Dr. Bakler Ferenc nyolcvan országot hódított meg, de ma is zalai falusi embernek tartja magát

Éppen azt vette számba, hogy utazásaik során látták-e a világ új hét csodáját. A riói Krisztus-szobor, a mexikói Chichén Itzá, a perui Machu Picchu, a római Colosseum, a jordániai Petra, a kínai nagy fal, az indiai Tádzs Mahal: az ókori csodák után e hét helyet tiszteli a világ a leginkább. És igen, jártak mind a hét helyen.

– Először csak Bécsig mentünk, aztán Párizsig, aztán Londonig, mostanra elmondhatjuk, 80 országot sikerült meglátogatnunk, s ezt is, mint annyi mindent, mindenben hű társamnak, a szintén orvos Tündének köszönhetem.

Dr. Bakler Ferenc főorvos a Föld legkülönfélébb egzotikus tájain készült, kitűnő érzékkel komponált fotóit nézegetjük, miközben a nappali hatalmas ablakai mögött az itthoni panoráma. Lassan rásötétedik Zalaegerszeg délnyugati dombjaira a januári este. Míg a kávét szürcsöljük, fél szemmel a tévé képernyőjét is figyelik, a kézimeccs megy éppen.

– A sportokat is nagyon szeretjük, figyelemmel kísérjük a mieinket a világversenyeken.

A háttérben jobbra a számítógép kék fénye, házigazdánk mondhatni, netfüggő, mindennek utánanéz, minden érdekli, miközben a fotóit rendszerezi, szkenneli, adathordozókra csoportosítja. A falakon a képzőművészet iránti rajongás jelei. (Mondani sem kell, a világ nagy képtárait is végiglátogatták.)

– Volt olyan vizsgám az orvosin, amikor a németalföldi festőkről többet beszélgettünk a professzorral, mint a tananyagról.

Hatvanegy éve vette kézhez az orvosi diplomáját Pécsett, sajnos a gyémántdiploma átadására tavaly nem tudott elmenni. A csupa derű, az élettel, a kultúrával, a művészetekkel, a történelemmel, földrajzzal szembeni kíváncsiságát őrző, 87 éves úr maga akarta feldolgozni a feleslegessé vált tetőanyagot, a munkálatok közben szerzett súlyos fertőzést, így a járást segítő bottal volt muszáj barátságot kötnie.

– Ezért számomra lezárult az utazás, pedig Etiópiát még szerettem volna látni. De nincs panasz, szerencsés vagyok, engedte a sors, hogy rengeteg helyre elutazhassak, fotózhassak, sőt még kiállítást is készíthettem a felvételeimből három éve a zalaegerszegi moziban, ami nagy megtiszteltetés volt számomra.

A szépen sorjázó fényképek ablakot nyitnak az elmúlt 25-30 év alatt megtett utakra. Egyiken egy kínai férfi mosolyog, a fotó hátlapjára írt szöveg igazít el: az a kínai földműves volt a doktor úr modellje, aki megtalálta az agyagkatona-hadsereget 1974-ben kútásás közben. Itt van Cortez mexikói palotája, amit Passuth László író is ugyanabban az állapotban látott, ahogy ők. A perui hajnali napünnep okker színei is fényképre kerültek, míg egy másikon djakartai lányok kacagnak.

– Először elszaladtak előlem, aztán visszajöttek, pózoltak.

Fotó az amerikai Mojave-sivatagból: a halál völgyében sétálnak az indiánok alkonyatkor, egy másikon csodatévő indiai papok, azután szent tehenet mosdató indiai asszony. Mindketten csontsoványak. Hongkongot angol és kínai fennhatóság alatt is módja volt felkeresni az orvospárnak. (A tenger alatt átfutó metró 160 kilométeres sebességgel közlekedik.) A természeti képződmények közül előtárul a Grand Canyon, az Iguacu, a Niagara és a Viktória-vízesés. Utóbbinak egyre csökken a vízhozama…

– Igen, változik a Föld térben, időben. Hogy szerettem volna a kőkort megnézni! Megadatott: Pápua Új-Guinea törzsei éppúgy élnek, ahogy több ezer éve élhetett az emberiség, és én lefényképezhettem őket. Itt ez a fedetlen keblű lány, kereszttel a nyakában. Tudta, hogy ha meghal egy hozzátartozójuk, a pápuák levágnak egy ujjpercet a kezükről?

Dél-Afrika: a nemzeti parkbeli szafarikonvoja előtt hanyag eleganciával átsétáló elefánt fotója díjat is hozott készítőjének. Dél-Afrikából van képe arról a klinikáról is, ahol dr. Christiaan Barnard 1967-ben végrehajtotta az első szívműtétet. A műtő ma múzeum, viaszbábukkal.

Kanyarodunk az orvoslás, a gyógyítás felé. Mexikóban egy helyütt kukoricaüszög-levest ettek kecskesajttal, virágszirommal. S hogy miért eszik meg az üszkös kukoricát?

– Magas penicillintartalommal bír a kukoricaüszög, ami megvédi a betegségektől őket, persze nem tudták, miért, csak tapasztalták, hogy jó, ha fogyasztják. Az üszöggombában található penicillint orvosok fedezték fel.

