Nyolcezer varangyot segítettek át Alsóerdőnél az aranyoslapi tóba

Az erdőbe visszaszállítottak száma is megkétszereződött, az elütött varangyok aránya viszont 7,08 százalékról 4,71 százalékra csökkent.

– Az idei év akár „békabummnak” is számíthatna, hiszen erdei, mezei tócsákban, vízfolyásokban is rengeteg megtermékenyített petecsomót, ebihalat találtunk. Sajnos az extra száraz időjárásban a kisebb, utánpótlás nélküli vízfelületek folyamatosan kiszáradnak, és elpusztulnak benne az aprócska, még vízi körülményeket igénylő élőlények. Az utunkba került kisebb pocsolyákból már számos petecsomót, ebihalcsapatot mentettünk át nagyobb vizekbe, de bizonyára még így is rengeteg elpusztult, és még el is fog pusztulni.

Ez pedig külön kiemeli az Alsóerdő-Aranyoslap békapopulációjának gyarapodását, itt szerencsére életerős forrás gondoskodik a tó vizének utánpótlásáról – hangsúlyozta dr. Illyés Zoltán biológus, természetvédelmi szakértő, a békamentés vezetője, miközben segítőivel már a feladatát betöltött békaterelő fóliakerítést bontották. – Szerencsére akadnak természetszerető emberek, gazdák – tette hozzá –, akik a kertjükben, telkükön lévő kis tavacskákban, tókákban biztosítják a kétéltűek felcseperedéséhez szükséges vizet, az pedig külön örvendetes, hogy egy civil szervezet, a Besenyő és Öreghegy Polgárőr Egyesület a kötelességei között tartja számon a környezetvédelmet, s ebben az esztendőben már a három év alatt megszerzett rutinnal építette, bontotta a békaterelő védművet.

A Dancs István, Borsos József, Kerkai László, Nyári Pál, Nyári Ádám, Héder Zsolt, Zsálek Szilárd és Boronyák Gergő alkotta öreg-hegyi csapathoz Becs István és Bogár Tibor személyében ezúttal a Rendért polgárőrei is csatlakoztak.

– A természet nem foglalkozik az emberi veszélyhelyzettel, és karanténba sem zárható. Mint természetszerető közösség kötelességünknek éreztük, hogy a kijárási korlátozások közepette is elvállaljuk a munkát. A szabályokat betartva leszereljük a terelőhálókat, hogy már ne hátráltassák a kaszálást és az egyéb rétkarbantartási teendőket – magyarázta Dancs István, az öreg-hegyi egyesület elnöke.

– Az igazsághoz tartozik, hogy már hiányzott a közös munka – jegyezte meg Borsos József, aki a megbeszélt időpont előtt fél órával kézbe vette a harapófogót, és nekiveselkedett a fóliarögzítő kapcsok eltávolításának, pótolva, hogy a terelőépítésből családi program miatt nem tudta kivenni a részét. Mint meg­jegyezte, anno az Aranyoslap a forrással együtt a besenyőiek birtoka volt, így atyáik földjének értékeit óvják. Az utolsó béka is a polgárőröknek jutott: Boronyák Gergő, aki Zsálek Szilárddal vonuláskor is vállalta a varangyfuvarozást, az egyik vödörben erdei sikló társaságában talált rá a családalapítással megkésett kétéltűre. A környezetvédők csapatában dr. Illyés Zoltán mellett az aranyoslapi békamentés 2010-es alapítói közül Ferenczy András erdőmérnök és Zalai Béla biológus is részt vett.

– Az első évben egy alsóerdei sétán az erdőszél és az Aranyoslap közötti úton elképesztően sok, több száz eltaposott béka tetemét találtuk meg. Azonnal riadóztattuk a Domberdő Természetvédelmi Egyesületet, s hamarosan már építettük is a varangyterelő kerítést – elevenítette fel a kezdeteket Zalai Béla.

– Az aranyoslapi tóhoz igyekvő békák száma az utóbbi években folyamatosan emelkedik, amiben szerepe van a mentésnek is. Azt mondhatjuk, a környék békapopulációja megközelíti annak a létszámnak a minimumát, ami az eredetileg lápos, mocsaras környéket jellemezhette. Érdekességként említem: idén előfordult, hogy egyetlen nap alatt több barna varangyot vittünk el a tóhoz, mint máskor az egész évi akcióban – mondta végezetül dr. Illyés Zoltán.