Fenyőválaszték: tartós, az illatos és a szép…

Sokan tiltakoznak a fenyők kivágása ellen, mondván, ezzel is tovább pusztítjuk a környezetünket. Ez a vásárolt karácsonyfák esetében sem igaz, ezeket ugyanis ültetvényeken, eleve ünnepi dekorációnak nevelik, éppen csak akkora életteret hagyva nekik, ami addig elég, amíg ki nem vágják őket. Ha egyszer csak varázsütésre, esetleg törvényi ráhatásra csak műanyag karácsonyfát lehetne használni, a meglévő ültetvényeken az egymás mellett szoroskodó fák egyre jobban sanyarognának, s végül elpusztulnának.

Én is sajnálom kivágni a fenyőimet, kicsit meg is siratom őket, de arra gondolok, hogy akkor ez a sárgarépának is kijár, amikor kihúzom a földből és elszakítom az élete fonalát. Summa summarum, próbáljunk meg ugyanolyan növényként tekinteni a fára, mint a kertünk többi lakójára. Aki pedig úgy vásárolja a fenyőt, vigasztalódjon azzal, hogy legalább meg­szépíti az utolsó napjait.

Érdemes megfontolni, milyen karácsonyfát válasszunk. Az igazi, és egyre kelendőbb a hagyományos lucfenyő. Erőteljes, gyantás illatával a régi karácsonyok feelingjét idézi. Ez a legolcsóbb fajta, viszont a legrizikósabb hazavinni. Pa­nel­lakó koromban én is jártam úgy, hogy mire feldíszítettem, alig volt rajta tűlevél. Ültetni viszont érdemes. Kevés gondozást igényel, gyorsan nő és magától is formás alakot ölt, s ha közvetlenül ünnep előtt vágjuk ki, kibírja vízkeresztig. Az ezüstfenyő viszonylag maradandó dekoráció, kár, hogy levelei szúrósak. Ha megküzdöttünk vele, nem kell félnünk, hogy gyorsan levedli tetszetős gúnyáját, a szúrós tüskéket ugyanis viaszréteg fedi, ami megakadályozza a gyors kiszáradásban. Jól viseli a városi szennyezettséget, szinte minden talajon megél.

A legideálisabb (és az egyik legdrágább) karácsonyfa a Kaukázusban őshonos Nord­mann-fenyő. Ültetni is ezt a legérdemesebb, mert gyors növekedésű, szabályos, tetszetős formájú, s majdnem olyan illatos, mint a luc. Lombozata sötétzöld, hosszú, fényes tűlevelei alig-alig hullnak, inkább rásárgulnak az ágakra és egész nyárig rajta maradnak.

A Douglas-, magyarosítva duglászfenyő szép nyúlánk alakja, laza felépítése miatt kisebb térben is mutatós, tűlevelei puhák, nem hullnak le túl gyorsan. Kevés árusnál lehet hozzájutni, érdemes ültetni. Kevés gondozást igényel, szárazságtűrő, viszont mészérzékeny, ház mellé ne kényszerítsük. A feketefenyő is ideális lehetne, elég olcsó, jó illatú, de szúrós levelei miatt nem ajánlott a kisgyermekes családoknak. Az erdeifenyő is jól tartja a lombját, az ágai viszont gyakran kajlák és folyatják a gyantát, a levelei szúrósak.

Ha földlabdás fát választunk, azért, hogy majd kiültetjük a kertbe, alaposan nézzük meg, mekkora és mennyire ép a gyökérzete. Fokozatosan vigyük melegebb helyiségekbe, az ünnepek után ugyanígy szoktassuk a hűvöshöz.