Stefánia zalai követei – 105 éves a magyarországi védőnői szolgálat

Katalin talán a legnehezebb terepen dolgozik, Ildikó és Ibolya a szolgálat zalai irányításában, Szilvia és Marcsi iskolába „jár”, kamaszok támasza, Erzsébet, Marianna pedig a legszebb pillanatok részese, amikor a várandósság zajlik, majd az újszülött hazatér a családba.

– Gasztonyi Vince főorvos indított el a pályán a Deák szakközépiskolában, ő beszélt úgy a védőnői szolgálatról, hogy nem volt kérdés, milyen pályát választok hivatásomul – mondja Vizváriné Nagy Katalin, a Családvédelmi Szolgálat munkatársa, aki jelenleg a kormányhivatal járási hivatalának népegészségügyi osztálya kötelékében végzi tevékenységét. Több mint 35 éve áll kapcsolatban a Stefánia belga királyi hercegnő védnökségével, Heim Pál gyermekgyógyász kezdeményezésére létrehozott Védőnői Szolgálattal, mely a csecsemőhalandóság csökkentése érdekében született meg. Azonnal a mély vízbe dobták, kezdő általános iskolai védőnőként 2800 gyerekért volt felelős. Egy év után területi védőnő lett, jelenlegi feladatát 2012-től látja el. Azokat támogatja, segíti, akik nem akarják, nem tudják megtartani a megfogant babát. Megértés, empátia az általa alkalmazott legfontosabb készség. Nincs jobb érzés, mintha mégis megszületik a válsághelyzetet okozó gyermek, hogy örömöt hozzon a szülei életébe. Az abortuszok száma ugyan csökkenő tendenciát mutat, de egyre fiatalabb korosztályt érint.

– Engem Szeged és az ott tevékenykedő tanárok indítottak el a pályán 1982-ben – hangsúlyozza Gyetván Ildikó járási vezető védőnő (Zala Megyei Kormányhivatal zalaegerszegi járási hivatal népegészségügyi osztály). Dr. Szél Éva professzor, a védőnői módszertan alapjait megalkotó főiskolai tanár, dr. Kling Katalin gyermekorvos-tanár nagy hangsúlyt fektetett a védőnőképzésben a gyermekgyógyászat tanítására. – Szüleim révén a berettyóújfalui kórházban nőttem fel, az egészségügyhöz való vonzódás tehát minden téren adott volt. 1982 szeptemberétől Debrecenben kezdtem dolgozni, olyan vegyes körzetben, ahol az egyetemi villák is hozzám tartoztak, ahol rengeteg orvos és professzor lakott. Kezdő védőnőként féltem becsengetni, mit is tanácsolhatok ott, ahol mindenki egészségügyi dolgozó, de amikor úgy fogadtak, „alig vártuk, hogy jöjjön már, nem tudunk mit kezdeni a kisbaba köldökével”, megnyugodtam, igen, szükség van rám.

A köldökzsinórtéma előhívja a „mikor vágják el?” kérdését. Vendégeim hangsúlyozzák, ma már hazánkban is többet várnak, mint korábban, de a felkészült szülő kívánsága is befolyásolhatja az időbeli késleltetést, hiszen ennek révén a születés után még nagyon sok tápanyaghoz juthat hozzá az újszülött.

Ildikó 1989-ben érkezett Zalába, ezt követően Nagylengyel védőnői körzetét látta el 2001-ig, majd az ÁNTSZ vezető védőnője lett. Jelenleg járási vezető védőnőként 71 kolléganő szakmai felügyeletét látja el. A megyében összesen 133 területi, valamint 28 főállású iskolavédőnő dolgozik.

Legnehezebb pillanat? Extrém koraszülött kisbaba, 680 grammal. A kétségbe esett család megnyugtatása várt rá feladatként. Az apró kislány ma már felnőtt nő. Az első csecsemő elvesztése és az ezzel kapcsolatos érzések átélése is nagyon megviselte, együtt sírt az anyukával. Munkája bizalmi kapcsolaton alapul, így nem felejthető el többek között az az eset sem, mikor egy anyuka Nagylengyelben őt kérte fel, hogy kísérje el a 3. gyermeke szülésére, mert szerette volna, hogy – ha már az apuka nem mert vele menni – a védőnője legyen mellette megnyugtatásként.

