Ünnepi hangulat

2018.12.24. 16:00

„Elindulának és el is jutának”, avagy ilyen volt az első betlehem

Kevesen tudják, hogy 795 évvel ezelőtt, 1223-ban az olaszországi Umbria tartomány kicsi városkájában, Greccióban állították fel az első betlehemet, s vélhetően ugyancsak kevéssé ismert tény, hogy a ferences rend alapítójának, Assisi Szent Ferencnek a nevéhez fűződik ez az első karácsonyi betlehem­állítás.

Csomor Erzsébet

Szent Ferenc egészen jelenvalóként akarta átélni Betlehemnek, Jézus születésének örömét, az ünnepek ünnepét. Megkérte János nevű barátját, hogy rendezzenek be Greccióban egy barlangot, állítsanak fel ott egy jászlat, hozzanak szalmát, szamarat és ökröt, s hívják oda a pásztorokat, élő alakokkal elevenítsék fel Jézus születésének szent eseményeit. Örvendező lélekkel megérkeztek a környék lakói, férfiak és nők, gyertyával, fáklyával a kezükben. Készen állt a jászol, ott volt a széna, odavezették az ökröt és a szamarat, Greccio mintegy új Betlehemmé alakult át.

Szent Ferenc betleheme egy 14. századi ikonon Fotó: ZH Archívum

A grecciói éjszaka eseményeit így foglalja össze Szent Ferenc életrajzírója, Celanoi Tamás: „A jászol fölött kezdetét vette az ünnepi mise… Szent Ferenc prédikálni kezdett a körülálló népnek, és mézédes igéket mondott a szegény Király születéséről és Betlehem kicsiny városáról. Mikor Krisztust Jézusnak akarta mondani, a szeretet szertelen lángolásában többször betlehemi kisded néven említette… És íme, megsokasodtak a Mindenható ajándékai: egy erényes férfiú elé csodálatos látomás tárult. A jászolban ugyanis egy élettelen gyermeket látott feküdni; amikor azonban Isten szentje odalépett hozzá, úgy tűnt, mintha a gyermeket mintegy álomból új életre támasztotta volna. És nem is volt egészen alaptalan ez a látomás. Mert lám, a kisded Jézus sokak szívében egészen feledésbe merült; most ellenben Isten kegyelméből szolgájának, Szent Ferencnek segítségével megint életre támadt, és kitörölhetetlenül mélyen belevésődött az emberek emlékezetébe. Az ünnepi virrasztás végeztével ki-ki örvendezve tért vissza otthonába.”

Greccio – kolostor és templom Fotó: ZH Archívum

Szent Ferenc halála után, 1228-ban kolostort és kápolnát állítottak a barlang köré. A városka zarándokhellyé vált, pápai kiváltságot kapott, amely szerint az év bármely szakában lehet ott karácsonyi szentmisét bemutatni: Greccióban mindennap karácsony van! Azon a grecciói éjszakán Szent Ferenc megváltoztatta a karácsonyok hangulatát, újra megajándékozta karácsony ünnepével a kereszténységet.

Karácsonyhoz kötődően szerte a földtekén gazdag szokásvilág alakult ki. Zala megye egyes településein a betlehemezés szokása a 19. századtól – rövidebb megszakításokkal – napjainkig élő hagyomány. A betlehemes játék élő szereplői Jézus születését, a Betlehemben történteket elevenítik fel. Házilag készített, templom­alakú, hordozható betlehemmel járnak házról házra, és mesélik, éneklik el a betlehemi éjszaka eseményeit.

Az 1930-as, 40-es években elterjedt „Szállást keres a Szent Család” igazi közösségi élménynek számított, hagyománya a rendszerváltást követően újraéledt megyénkben. A szentestét megelőző kilenc napon át kilenc család keresi fel egymást a Szent Család képével, felidézik Mária és József názáreti szálláskeresését. A kép vándorol házról házra, minden nap másik család viszi tovább. „Szállást keres a Szent Család, de senki sincs, ki helyet ád, nincsen, aki befogadja, Őt ki égnek s földnek Ura” – éneklik a bebocsátást kérők. A találkozás alkalmával megvendégelik egymást, majd közös imádsággal készülnek az ünnepre.

Göcsejben egykor fontos szerep jutott a karácsonyi tradíciók szereplői között a pásztoroknak, akik először hódoltak a Kisded előtt. Karácsony este, a sötétség beálltával a kezükbe vett csöngettyű és kolomp rázásával, kürtfúvással, ostorpattogtatással vonultak végig a falvakon, jelezve Betlehembe igyekvésüket.

Betlehemező cserkészek a Deák téren 1930 körül Fotó: Göcseji Múzeum

Így közeledjünk mi is Betlehem felé, s akkor tudunk egymáshoz is közeledni, akkor tudunk másokat is magunkhoz engedni. Ne féljünk ettől! Amikor az ismerős figurákat a jászol köré állítjuk, a jászol mellé telepedve fedezzük föl, hogy mennyire közel vagyunk egymáshoz, mindnyájan egy családba, az ő családjába tartozunk. „Aki kincsek nélkül indul útnak, észreveszi, hogy mégis van valamije, amivel hódolhat az isteni gyermek előtt: értelmével, akaratával és érzelmével, melyek Betlehembe érve a hit, a remény, és a szeretet ajándékaivá alakulnak.”

Juhász Gyula Betlehemi üzenet a vakoknak című versének részletével kívánunk lélekben, hitben, reményben és szeretetben megújító, kegyelmekben gazdag, áldott karácsonyi ünnepeket:

„Minden világi pompák csillogási

Kialszanak, ha Isten fénye kél.

Szeressetek: ezt mondja az

Apostol

S ennél különbet nem mond senkise.

A betlehemi békés csillagokból

Üzeni ma ezt a Szívek Szíve!”

Ezek is érdekelhetik