Koppenhágában bevált a koncepció, amelyre a városfejlesztési stratégiát alapozták

Kezdve ott, hogy Dánia második a legboldogabb országok múlt évi listáján – csak Finnország előzte meg –, s folytatva azzal, hogy Koppenhága a világ legélhetőbb városainak rangsorában a kilencedik helyen áll. E listák készítői a politikai klímától a bűnözésen, közoktatáson, egészségügyön keresztül a lakhatás minőségéig vagy harminc szempontot vesznek figyelembe. Hogy legyen némi összehasonlítási alapunk, a legélhetőbb város címét immár egy évtizede minden évben Bécs nyerte el, Budapest az Economist Intelligence Unit listáján a 35. (Egy másik szervezet, az amerikai Mercer ugyanilyen listáján is Bécs az első, ott Koppenhága a 8.)

Jól áll Koppenhága a világ legzöldebb városainak rangsorában is, történetesen a 3. helyen – első európaiként –, csak a kolumbiai Bogotá és a kanadai Vancouver előzi meg. 2014-ben az Európa Zöld Fővárosa kitüntetéssel ismerték el környezetbarátságát. Turistaszemmel kevésbé örömteli, hogy a világ legdrágább városainak listáján sem szorult a hátsó fertályba, New Yorkkal holtversenyben a hetedik, ­Európában a negyedik.

Mit lát mindebből a városban legfeljebb néhány napot töltő látogató? Túl azon, hogy az utolsóként említett „rangról”, a drágaságról, azon nyomban kézzelfogható információkhoz jut, amint megérkezik. Nos, ami a legszembetűnőbb, az az, ahogy a koppenhágaiak közlekednek. Abban, hogy a dán főváros a biciklisek fellegvára, semmi túlzás nincs, a felmérések szerint a lakosság több mint 60 százaléka kerékpárral közlekedik. Köszönhetően annak, hogy a biztonságos kerekezéshez minden feltétel adott, mindenekelőtt a több száz kilométer kiépített kerékpárút. S a kiépített kifejezés itt szó szerint értendő, a legtöbb helyen az út mindkét oldalán vezet kellő szélességű, a járdától elválasztott, jó minőségű aszfaltcsík. A hazai ­viszonyokhoz szokott szemnek elképesztő látványt nyújtanak az egyes csomópontokban kialakított parkolókban ezrével álló kerékpárok, ahogy a metrókocsikban bringájukkal együtt utazó utasok látványa is.

Mindez jórészt egy Jan Gehl nevű építésznek, várostervezőnek köszönhető – Élhető városok című könyve magyarul is olvasható –, az ő munkássága nyomán született meg Koppenhága városfejlesztési programja, aminek révén a város négy évtized alatt autócentrikusból kerékpáros- és gyalogoscentrikussá vált. Az infrastruktúra-fejlesztés volumenét talán jól jellemzi, hogy csak az utóbbi tíz év alatt 12 új gyalogos és kerékpáros híd épült a csatornákkal szabdalt városban, a szemléletet pedig például az, hogy a közlekedési lámpák a bicikliseknek kedvező ritmusra vannak beállítva. Ennek köszönhető, hogy a kerékpárral közlekedők aránya az 1970. évi 10 százalékról nőtt mostanra 62 százalékra.

A kerékpárosok mellett a gyalogosok is haszonélvezői Jan Gehl koncepciójának, aki azt vallotta, ha optimálisak a gyalogos (és kerékpáros, meg persze a tömegközlekedés) feltételei, az emberek nem is akarnak autóba ülni. A városban törekvés például, hogy – a lakónegyedekben is – minden fontos hely – iskola, óvoda, tömegközlekedési állomás – olyan távolságra legyen a lakóházaktól, ami gyalog is kényelmesen bejárható. Koppenhágában található a világ egyik leghosszabb, több mint egy kilométeres sétáló-, bevásárlóutcája.

