Otthonosan felöltöztetve a lakás

A jól megválasztott textilek dekorálnak, stílust adnak, meleggé és hangulatossá varázsolják a lakást. Ha okosan válogat közöttük, segítségükkel kiemelhet egy-egy szép formát, térrészletet vagy látványelemet, elterelheti a figyelmet a kevésbé mutatós felületekről, vagy eltakarhatja őket. Amikor anyagot választ, mindig vegye figyelembe, hova szeretné helyezni a textíliát, illetve a bútordarabot, amelyet felöltöztet! Nem mindegy például, hogy napos vagy árnyékos helyre kerül, milyen erős igénybevételnek lesz kitéve. A textil karaktert ad a berendezésnek, kiemeli a látványos elemeket. Vegye figyelembe a helyiség méretét, nehogy a minta vagy a szín nyomasztó legyen! Végül gondolja át azt is, milyen atmoszférát szeretne teremteni a szobában: meleget vagy inkább hűvösebbet.

Kezdje az alapoknál!

Az anyag kiválasztásakor ugyan első ránézésre a minta és a szín ejti rabul az embert, ám érdemes a textúrát is alaposan szemügyre venni. Íme néhány típus és jellemzőik!

Gyapjú: ideális választás kellemes és minőségi ágy­takaró vagy párna készítéséhez.

Pamut: erős, tartós anyag, asztalterítőnek és ágyneműnek egyaránt alkalmas.

Selyem: finom és kényes anyag, amely speciális tisztítást igényel. Elegáns és impozáns megjelenést biztosít, különösen párnák és függönyök esetében. Mivel még a vízcseppek is nyomot hagynak rajta, a ritkábban használt helyeken ajánlott az alkalmazása.

Lenvászon: sokoldalú, strapabíró, főleg párnának, kárpitnak, függönynek és asztalterítőnek való anyag. Vigyázat: könnyen gyűrődik és felszívja a nedvességet.

Bőr: könnyen tisztítható, tartós, kárpitozáshoz kiváló.

Nejlon: többnyire rostszálakkal dúsítják, erős alapanyagnak számít, kevésbé lesz foltos, nem gyűrődik, ám könnyen fakul.

Poliészter: erős, olcsó, tartós alapanyag. Rossz minőségű változatai gyenge nedvességfelvevő és légáteresztő képességűek.

Rayon: finom, puha tex­túrája révén a lenvászon, a selyem és a pamut alternatívája lehet. Tartós, ám könnyen gyűrődik. Minőségi változata ideális kárpitanyag.

Harmónia

A színeknek központi szerepük van a harmóniateremtésben. Ugyanabba a helyiségbe vagy a lakás különböző pontjai­ra egymást kiegészítő és egymással kontrasztban álló tónusokat is választhat, a színskála összeállításakor azonban azt is vegye számításba, hogy ezek között az árnyalatok között kell majd töltenie a mindennapjait. Ne a divatnak akarjon hát megfelelni, inkább hagyatkozzon az ösztöneire! Először is válasszon egy központi színt, amely minden textílián visszaköszön majd. Játsszon a színek intenzitásával is! Csupa ragyogó és erős árnyalat vibráló és nyugtalanító lehet, míg a halvány tónusok fakónak és unalmasnak tűnhetnek. Egy helyiségben a leghalványabb, legvisszafogottabb színt tanácsos a legnagyobb felületre tervezni. A közepesen élénk árnyalatok kerüljenek a közepes méretű bútorokra és részekre, míg az élénk, markáns színfoltok csupán jelzésszerűek legyenek. Ha a szobát zónákra osztaná, akkor az alsó harmadban illik elhelyezni a legsötétebb tónust, majd felfelé haladva jöhetnek az egyre világosabbak.

Minták szerint

Ne feledje, hogy a színek a hőmérsékletük alapján is megkülönböztethetők, a meleg és a hideg tónusokat semmiképpen ne keverje egymással!

A motívumok kiválasztásában alapszabály, hogy a nagy minta mellé ugyanabba a helyiségbe még egy csíkos, egy geometriai és egy apró mintás, valamint egy egyszínű anyag kerülhet. Ám nemcsak a mintákkal, hanem méreteikkel is játszhat. Ritmust adhat a térnek, ha ugyanazt a motívumot eltérő léptékben használja. Vegye figyelembe, mekkora rész borítására szánja az anyagot. Egy markáns minta jól mutat nagy felületen, ám egy kispárnán kevésbé. Akárcsak a mintáknak, a textúráknak is fontos szerep jut egy szoba jellegének meghatározásában. A finom, puha tapintású anyagokkal meleg, a durva szövésűekkel természetes hatású enteriőrt, míg a sima, fényes felületekkel hűvös, elegáns atmoszférát teremthet.