Hogyan befolyásolja a gyerekek teljesítményét a felgyorsult világ? – Mutatjuk, hogy látják a pedagógusok és a szülők

Halászné Tihanyi Magdolna, vagy ahogyan mindenki szólítja, Titi néni több mint két évtizede van a pályán, ebből 17 éve alsósokat tanít a Kőrösi-iskolában. Pályája elején is voltak, s most is vannak mozgékony, illetve visszahúzódó, csendes gyerekek, ahogyan okosak és szerényebb képességűek is.

– A családok életmódja viszont változott az évek folyamán – tette hozzá. – Míg régebben hosszabb távra terveztek a szülők, addig manapság szinte minden bizonytalanná vált az életükben, ettől pedig észrevehetően stresszesebbek lettek. Több kihívással kell szembenézniük, ami nagy terhet rak a vállukra. Míg korábban együtt sétáltak az iskolába, addig manapság autóból ugrik ki az iskolás. S bár a gyerekek igénylik édesanya és édesapa törődését, még a közös beszélgetésre is kevesebb idő jut, pedig a minőségi idő eltöltésére ügyelni kell.

Titi néni szerencsésnek érzi magát, hogy jórészt olyan szülőkkel találkozik, akik rohanó életmódjuk ellenére, ha a csemetéjükről van szó, le­lassítanak, s odafigyelnek rá, hogy testileg és lelkileg is fejlődjön.

– Bár sokan sportolnak, mégis mindennél több mozgást igényelnek a mostani fiatalok. Olykor a tanórákon is alaposan át kell mozgatni őket – folytatta. – S észrevehetően hangosabbak és türelmetlenebbek lettek. Igénylik a figyelmet, nyitottak, kíváncsiak, de mindent azonnal tudni szeretnének. Az internet, a gyors információáramlás miatt sokkal tájékozottabbak a világ dolgaival kapcsolatban, mint például húsz éve voltak.

A tanítónő úgy gondolja, az első osztályosok életében még nem lényegesek az elektronikai kütyük, az okostelefonok. A szakemberek egyébként 10 év alatt nem is ajánlják ezek használatát. Egy kicsit később, 3–4. osztályban már előkerülhetnek, a Kőrösiben kizárólag a tanítás után kapcsolhatják be ezeket az eszközöket. Bár ez alól néhány tanóra kivétel, hisz’ előfordult, hogy egy növényfelismerő túrán lefényképezett virágokból ötletes videót készítettek.

Az első osztályosok félévkor és év végén bizonyítvány helyett szöveges értékelést kapnak. Ettől függetlenül ugyanúgy hajtanak, küzdenek, teljesítenek és motiváltak.

A Rozgonyi-iskola tanára, Böröcz Zsolt 35 éve van a pályán. Szerinte évtizedek óta zajlik a változás, mely nem minden esetben pozitív. Kolléganőjéhez hasonlóan úgy gondolja, a fiatalok tájékozottabbak lettek, óriási elméleti tudásanyaggal rendelkeznek.

– A ragyogó tekintetű, tiszta szívű gyerekek mindig érdeklődéssel várják az iskolát – fogalmazott a tanár. – Viszont valahogy a kreativitást nélkülözik, kompromisszumtűrő képességük nagyon alacsony, problémamegoldó képességük pedig minimális. A szülők gyereknevelése énközpontúvá vált, mindent megtesznek a „szemük fényének”, sőt, készen adnak mindent neki, mely rávetül az iskolai életükre. Húsz éve a fiatalok még szolidárisak voltak, azonban a mostani nemzedék csak magával foglalkozik. A szülő sok esetben nem a pedagógussal partner, hanem a gyermek cinkostársa, ez későbbiekben komolyabb problémákhoz vezethet a szocializáció terén is.

Böröcz Zsolt viszonylag szerencsésnek érzi magát, hiszen mindig „jó gyerekanyaggal dolgozott”, formálta és alakította őket. Szerinte a pedagógus igyekszik a tiszta dolgokra nevelni az iskolásokat, de meghatározó a szülői példa.

– Korábban a gyermek egyfajta kitüntetésnek érezte, ha a tanár beválasztotta például az atlétika szakkörbe – emlékezett vissza. – Az már rangnak számított, ha versenyzőként eljutott a városi, megyei és országos versenyekre, s megtiszteltetésként élte meg, ha iskoláját képviselhette. Ma sokszor lasszóval sem lehet megfogni őket, mert sokaknak az már nem jelent motivációt, hogy az intézményért küzdjenek.

Orbán Krisztina mindhárom gyermeke a Kőrösi-iskolában tanul, közülük a legkisebb, Kurucz Kenéz első osztályos. Az édesanya szerint mozgékony, ám könnyen beilleszkedett, amiben nagy szerepe volt a tanítóknak is.

– Annyira szeret suliba járni, hogy reggelente toporog az ajtóban, gyorsan indulni szeretne – folytatta. – A testvérei is csodálkoznak azon, mi baja a kicsinek, hiszen mégiscsak az iskolába indulunk. Érdeklődése az idő előrehaladtával sem csökkent, kifejezetten jó közösséget alkot az osztályuk, ahol biztonságban érzi magát.

Krisztina hozzátette: gyerekeik életében a mozgás kulcsfontosságú, Kenéz úszik, s a kosárlabdázás is érdekli, állandó mozgásban van. Ha hétköznap nem is sétálnak, hétvégente a család gyakran kirándul.

– Nem kell vele külön beszélgetni, mert az iskola után azonnal megered a nyelve, és mindent elmond, ami a falak között történik – mesélte az anyuka. – Gyakran az edzés előtt szoktunk társasjátékozni, kifejezetten jó a kapcsolatunk.

Ugyancsak szerencsésnek érzi magát egy másik kőrösis szülő, Wallner-Papp Eszter. Kisfia, Olivér eleven, ám a tanítónők visszajelzése alapján fegyelmezetten viselkedik, odafigyel és érdeklődő.

– Van számítógépünk, ahol olykor megengedjük a játékot, de sokkal jobban szeretjük, ha a szabadban van – mondta. – Ha ezt az időjárás éppen nem teszi lehetővé, akkor az építőjátékok, a társasjáték vagy a sakk köti le a figyelmét. Nem szeretnénk, ha az elektronikus kütyük világában élne, azonban a pedagógusok szerint nem szabad megtiltani a használatukat, nem lenne jó, ha a többiekhez képest lemaradna a gyerek. A kiegyensúlyozott és helyes használatra nevelés aranyat érhet.