Tőrbe ejtve: Poirot beájulna

A Tőrbe ejtve már jóval tradicionálisabb Johnson-mozi, s ez így van jól.

A 85. születésnapján holtan találják a dúsgazdag Harlan Thrombeyt (Christopher Plummer). A neves Benoit Blanc nyomozót (Daniel Craig) bízzák meg az ügy megoldásával. Kezdetben minden jel öngyilkosságra utal, ám lehetséges, hogy a család többi tagjának volt indítéka eltenni láb alól az idős urat.

Első látásra egy klasszikus krimivel állunk szemben, ahogy azt Agatha Christie vagy Ar-thur Conan Doyle megálmodta. A végeredményt látva valóban egy „whodunnit”, azaz „ki tette” mozi született. Más kérdés, hogy Johnson kreativitása könnyűszerrel emeli ki az átlagos nyomozós darabok mocsarából a Tőrbe ejtvét és teszi pokoli jó mókává. No, de miként is éri ezt el? Kezdjük a frissességgel. Az újrafeldolgozások és folytatások korát éljük, égető szükség van az autentikus ötletekre. A direktor alapul vett egy végtelenül egyszerű koncepciót, melyet átalakított a saját szájíze szerint. Kiszélesítette a műfaji határokat, megtartotta a bevett formulát, ám olyan stílussal ruházta fel, hogy azt élmény nézni. Ehhez a tökéletesen működő elegyhez kell a második s egyben legfontosabb tényező: a forgatókönyv. Johnson eléri, hogy a nézőnek folyamatosan járjon az agya, egyre csak gyártsa a teóriákat és azon morfondírozzon, mégis miként fog összeállni ez a szövevényes eset. Amikor pedig azt hihetnénk, tudjuk a megoldást, csavar egyet a sztorin, még jobban megkeverve a kártyákat. Persze ez rosszul is elsülhet, ha túlcizellálttá válik a megoldás, de az arányok mértani pontossággal vannak elosztva. Nem fogjuk az állunkat keresni a padlón, nincs katartikus fordulat, de a cselekmény folyamatosan meg tud újulni, képes meglepetésekkel szolgálni és elejétől a végéig leköt. Az utolsó kulcsfaktor nem más, mint a karakterábrázolás. Hiába kapunk sztárparádét, ahol feltűnik Chris Evans, Ana de Armas, Michael Shannon, Jamie Lee Curtis, Toni Colette, Daniel Craig és Christopher Plummer, ha nem írtak nekik életteli szerepeket, ők sem tudnak mit kezdeni egy gyenge jellemmel. Szerencsére erről szó nincs, az utolsó mellé­k­­­­­­­­alakig, mindenkinek megvan a maga története. Sőt, néhány karakterben annyi potenciál rejlik, hogy külön filmet érdemelne.

Hálásak lehetünk Rian Johnsonnak, hogy elkészítette ezt a művet. Eredeti ötletből, látvány helyett a dialógusokra építeni egy mozifilmet ma kockázatosnak számít. Mégis bejött a húzás, a Tőrbe ejtve, rögtön januárban, igen kellemes meglepetést szolgáltat. Aki szereti az intelligens szórakoztatást, annak kötelező kinyomoznia, ki ölte meg Harlan Thrombeyt!