Divatikon lett a Mini – Eddig tíz tulajdonosa volt az angol népautónak

Bár a Mini Morris sokak számára főleg a brit televíziós vígjáték jeleneteiből ismert, az autórajongók nagyon jól tudják, hogy az apró járgány a raliversenyek sztárja volt az 1960-as évek végén. Metz László ritkaságnak számító, drága Innocenti Minit vásárolt négy évvel ezelőtt. A kocsit mindenütt lyukak borították, s bár igyekezett karbantartani, ám nincs autószerelő végzettsége, eladta.

– Viszont a bájos megjelenése vonzott – folytatta. – Ezért kerestem a megfelelő példányt, s ráakadtam egy kalandos életű, 1971-es, 1000 köbcm-es motorral szerelt, 4 sebességes, manuális váltós, felújított kocsira. A papírok alapján talán 1983- ban érkezhetett az országba, és a kormányművet jobb oldalról azonnal átszerelhették balra. A tizedik gazdájától, idősebb érdi úrtól vettem. Előtte Veszprémben teljesített szolgálatot, ahhoz a tulajdonosához ajándékba érkezett. A történet szerint az eredetileg fekete színű kocsit autós kvízben sorsolták ki még 2003-ban, majd újabb alapos átalakításon esett át.

Metz László szerint ennél az évjáratnál sem figyelt a gyártó a korrózióvédelemre, ezért az autót valósággal felfalta a rozsda. A szélvédő előtti részt teljesen felújíthatták, motort cseréltek, de a felépítményt is újragondolták. Persze ügyeltek arra, hogy megőrizzék az eredeti állapotot.

Az internetes szakirodalom szerint a Mini történetének kezdete az ötvenes évekig vezethető vissza. Elsőként a British Motor Corporation elnöke, Leonard Lord szorgalmazta, hogy szükség lenne belföldi gyártású, kis fogyasztású, gazdaságosan üzemeltethető, kis karbantartásigényű, a széles néprétegek által is elérhető árú kisautóra, majd 1957-ben megbízást adott Sir Alec Issigonis számára az autó megtervezésére. Kikötésként mindössze annyit adott meg, hogy négy személy elférjen benne, megbízható, olcsó és a BMC autóihoz hasonlóan sportos és jó hajtású legyen. Eleinte nehéz feladat volt megfelelően elhelyezni a motort, a sebességváltót és a négy ülést. Épp hatvan évvel ezelőtt megszületett a kisautó rajza, a következő évben pedig legördült a gyártósorról.

– Divat, életstílus és az évtized ikonja lett – tette hozzá László. – A kor népautója lett, olyannyira az egyszerűségre törekedtek, hogy rugói gumitömbökből vannak. Egy teherautót könnyebb vezetni, nagyon kemény az úttartása. A helytakarékosság érdekében a váltót a motor alá, a karterrel egybe építették, így egyfajta olaj kell a kenéshez. A hűtő pedig a menetiránnyal párhuzamosan, a bal oldali kerékdob mellé került Olyan apró minden, hogy az akkumulátornak a csomagtartóban találtak helyet. Picike, ám ha sportosan hajtják, akkor nyolc litert is lenyelhet 100 kilométeren a 25 literes tankból.

A pusztán autórajongó kanizsai férfi miután megvette a kicsi kocsit, szinte naponta aláfeküdt és könyékig olajosan bütykölte.

– A Mini nem csak új, olajzöld és fehér festést kapott, de nyolc óra megfeszített munkával az egész motort ki kellett emelnem, miután a négy hengerből kettő tönkrement – így a tulajdonosa. – Ilyenkor a videómegosztó portálok és az internet lesznek a legjobb barátaid. Aztán a további munkákban, például a kocsi leültetésében néhány autómániás ismerősömre számíthattam. Maczkó Csaba autórestaurátor mellett Király Ferenc, a Magyar Mini Klub elnöke segített összeszedni anyagokat az autóhoz. Most, hogy elkészült, vezetni olyan, mint egy gokartot, a fenekemet valósággal karcolja az aszfalt – mondja mosolyogva.