Egy hajdani földesúr édes amerikai álma Hahóton

Egy régi épületet, vagy szobákat látva gyakran eszünkbe jut a népszerű mondás: „Ha ezek a falak beszélni tudnának…” Jó lenne néhány izgalmas sztorit hallani az építés körülményeiről, a benne élő generációkról.

A falak csak a mesében kelnek életre, időutazás sem lehetséges, pedig a hahóti családi ház történetét tekintve jó lenne spirituális kutatásba fogni, hiszen egyelőre a sötétben tapogatózunk. Valószínűleg, aki építette, már nincs az élők sorában, a múzeumok sem foglalkoztak a témával, ezért csak a legendákra támaszkodhatunk. Az ingatlan jelenleg Németh Klára zalaegerszegi képzőművész tulajdona, ám ezúttal bennünket fia, Fischer Bence építészmérnök vezetett körbe.

– A homlokzaton található dísztégla szerint a ház 1922-ben épülhetett – mesélte Bence. – A legenda szerint az Amerikából visszatelepült földműves a tengerentúli családi házak terveivel érkezett vissza, s valószínűleg ezek alapján ő építette, ezért nem illik bele a faluképbe. A szüleim az 1990-es évek elején vásárolták meg és már akkor is arra törekedtek, hogy az eredeti formát megtartsák. Amivel gazdagították, azzal egyáltalán nem vesztett a varázsából. A hagyományos parasztház általában egytraktusos, körülbelül 4,5 méter széles, ennek viszont van középen egy főfala, ezért világos, sok ablakkal, és valódi amerikai konyhával. Utóbbi helyiségben állt egy szép kályha is, amit valószínűleg a későbbi tulajdonosok lebontottak. Mivel mindig különbözött a megszokott „kocka” házaktól, biztosan nem értették bizonyos funkcióit.

Bence szülei, Németh Klára festőművész és Fischer György Munkácsy-díjas szobrászművész nyaranta főleg művésztáborokat szerveztek iskolás gyerekeknek. Előfordult, hogy közel negyven embert szállásoltak el, ekkor az épület stílusához hűen építették be a tetőteret.

– Kuriózumnak számít a lépcsőház, ebből egy fényes nappali nyílik, gyönyörű cserépkályhával, s tágas terekkel – mutatta a belső enteriőrt Bence. – Ebből egy hálószobába lépünk, s mindegyik helyiség átjárható, térkapcsolatokkal rendelkezik, így széles nyílászárókon keresztül juthatunk el a szobákba. A nyikorgó, fából készült meredek lépcső egy eredeti tetőtér-beépítéshez visz, mellette pedig a fent említett, család által kialakított hasonló hangulatú szobába léphetünk.

A romantika valósággal átöleli a házba lépőket, hiszen a művészházaspár ízléses belső díszítőelemekkel igyekezett mesebeli kastélyt varázsolni a falak közé. A toszkán érzés csak tovább fokozódik, amikor a ház külsejét megpillantjuk. A fehér, a kék és a zöld színek kitűnő harmóniáját a tavaszi kikelet előtt álló kert teszi igazán széppé, ahogy a terasz is lehetőséget biztosít a nyugodt elbújáshoz, s visszahúzódáshoz. A dús levendulabokrok mellett a szomorúfűz ad kivételes árnyékot, míg az udvar hátsó részében óriási, jó állapotú pajta magasodik.