A Nagy házaspár a béke szigetévé formálták otthonukat

Akárcsak Nagy László és Nagy-Horváth Jolán, akik két évvel ezelőtt a Magyarország legszebb konyhakertjei mozgalomhoz csatlakozva a városi megmérettetésen a mini kategóriában értek el első helyezést, a zsűrit leginkább a fűszerkertjük varázsolta el. Az illatos gyűjtemény azóta tovább gazdagodott, a rozmaring, a zsálya, a kakukkfű, a bazsalikom és baráti társasága teljesen belakta a birodalmát, a citromfű, a menták a zöldségesben virulnak. A kertbarát kör piknikező kis csapatával kellőképpen meg is csodáljuk.

– Amikor 2017. október 12-én az eredményhirdetési ünnepségen találkoztunk a kertbarát kör tagjaival, megkérdeztem Mrakovics Miklósnét, a vezetőjüket, csatlakozhatnánk-e a közösséghez. Hát persze, mondta Marika, de akkor ne is menjek haza, aznap volt ugyanis a klubdélutánjuk. Szóval idestova két éve mi is a Zalaegerszegi Hagyomány­ápoló Kertbarát és Kulturális Egyesület tagjai vagyunk – meséli Joli. A zöldségek gardírozása az ő „reszortja”, kicsit bántja, hogy a paradicsomok már levetkőzték levélruhájukat, de úgy tűnik, ez nem zavarja őket a termés érlelésében. A nyurga, szinte „kötésig” érő fűszerpaprika magját még Berhidáról hozták, a padlizsánokról sebtében leszedjük a csíkos zekés kolorádóbogarakat, Nagyéknak gyakorlatuk van benne, a szőlőhegyen is megteszik ezt – inkább, mint vegyszerrel mérgezzék a biotermést, magyarázzák.

A csácsi sorházban 1991-ben vették meg a lakást és költöztek be négy fiúgyermekükkel. A kertben akkor csak szőlő és krumpli termett, alig volt benne fű, pihenésre alkalmas hely, ma a pázsiton kőösvény vezet a zöldségeskertbe, a kemencéhez, melyhez bográcsozó és grillező is épült, a csinos kis faházhoz, a gyümölcsfákhoz, de útközben még körbeöleli a gyöngyvirágmezőn magasodó „bambuszszigetet”.

Nehéz lenne összeszámolni, hányféle növény lelt otthonra a kertjükben, az egzotikus csodák, a cseperedő citromfa, a viruló bougainvillea, a kaktuszok és pozsgások mellett békében élnek a muskátlik, a petúniák, a páfrányok, a szegfűk, a liliomok, a sások, a tuják, a fenyők és Laci kedvence, a vadszőlő, ami szabadlábon arra fut, amerre kedve tartja, átfonva a sok fából készült kerti dekorációt, faragványt, féltve őrzött régiséget, igát, régi szekéroldalt, madárházikót.

– Az utolsó pillanatban sikerült elhozni nagyapám pincéjéből az 1933-ban készült szőlőprést, ami azóta felújítva, konzerválva, tető alá menekítve dísze a kertünknek, egyéb présházi alkalmatosságot és cserepes virágokat tartunk rajta. Örömünket leljük a régiségek gyűjtésében – mutatja Joli a jókora prést, a kemenceházhoz csatlakozó tárolót, amelyben öreg csuprok, régi mérlegek, szúette rokkák, megbecsült hordók, kármentők, rozsda elől megmentett vasalók, kisuviszkolt méhészkellékek, „billogozók”, hitelesített üvegek, illetve százféle különlegesség, köztük régi cégtábla jelentik a kincset.

– A cégtábla a volt munkahelyem, az Országos Mérésügyi Hivatal épületének bejáratánál díszlett; amikor átalakították a céget, megmentettem a táblát. A múltunk egy része, nemde? – így a házigazda. – Az állatbillogokra hasonlító eszközzel hitelesítés után például a hordókba égettük bele az űrtartalmat jelző számot, a címerünket vagy egyéb adatot. A régi, még parázzsal működő készüléket, akárcsak a benzinkutak üzemanyagmérőjének hitelesítésére alkalmas szerkezetet, a múlt századi üveg­edényekkel együtt kidobták volna. Nem hagyhattam.

A növényeken és a régiségek megbecsülésén túl egyéb kedvteléseknek is hódolnak. Joli gyógynövényeket gyűjt, különleges lekvárokat, aszalványokat készít (a napkollek­toros aszalót Laci építette sö­rösdobozokból), télen fest, képeket és bútorokat is. A kecskelábú kerti asztal szin­tén a férj remekműve. Az interneten rendelt melegház kivételével a házban és a ház körül szinte minden az ő keze munkája. Télen pedig farag. Fa­szobrokat, faliképeket. Képtelenek tétlenül ülni, mondják.