulturális központja.

Fotó: Pixabay

Krakkó, ahol számos középkori lengyel uralkodó bölcsője ringott, ahol már 1000-ben püspökséget alapítottak, s a krónikák 1038-ban fejedelmi székhelyként jegyzik, ma is legismertebb hívószava a Wawel. Nagyjából a magyar államalapítással egy időben kezdték el építeni a város máig legismertebb látnivalóit a Waweldombon: a történelemben is meghatározó szerepet játszó Királyi palota 1038-tól 1596- ig volt a lengyel uralkodók székhelye. A város virágkora is erre az időre tehető. Krakkó a Jagelló-ház kihalása után vesztette el központi pozícióját, amikor Varsó lett a királyi székhely, de még 1734-ig maradt a koronázóváros. A magyar-lengyel uralkodók közti első házasságot IV. Béla leánya, Kinga kötötte, azzal az V. Boleszlávval, akit I. Ulászló magyar király segített a lengyel trónra. Az ő leányát, Erzsébetet viszont Károly Róbert vette feleségül. Az akkoriban a hatalom érdekében létrejött családi kötelékek közül talán a legismertebb, hogy Jagelló Annát, az utolsó Jagelló-házi király húgát 1576-ban Báthori István erdélyi fejedelem vette feleségül, akit a lengyel rendek – első választott királyukként – lengyel királlyá koronáztak.

A krakkói Wawel-dombon, a Visztula kanyarulatának bal partján emelkedő várdomb monumentális épületegyüttesének szinte minden pontját nevezetes történelmi személyek fémjelzik, és érdekes történeteket, legendák rejtenek. A lenyűgöző Waweli székesegyház, amelyben egyebek közt 18 kápolna, több síremlék, szarkofág, koronázóoltár található, szintén a XIII-XIV. századi uralkodók nevéhez fűződik, akik mind alakítottak rajta. Figyelemre méltó az aranyozott, reneszánsz kupolájú Zsigmond-kápolna, valamint Zsigmond-torony, benne a híres haranggal, az Óra-torony lengyel szentekkel, az Ezüst Harangok-tornya és több bástyatorony. Izgalmas a XVI. századi Tolvajok-bástyájának legendája, amelynek pincéit börtönként használták, s mögötte egy kis torony kanyargós lépcsői a Sárkányverembe vezetnek.

A legenda szerint a barlangban csillapíthatatlan éhségű sárkány lakott, akit egy furfangos szabólegénynek sikerült elpusztítania. A barlang 270 méter hosszú, a turisták számára mintegy nyolcvan méter látogatható. A végén igazi látványosság a Visztula partján félpercenként tüzet okádó waweli sárkány szobra. A fényűző Királyi palota épületegyüttese is külön fejezetet érdemel: mai alakját a XVI. század elején nyerte el, bár azután is előfordult, hogy tűzvész miatt alakítottak rajta. A palota termeiben, lakosztályaiban, hivatalos helyiségeiben a mai látogatók számára megelevenedik a múlt.

Krakkó emblematikus óvárosa és fő- vagy piactere ugyancsak különleges élményt kínál. Ez a hely évszázadok óta a városi élet központja. A piactér hangulatát a Posztócsarnok, a Városháza és a polgári lakóházak együttese, az óvárosét pedig a templomok határozzák meg. Utóbbiak közül az egyik legkülönlegesebb az 1079-1098 között épült Szent András-templom, valamint a mellette lévő, Szent Péter- és Szent Pál-templom, amely 1582-1597 között, a római Il Gesu mintájára épült. A Szent Adalbert-templom Krakkó egyik legrégibb temploma, amelyet Lengyelország védőszentje, Szent István király nevelője 997-ben szentelt fel. Különlegesen értékes egyházi műemlék a felemás tornyokkal rendelkező gótikus Mária-templom, amelynek építéséhez tragikus és hősies legenda is fűződik.