Egyszerű borzongás: a Host című film kritikája

Néhány barát otthon vagy a családjánál tölti a fertőzés miatti kényszerszünetet. Eltervezik, hogy virtuális szellem­idéző szeánszot tartanak egy konferenciabeszélgetés keretein belül. Kezdetben szépen el is poénkodnak rajta, de a komolytalan játszogatás közben valami átjön a túlvilágról és szándékai nem éppen békések.

A Host több szempontból különleges alkotás. Roppant aktuális, ahogy a vírushelyzetre reflektálnak hőseink, így a néző is könnyen bele tudja élni magát a szituációba. A másik érdekesség, hogy a cselekmény egy monitoron játszódik, ahogy azt már láthattuk a két Unfriended film vagy a Keresés esetében. Nem egyedi koncepció, de megfelelő kezekben képes hatásos lenni, Savage pedig igyekszik élni a lehetőséggel. A történet végtelenül egyszerű, a szereplők elkezdik a szellemidézést, majd érkezik a démoni entitás, hogy mindenkire a frászt hozza.

Nincs motiváció, se magyarázat, a Host légből kapott ötletekkel dobálózik, mondanivaló és érdemi tartalom nélkül. Mégsem áll neki rosszul, többek közt azért, mert a film 57 perces, stáblistával együtt. Ez a rövidség remekül áll neki, noha szó sincs arról, hogy egy nonstop horrorhoz lenne szerencsénk. Megkapjuk a felvezetést, ráadásul sokáig csak a szkeptikus poénok és a szeánsz fricskázása megy. Majd érkeznek a jelek, az egyre drasztikusabb dolgok, hogy aztán az utolsó negyedórára teljesen elszabaduljon a pokol. Savage nem talált fel semmi újat, műve centire kiszámítható, a hangulat bár korrekt, az ijesztések szinte egytől egyik kikövetkeztethetők. Pont ezért óriási bravúr, hogy a Host még így is képes kiugrasztani a nadrágunkból. Sok az olcsó jump scare (hirtelen, hangos ijesztés), a leeső tárgyak, becsapódó ajtók és van, hogy csak legyintünk ezekre, itt mégis számos esetben működnek az elcsépeltnek vélt képi és hanghatások. Talán az egyszerűsége okán, talán a színvonal csökkent ennyire a zsánerben, de örültem neki, hogy végre rám tudták hozni a frászt.

Szinte semmi eredeti nincs benne, s a kivitelezés is nagyon szimplára sikeredett, a Host mégis üdítő színfolt a kommersz horrorok közt. Rövidsége, egyszerűsége segíti hatásosságát, nem vállalja túl magát, amit eltervez, azt sikerrel véghezviszi. Nincs új a nap alatt, de olykor jólesik csak egyszerűen borzongani.