– Mentőtiszti hivatásomat váltottam, családi okok miatt – mondja Ladányi Ibolya Otília, a Zalaegerszegi Egészségügyi Alapellátási Intézmény vezetője. Ibolya Zalaegerszegen 34 védőnővel dolgozik együtt, stabil a csapat, nem nagyon fluktuálódnak. Az intézményhez tartozik a kistérségi központi orvosi ügyelet, ami még 78 települést lát el.

– Először is szeretném a munkatársaimról, az iskolai védőnőkről elmondani, hogy a járvány ideje alatt az idősotthonokban segítettek az ottani személyzetnek önzetlenül. Ez jellemző a védőnőkre: a mélységes empátia, lelki többlet.

Ő maga Békés megyéből érkezett Zalába, és a mentőszolgálatnál kezdett el dolgozni A mentőzést 2000-ben választotta, tegyük hozzá, addig nem is lehettek nők mentőtisztek Magyarországon.

– Itt elsősorban szép dolgok történnek, ritkán van megrázó élménye a védőnőknek. A mentőknél a sikerélmény sokszor a tragikummal váltakozik, mégis az „életmentést” tartom az egészségügy legszebb részének. Volt váratlan helyszíneken szülés a praxisomban, meg is győzött arról, hogy mindenki szüljön inkább kórházban. Örülök, hogy segítem és támogatom a védőnők munkáját, sokszor megosztják velem az örömüket és a „bánatukat” is. Így érdemes „csapatban” dolgozni.

A fogyatékkal születő csecsemők esetében a család pszichés támogatása nagyon fontos védőnői feladat, főleg akkor, ha már a várandósság alatt tudni lehet, hogy betegen fog születni a baba.

– A házasságot is próbára teszi ez a helyzet, a védőnő nem csak annyit tehet, hogy meghallgatja a kiborult szülőket – kapcsolódik a témához Szekérné Büki Erzsébet megyeszékhelyi területi védőnő. – Előfordult, hogy a család megkért, én kísérjem el a gyermeket és az apát a szükséges vizsgálatra. Volt Down-kóros babám is, a szakmai feladatokon túl az anyával bizalmi légkör alakult ki köztünk és a pszichés támogatás is megvalósulhatott.

Szekérné Büki Erzsébet Zalaháshágyon nőtt fel, minden gyereket ismert, bejárt az oviba mesélni, óvónőnek készült, de végül az egészségügy szippantotta be. Szegeden szerezte szakmai képesítését, immár 30 éve. Kezdőként megélte a szülői kétkedést, amikor tanácsot adott az éjszakákat átsíró baba ellátásához: „honnan tudod, nincs is gyereked?!”

– Amikor megszülettek a sajátjaim, megerősített, nincs két egyforma gyerek. Nem elég a könyv, a szakirodalom, az évek során összegyűlt tapasztalataimat viszem házhoz.

Erzsi – aki egészségügyi tanár is egyben – védőnői blogot vezet, itt foglalkoznak egyebek közt a várandósgondozással, a szoptatással, a csecsemőtáplálással, -gondozással, a szülők által kért témákkal. A férfiakat dicséri: nagy kedvvel vesznek részt a várandósság alatti felkészülésben, a születés folyamatában, a babagondozásban.

– Meghaladtuk Benjamin Spock rideg javaslatait? A szigorú rend szerinti gondozást?

– Persze, igény szerinti táplálás van és sok szeretet. Látszik is a jó kötődésen, hogy nem hagyják sírni a kicsiket, figyelnek a jelzéseikre. Az anyatejes táplálás is rendben van Zalában, a védőnők felkészítik az anyákat, a kórházban kapnak segítséget.

