A pajta mellé kidobott Pannonia T1 muzeális minősítésű motorkerékpárrá vált

– Szelestén bukkantam rá egy pajta oldalába támasztva, idézte fel a kezdetet a 69 éves Horváth Tibor, aki aktív éveiben gázóra-leolvasóként rótta Vas megye útjait, így került szeme elé a Pannonia T1.

Kérdeztem a gazdáját, eladó-e, hiszen láthatóan évek óta nem használták, aztán sikerült megegyeznünk. Mint kiderült, amíg használatban volt az 1963-ban gyártott, 14 lóerős Pannonia, gazdája Répcelakra járt vele dolgozni, ez napi 40 kilométer, ami a motort nem viselte meg. Ez azon is látszott, hogy a hosszú pihenő dacára, miután kapott a tartályába benzint, a második rúgásra beindult, a karosszériája viszont nagyon rossz állapotba került az évek során. Mindenhol rozsda ette, ezért először fémtisztára kellett takarítani, aztán jöhetett a festés, nikkelezés, krómozás, új küllőzést is kapott. Háromnegyed év alatt állítottuk helyre a barátommal közösen – sorolta a gépésztechnikus végzettségű szombathelyi férfi, aki azt is elárulta, hogy a Pannonia T1 jellegzetessége a csepp alakú hátsó lámpa, ami méretéhez képest komoly értéket, több tízezer forintot képvisel. Horváth Tibor szerencsével járt, mert Csepregen bukkant rá, egy tyúkólba volt kidobva, gazdája nem sejtette, mit tart ő szemétnek… Az árról ezek után ne essen szó.

A műszaki műveletekhez járult még természetesen a papírok beszerzése is, ami nem kevés utánjárást igényelt.

– Rendszáma nem volt, de szerencsére ezt annak idején beütötték a vázba, ez alapján a nyilvántartásból sikerült az eredeti tulajdonost megtalálni, aki sok évvel korábban használatba adta a motort annak, akitől én megvettem – magyarázta.

Ezzel összeállt minden, ami a muzeális minősítéshez, az OT-rendszámhoz szükséges, a vizsgán nem is volt gond. Azóta időről időre nyergébe pattan, járja a vasi utakat, felbukkan veterán járművek találkozóján, motoros felvonulásokon. A Pannonia T1 nincs egyedül, Simson SR2, egy felújításra váró másik Pannonia T1, valamint egy Simson Star teszi teljessé a képet, és ad persze elfoglaltságot Horváth Tibornak.

A Pannonia T1 modellel teljesen kialakultak az egyhengeres, 246 köbcentis, kétütemű, erőforrásokkal szerelt Pannóniák formai és technikai jellegzetességei: a feketére festett motorkerékpárok tankján körbefutó piros vagy piros-arany csíkozás közepén már nem a korábbi szárnyas, hanem az ovális P betűs embléma látható. Ezzel a típussal általánossá vált a kis úszóházas karburátor és a kor divatjának megfelelő, nagyméretű műanyag burás hátsó lámpa is… A Csepel Motorkerékpárgyár egyébként 1953-ban mutatta be első Pannonia nevű motorkerékpárját. Ez a márka közel negyed évszázadot élt meg. Máig tartó népszerűsége annak köszönhető, hogy a hazai és a szocialista blokk országaiban a motorizált közlekedés kezdetén, az autóhiányos időkben sokak számára ez volt az egyetlen elérhető lehetőség az egyéni utazáshoz.

Emiatt aki csak tehette, motoros kétkerekűt vásárolt. A legnagyobb felvevőpiac természetesen a Szovjetunió volt. A Pannoniát ide először az 1960–1965 közötti ötéves terv­periódusban exportálták és a T1-es Pannonia volt az első, ami meghódította a szovjet piacot. Ez az 1961-ben bemutatott modell a TLT modernizált változata volt. Először 1958-ban jött a TLF, majd ’59-ben a TLF 250/59, ’60-ban a TLF 250/60, végül 1961-ben a T1.

A leglényegesebb változás, hogy a résvezérelt kétütemű motor teljesítményét 11, majd pedig 14 lóerőre növelték. Megjelent a mágnesgyújtás, aztán a dinamós kivitel is. Lecserélték a hátsó lámpát is. A Pannonia T1 1964-ig maradt gyártásban.