Gutmann Géza báró lovas szobrának legendája

A rádiházai Bartha-kastély előtt egy bronz lovas szobor látható, amely fiatal harcost ábrázol sisak nélkül, mellpáncélban. Jobb kezében rövid, egyenes kard. A lovon nincs zabla, nyereg, kengyel, a hátára egy takaró van terítve. A léptető harci mén farka rövidre van nyírva. A mészkő talapzat jobb és bal oldalán sebesült antik hős domborműve látható. A féltérdre ereszkedő katona kezében kerek pajzs van a kard mellett. A talapzat elején „Pro Patria” (A hazáért), hátulján „In Memoriam” (Emlékére) latin felirat olvasható. Az alkotás báró Gutmann Gézát ábrázolja, aki Galíciában esett el a nagy háború idején. A szobor eredetileg a zalabéri Gutmann- kastély előtt állt, és kalandos úton került mostani helyére.

A nagykanizsai Gutmann család vagyonát Gutmann Henrik kereskedő alapozta meg. Utódai a város megbecsült polgárai lettek. A család 1869-ben nemeslevelet kapott, majd 1904-ben bárói címet.

Gutmann László a vagyo­nát földbirtokba fektette. Klein Rózsával kötött házassága révén szerezte meg a zalabéri uradalmat, melyet modernizált. Zsidó származása ellenére a zalabéri katolikus templom kegyura is lett (a kastély mindenkori tulajdonosa egyben a templom kegyura volt). Gutmann László több felújítást végeztetett a templomon, a toronyba órát is szereltetett.

1891. szeptember 21-én született meg a kastélyban Géza nevű fia. A fiú mellett még két lánygyermeke lett. Gutmann Gézát neves iskolákba járatták. A kor szokásának megfelelően, hogy a család be tudjon kapcsolódni Magyarország nemesi társadalmába, katonatiszt­nek taníttatták Gézát. A Gutmann család hatalmas vagyona előkelő társadalmi rangot is biztosított az ifjú huszártisztnek. Több versenylovat tartott, a leghíresebb a Lady tanboy nevű paripa volt. Számos lovasversenyt nyert meg.

A nagy háború kitörésekor önkéntesként a budapesti 1. huszárezred tisztje lett. Gelse nevű lovával végigharcolta Galícia csatatereit. Katonai érdemeit az uralkodó többször elismerte. Királyi dicséretet, Signum Laudist és a Katonai Érdemkereszt 3. osztályát kapta meg. A katonasors azonban őt is utolérte. Egy bajtársa elmondása szerint 1915. szeptember 21-én egyik szabadságra menő bajtársát búcsúztatta el társaival, majd alkonyatkor katonáival a frontvonalba ment Vigodába. Itt meggondolatlanul kiállt a lövészárok szélére, ahol hosszasan elbeszélgetett az ott lévő vadászszázad parancsnokával, akinek az egységét kellett huszárjaival leváltani. És ekkor hirtelen lecsapott a muszka gyilkos golyója, mely a szívét járta át. „Eltaláltak… Meghalok…!” Ezek voltak utolsó szavai, és élettelenül elterült a földön. Csak 24 évet élt. Testét a közeli Csernovciba szállították. 1915. október 3-án helyezték örök nyugalomra a bécsi központi temetőben.

Nagy volt a gyász. A bárói család egyetlen fiát siratta. Géza halálával megszűnt a lehetősége annak, hogy a Gutmann család az ország régi főnemesi családjai közé emelkedjen. Édesapja, Gutmann László szeretett volna fiának örök emléket állítani, ezért felkérte Josef Müller bécsi szobrászt, hogy alkossa meg a hős huszártiszt emlékszobrát. Elkészültek a tervek, és a vitéz alakját bronzba öntötték. A lovas arcvonásait fénykép alapján Gutmann Gézáról mintázták, a bronzparipát pedig legendás versenylováról, Lady tanboyról. A versenyparipát féltett kincsként őrizték, gondozták Zalabérben az uradalmi istállóban. A dalia halálának hetedik évfordulóján, 1922. szeptember 21-én Zalabérben a kastély előtt felállították a lovas szobrot.

Gutmann László 1932-ben Bécsben meghalt autóbalesetben. A Gutmann-uradalmat lánya, Gutmann Edit és férje, Neuman Károly örökölte. Neuman Károly azonban nem sokáig élvezhette a zalabéri kastély kényelmét. Az Európában feléledő antiszemitizmus miatt 1938-ban Svájcba, majd Amerikába költöztek. Az uradalmat és a kastélyt államosították. 1940 és 1944 között száz lengyel menekült katonát szállásoltak el benne. 1945-ben, a háború végén a községen átvonuló katonai egységek teljesen kifosztották. 1946-ban leégett a tetőszerkezet egy része. A kastély falait fokozatosan elbontották. A romos kastélyparkból a lovas szobrot 1954-ben a megyei tanács utasítására Rádiházára szállították, mivel méltatlan környezetben állt. Rádiházán a versenylótelep főépülete előtt állították fel.

Az áthelyezéskor került elő a talapzatból egy fémhenger, amely Gutmann Géza családjának és menyasszonyának írt leveleit őrizte meg az utókor számára. A levelek egy részét lova nyeregtáskájában találták meg 1915-ben, és küldték haza. A családi iratokat új fémhengerben visszahelyezték a talapzatba. A szobor megmentéséért sokat tett Török László, a tenyésztelep vezetője, aki 2003-ban teljesen felújíttatta az alkotást. A renoválást Lendvai István végezte. Így végleg eltűntek a szoborról az 1945-ös lövésnyomok is.

A szobrot már 1922-ben, felállítása után legendák övezték. Találgatták, miért állított életnagyságú szobrot a báró a fiatalon elesett fiának. Egyesek tudni vélték, hogy a huszártisztet halála után a lova hozta ki a tűzvonalból, majd hazament Zalabérbe. Mások szerint a lovásza hozta haza a lovat. Gutmann Géza Lady tanboy nevű lova azonban nem járt Galíciában, túl drága volt ahhoz, hogy a csatatéren megsérüljön. Versenylóként alkalmatlan volt katonai szolgálatra. A családi visszaemlékezés szerint Géza Gelse nevű lovával járta a csatatereket. Lady tanboyt a Gutmann család örökös kenyéren tartotta, míg el nem pusztult. A helyi legenda szerint a lovas istálló szomszédságában temették el, hogy mindig társai közelében legyen. A rendszerváltozás után Zalabér önkormányzata vissza akarta hozatni a lovas szobrot, de a Neuman család nyilatkozatban erősítette meg, hogy az alkotás maradjon végleg Rádiházán.