Az élhető városnak természetesen fontos részei a parkok, kertek is, ezekben ugyancsak gazdag Koppenhága. A Botanikus Kert (Botanisk Have) például 10 hektáron terül el a város központjában, az 1870-es években hozták létre az egykori városi erőd helyén. Egyik különlegessége az az üvegházegyüttes, amelynek központi egysége a 16 méteres belmagasságú pálmaház. Itt kell megemlíteni Koppenhága legrégebbi parkját is: a top turistalátványosság Rosenborg-kastély melletti Királyi Parkot (Kogens Have) 1606-ban alapította IV. Christian király. Ma a helyiek kedvenc pihenőhelye, impozáns sétányokkal, szobrokkal, különleges növényekkel. A zöld­övezetről szólva említendő az Assistens temető is, amely a legkevésbé sem olyan, mint amilyen sírkerteket mifelénk megszokhattunk. Ez az 1700-as években – egy nagy pestisjárvány idején – nyitott temető sokkal inkább egy hatalmas parkra emlékeztet, sétányokkal, fákkal, cserjékkel, szabad területekkel, s a szeretteikre emlékezők mellett futó, kerékpározó, tornagyakorlatokat végző embereket is látunk. Ebben a temetőben nyugszik Hans Christian Andersen, a nagy dán meseíró is.

S ha már Andersent említettük, szóljunk a ­város szimbólumáról, A kis hab- leány­-szoborról is, amit természetesen egyetlen látogató sem hagyhat ki. A kikötői sétány végén, egy parti sziklán ülő kicsi alak ihletője az Andersen-mese főszereplője volt, Edward Eriksen alkotta meg, Carl Jacobsennek, a Carlsberg sörgyár számos más kulturális értéket is finanszírozó alapítójának megrendelésére. 1913-ban állították fel, pontosabban ültették a sziklára.

Koppenhágában se szeri, se száma a különböző korok stílusjegyeit viselő történelmi létesítményeknek, de velük szerves egységben magasodnak az új, modern épületek is. Az egyik ilyen emblematikus ház a Királyi Könyvtár Fekete Gyémánt (Den Sorte Diamant) nevű új épületszárnya, amit 1999-ben emeltek üvegből és fekete gránitból, a Schmidt Hammer Lessen építésziroda tervei alapján. Ahogy a csatorna vízfelületének csillogása a hatalmas üvegfelületen tükröződik – akár egy fényjáték –, szinte élővé teszi az épületet. Ugyancsak jelképértékű modern alkotás a Koppenhágai Opera, amely 2005-ben nyílt meg a kikötő egyik szigetén. Henning Larsen tervezte, a világ legmodernebb operaházai között tartják számon, építését magánforrásból finanszírozták.

Ami Koppenhága élhetőségét illeti, idekívánkozik egy minapi hír, miszerint a városi tanács nemrég úgy határozott, hogy városszerte gyümölcsfákat, ehető termést hozó cserjéket ültetnek, amelyek terméséből mindenki szabadon fogyaszthat majd. Úgy vélik, ez az egészséges táplálkozás segítésén túl „a város a miénk” tudat erősítéséhez is hozzájárul, ami pedig az élet minden szegmensére jótékony hatással lehet.

Skandinávia legnépesebb települése

Koppenhága Skandinávia legnépesebb települése, valamivel több mint 1,2 millióan lakják, a Sjaelland és az Amager szigeten terül el. A XV. század elején lett Dánia fővárosa, majd a XVII. században vált regionális központtá. A tömegközlekedést két metróvonal mellett egy 10 vonal alkotta gyorsvasúthálózat, továbbá buszok és vízibuszok alkotják. A turisták által leglátogatottabb létesítmények közül is kiemelkedik a Tivoli – a vidámpark és szórakoztató-központ 1843 óta fogadja a látogatókat a város közepén.

Ritka látványosság az 1642-ben épült, Rundetárn nevű, 35 méter magas kerek torony is, amelynek tetejére 209 méter hosszú, kövezett, spirális úton juthatunk fel.

A nevezetességeket persze – a Rosenborg-kastélytól a városházán keresztül a kikötőig – hosszan lehetne sorolni.