A mudi nem szobakutya – mondja a Magyar Mudi Egyesüle tenyésztésvezetője

Csiszár Viktor sok éve a mudi elkötelezett híve, természetesen neki magának is vannak ilyen kutyái, a legfiatalabb Remete Barkóca Aisa névre hallgat (az első két tag a kennelt jelöli, ahonnan származik). De mit érdemes tudni a mudiról?

– Nehéz megmondani, hogy ez a fajta pontosan mikor jelent meg a magyar pásztorok mellett, de úgy véljük, hogy a pillanat valamikor a 17. században következhetett el – kezdte Csiszár Viktor. – Annak előtte a jószágot nem legeltették, hanem hajtották a „végtelen” füves térségeken, ám erre az időre kialakult már olyan birtokszerkezet, melyben felügyelet nélkül könnyen tudtak tilosba tévedni az állatok. Az első időkben a kuvaszok és komondorok voltak a pásztorok segítőtársai, ám a tereléshez már másfajta kutyák kellettek, így léphettek színre a pulik, pumik és mudik. Úgy véljük, hogy az utóbbiak ősei között ott lehetnek a német, spitz jellegű kutyák.

-Velük a hazai pásztorok és -segédeik- például akkor kerülhettek kapcsolatba, amikor a nyugaton vásárolt nyájakért mentek, hogy hazahajtsák azokat -mondta Csiszár Viktor. A tenyésztésvezető rendkívüli munkabírású és ennek megfelelően igen nagy mozgásigényű, illetve kivételes intelligenciájú kutyaként jellemzi a mudit. Az állat méretét tekintve -csizmaszárig érő- típus, ami ugyancsak a tereléshez megfelelő: ez már az a lépték, amit a birkáknak tisztelniük kell, de még alatta van a haszonállatokra már veszélyesnek. Mert a mudi is megcsinálja, hogy munka közben végigszalad a nyájat alkotó bárányok hátán, és ha túl nehéz lenne, kárt tudna tenni az állomány tagjaiban. – A pásztoroknak nagyon okos, gyors és kitartó segítőtársra volt szükségük, a kiválasztást ennek megfelelően végezték – folytatta Csiszár Viktor. – A nem megfelelő állat nagyon gyorsan kihullott a rostán, csak a legjobb adottságokkal bíró egyedek maradhattak fenn, és ez a törekvés az évszázadok alatt kiváló kutyát eredményezett. Persze a tenyésztés alapszabálya, hogy ha bizonyos tulajdonságokat erősítünk, akkor mások szükségképpen romlani fognak. A mudinál egyértelműen a küllem az, ami háttérbe szorult. Bár szerintem Aisa így is gyönyörű A tenyésztésvezető figyelmeztet: a mudi nem való szobakutyának, és az udvar végében elheverni sem fog. Sok játék, feladat, munka és törődés kell neki, akkor teljesedhet ki igazán. Aisa beszélgetésünk során bizonyította: amikor a gazdi nem ér rá, szófogadóan a háttérbe vonul, de ennek persze -megkéri az árát- a nap többi részében.

- Vele foglalkozni számomra sosem terhes, olyan, amikor az ember nagyon okos és fogékony gyereket tanít mondta a -civilben- pedagógus Csiszár Viktor. – Óriási élmény, ahogy szívja magába és használja az ismereteket. A Magyar Mudi Egyesületnek egyébként közel hatvan tagja van az ország minden részéből, de a legtöbben alföldiek, ami nem meglepő, hiszen a pásztorkodásnak és a pásztorkutyáknak is ott vannak a legnagyobb hagyományai. Azzal pedig, hogy a szervezet elismert tenyésztővé lépett elő, fontos jogosítványok járnak. – A lényeg az, hogy ettől fogva beleszólásunk lesz a mudi jövőjébe – fogalmazott a tenyésztésvezető.

- Tenyészszemléket tartunk, törzskönyvezést végzünk, alomellenőrzéseket hajtunk végre, vagyis szavunk lesz abban, hogy a mudi tenyésztése mely irányba haladjon tovább. Nem kis lehetőség és nem kis felelősség ez, viszont a célunk egyértelmű: szeretnénk megtartani a mudi erősségeit, és így megőrizni a fajtát a jövőnek. A legeltetéses állattenyésztés visszaszorulásával a múlt század hetvenes éveire a mudi egyszer már majdnem kiveszett, sokan azon is meglepődnek, hogy ilyen fajta egyáltalán létezik. Azon leszünk, hogy megakadályozzuk ennek a helyzetnek a megismétlődését.