Tudni kell, utazásaikra magukkal viszik orvosi hivatásukat, ha lehet, mindenütt elmennek a kórházakba, klinikákra, rendelőkbe. Általában törekszenek arra, hogy az élet valóságát lássák, ne a turisták számára kínált felszínt.

– Néha speciális szervezést igényel. Elképesztő különbségekkel találkozunk, láttunk tökéletesen felszerelt mexikói magánklinikát, Indokínában pedig azt, hogy az utcán voltak a betegágyak, ott folyt az infúzió. Belgiumban a mentőszolgálat és a sürgősségi ügyelet szervezettsége elismerésre méltó. Még műteni is tudnak a mentő­autókban, ha szükséges. Chilében nagyon fejlett az egészségügy, köszönhetően annak, hogy sok német menekült oda a második világháború után, köztük orvosok. Magyar kórház­igazgatóval is találkoztunk San­tiago de Chilében, akinek még a szülei vándoroltak ki. Beleláttunk az Obama által jól kiépített amerikai egészségügyi hálózatba, amely azóta újra leépült.

Beszélgetőtársam úgy tartja, csodálatos foglalkozást választott, a gyógyító munka is számtalan életre szóló élménnyel ajándékozta meg.

– Szól nemrég a telefon, Irénke vagyok, mondja a vonal másik oldalán a hölgy. Mondom, segítsen kicsit, nem ugrik be. Doktor úr, hét végén jöjjön hozzánk Lövőre születésnapi ebédre! Én? Kiére? Hát a Jucus 50 éves, akit maga segített a világra. Megtiszteltetés, hogy emlékeznek rám.

Dr. Bakler Ferenc, aki ausztriai származású német felmenőkkel rendelkezik (a Mária Terézia-féle 1735 utáni betelepítéssel érkeztek Magyarországra a Bachlerek), Egerváron gyerekeskedett, a szülei boltosok, kocsmárosok voltak, míg 1953-ban ki nem telepítették őket. (Édesanyja később takarított a Zóna étteremben.) A gimnazista srácot a tanára óvta meg, Zalaszentgrótra küldte a saját barátaihoz, hogy ne vigyék el őt is.

– Középiskolás éveim nagyon értékesek. A kanizsai piaristák rendre, precizitásra, emberi tartásra, tiszteletre, viselkedésre tanítottak, most is én tudok legjobban ágyat vetni. Az egerszegi Zrínyiben pedig olyan kitűnő tanáraim voltak, hogy sikerült bejutnom a pécsi orvostudományi egyetemre. De Welovszky tanító úr már elemista koromban elvitt egy tehetségkutatóra, látott bennem fantáziát.

Az egyetemen érintette meg a szabadság szele, 1956-ban részt vett az egyetemi hallgatók tüntetésein, ami leginkább a szabadabb kulturális lehetőségekért szállt síkra, meg az orosz hadsereg távozásáért. Féléves letiltás volt a jutalma.

– Azóta haragszom egy kicsit az amerikaiakra, a rádióban buzdítottak a kitartásra, de csak nem jöttek segíteni. Pedig nagyon hittünk a változásban.

Akkor elmehetett volna az országból, de nem akarta magára hagyni a szüleit.

A pályafutása Zalalövőn kezdődött 1961-ben, a környező majorságokkal együtt 3500 embert látott el huszonévesen.

– Lovas kocsin mentünk a betegekhez, csak két autó volt Lövőn, a taxi és az állami gazdaságé. Rendkívüli szülésznőim voltam, de magam is eljártam szabadidőmben hetente a szombathelyi kórházba, tanulni a szülészetet, hiszen 1966-ig otthon szültek az asszonyok. Petróleumlámpa mellett…

Zalaszentgyörgyön is dolgozott 10 évet, aztán Zalaegerszegen Tünde körzetében is besegített. Mindenkit meghallgatott, a rendelései estékbe nyúltak.

– Szeretnek beszélgetni az emberek, én meg szívesen meghallgatok mindenkit.

Megesett vele, hogy késő estére azért hívták ki, merthogy a reggel ott járt ügyeletes orvos azt mondta, a papa meghal estére, de még mindig élt…

Mindketten átélték, mekkora tisztelet vette körül őket fiatalon. Úgy érzik, csökken az orvosi pálya presztízse, s azzal is szembesülnek, hogy alig tudja átadni a praxisokat a hetven felett járó háziorvosi derékhad.

– Alázat, kollegialitás, figyelem kell ehhez a pályához, s az, hogy szeressük a betegeket.

Bakler Ferencet két lánya ajándékozta meg fiúunokákkal, akik közül az egyik 2006-ban interjút készített vele a pécsi egyetemi lapba az 1956-os szerepvállalásról.

Bár úgy tűnik, az utazást talán szögre kell akasztani, nem unatkozik vendéglátóm, a Jánkahegy tövében még tyúkokat is tart. Persze egy sima bevásárlás is órákig tart, mivelhogy annyi a tisztelő, ismerős. Történeti szaklapokat böngész, mostanában ismét a képzőművészet tárgy­körében mélyült el.

Bakler Ferenc pályája során elnyerte a Pro Sanitate-díjat, az orvosi kamara elismerését, a kollégái értékes emléklapját.