– A pályaválasztás szempontjából meghatározó élményt jelentettek azok a pillanatok, amikor kisgyermekként találkoztam a családunk védőnőjével – mondja Rozmán Szilvia. – Kiváló szakmai alapokat kaptam a Deák Ferenc Szakközépiskolában és a POTE egészségügyi főiskolai karán. 2013 óta dolgozom a Kölcsey-gimnáziumban.

Szívügyemnek tekintem az elsősegélynyújtást. Évek óta készítek fel csapatokat baleseti szimulációs versenyekre, egészségversenyre, melyek országos döntőin diákjaim sikeresen szerepelnek. A hasznos ismereteken túl külön öröm, amikor valaki ennek hatására dönt az egészségügyi pálya mellett. Amikor a diákok elköszönnek az iskolától, a hozzám legközelebb állók tőlem is elbúcsúznak. Ilyenkor döbbenek rá arra, hogy az ismeretek átadásán túl milyen lenyomatot hagytam az életükben. Szeretném most a két legkedvesebbet megosztani az idén ballagóktól: „Te voltál az iskolában a kedvenc felnőttem!” és a másik: „Az életem egyik legmeghatározóbb személye vagy!”

Tóthné Koller Mária négy gyermek édesanyja, a Báthory István Szakgimnázium és Szakközépiskola, valamint a Liszt Ferenc Általános Iskola védőnője. Személyes példa a hahóti védőnőjük, Bánhidi Mária volt, s nagy hatással volt rá is a pályaválasztásnál tanára, dr. Gasztonyi Vince.

Marcsi a diploma előtti féléves gyakorlatot hatékonyabbnak tartotta, mint a 3,5 év iskolapadban eltöltött évet, szakmájuk sokszínűsége a gondozás során mutatkozott meg valójában. A folyamatos önképzés az élete része. Az egészségfejlesztés során egyéni módszereivel, humorával sok, akár kényes vagy tabunak számító témát is feldolgoznak a diákokkal. Felkészítésével számos versenyen vesznek részt tanulói, szép eredményekkel. A kicsikhez a meséken keresztül viszi közel például az elsősegélynyújtási ismereteket, ami a szívügye. Hatalmas sikernek tartja, ha a gyermekek csillogó szemekkel számolnak be arról, hogyan segítettek egy-egy bajbajutotton a megtanult gyakorlati ismeretek segítségével. Elismerésnek tartja, hogy hatására egyik tanítványa ugyanezt a hivatást választotta.

Gyuk Marianna területi védőnő gyermekként állatorvos szeretett volna lenni.

– Nagyon meghatott a születés pillanata, szerettem az istállóban aludni, ha egy borjú született, szeretettel ápoltam és gyógyítottam a sérült állatokat a nagyszüleim udvarában. A védőnői hivatás is kisgyermek koromtól ismerős volt, Kölcsei nagyszüleim szomszédja védőnő volt, sokan szerették. Amire 14 éves lettem, már a védőnői pálya jobban motivált, egészségügyi szakközépiskolába mentem. Érettségi után egy évet dolgoztam a Zalaegerszegi Kórház koraszülött részlegén ápolónőként, ami sok szakmai tapasztalatot adott a főiskolára, és utána a védőnői munkában is. Az elmúlt 26 évnyi munkában rengeteg lélekemelő élmény ért. Nagyon jó érzés segíteni, látni, hogy szívesen fogadnak, látni a hálát a szülők szemében. Vannak nehéz élethelyzetek, korán, halmozott sérülésekkel született gyermekek, anyagi nehézségek…, sokat számít a kölcsönös bizalom, az elfogadás, a segítő szándék, az ítéletmentes értő beszélgetések és a szeretet.”

– A saját újszülött esetében hasznos, ha az ember védőnő?

– Á, akkor mi is anyák vagyunk, mi is meg tudtunk ijedni mondjuk egy láztól.

A beszélgetőtársak lassan kirajzolódó közös tulajdonsága: sosem ítélkeznek.

A védőnői hálózatban dolgozóknak tavalytól jobb anyagi megbecsülésben lehet része, hiszen rendezték a béreiket, sokáig kimaradtak az egészségügyi dolgozók bérrendezéséből.