Vakondűzés hanggal és szaggal

Á, dehogy! Lesben ül, hogy tetten érje vakond őuraságát, amint éppen új halmot túr a féltve gondozott facsemete mellett. Dehogy bántaná! Csak kitessékelné a rétre. Az idén én is bajszot akasztottam az amúgy befogadott vakondcsaláddal! Amikor letelepedtek a gyümölcsösben, nem szóltam, szétgereblyéztem a fűben apró várakként sorakozó túrásaikat, arra gondoltam, ennyit megér, hogy kieszik a földből a csimaszokat, pajorokat és egyéb fagyökérre fenekedő férgeket. Akkor is csak magamban morogtam, amikor belakták az udvar pázsitját is, ebből később izgalmas társasjáték bontakozott ki közöttünk, ami földet ők éjjel kitúrtak, azt én nappal visszatömködtem a járataikba. Közben eszembe jutott öregapám tanácsa: „vidd a kapádat, a nyelét dugd mélyen a vakondoklikba, a fejét jó erősen verd egy másik kapával, a zajtól világgá menekül a kerti zsivány”. Hasonló elven alapul a szakíró javaslata: „a vakond járta helyre tűzz le egy karót, húzz rá egy konzerv- vagy sörösdobozt, s a szél keltette zörömbölés távol tartja a finom hallású állatot”.

Furcsállottam a dolgot, hiszen nincs is füle a vakondnak, de kiderült, az egész teste, mint külső fül érzékeli a rezgéseket, s a föld jobban vezeti a hangot, mint a levegő. Ezen alapul a szaküzletekben kapható elektromos vakond- és rágcsálóriasztó hatása is, a vaksi bársonybundás állat ugyanis érzékeny az 1000 Hz alatti frekvenciájú hangra, így a készülék által kibocsátott több tucat méterre terjedő alacsony frekvenciájú hangimpulzusok annyira zavarják, hogy eliszkol a területről.

Szóval vakond koma ezúttal túlment minden határon, valamelyik pereputtya beköltözködött a veteményesbe. Az persze jó, hogy a kertben is felfalja a férgeket, csigákat, bogarakat, állítólag saját súlyának több mint másfélszeresét bekebelezi belőlük naponta, de közben gyökerestől a felszínre fordítja az uborkapalántákat, a paprikanövendékeket, a babgyerekeket, szóval mindent, ami útjába kerül. Annak se örülök, hogy fő tápláléka a giliszta, hiszen ők az én humusz-előállító segédkertészeim, ezért is lenne jó anélkül távozásra bírni őkelmét, hogy közben körbekergetném az egész kertben. A régi, állítólag bevált módszer, hogy erősen szennyező petróleummal, terpentinnel átitatott rongyokat tömködjek a vakond folyosóiba, elvetve, a kifüstölés, a mérgezés, amely árthat a védett állatnak (természetvédelmi értéke 25 ezer forint) főleg. A melegágyak, az emelt fűszer­ágyások a talaj- és a trágyaréteg közé fektetett vakondhálóval, bökős borókaágakkal megvédhető, no, de az egész kert alját csak nem boríthatom be dróthálóval… Szerencsére van néhány növény is, amellyel több kevesebb sikerrel próbálkozhatunk. A legismertebb a vakondűző kutyatejként elhíresült nagy sárfű, amelynek a gyökerében termelődő tejnedv petróleumhoz hasonló erős illatú. A sárfű dísznövényként is jól mutat, ám mérgező hatása miatt a kisgyermekes családoknak nem ajánlott. Állítólag a csillaghagyma gyökerének szaga sem tartozik a vakond kedvencei közé, mint ahogy a szépséges császárkorona, a föld alatti kipárolgása is csavarja az érzékeny orrát. Vannak, akik a kerti laboda rágcsáló és vakondűző hatására esküsznek.

Nos, nekem ilyenből 3 fajta is van. Megjegyzem, az egyik vakondtúrás éppen egy vörös laboda előtt magasodik. De ne ítélkezzünk elhamarkodottan! Feltételezzük, hogy az állatka a laboda gyökerénél megtorpant és fejvesztve elmenekült a kertből.