Paszternák, az XXL-es gyökérzöldség

Pedig elég rosszul startolt, tavasszal éppen csak kikukkantott a földből, máris letámadták a fekete levéltetvek. Szálanként fürdettem le őket szappanos vízzel, körbeültettem a soraikat borsika­fűvel, amit direkt e fenevadak ellen nevelek. Egyébként, miként a sárgarépa, a paszternák is a hagymákkal él társbérletben, az egyik oldalon vörös-, a másikon fokhagyma strá­zsált mellette. Jó szomszédok, megvédik egymást a kukacosodástól, a közelükben állomásozó büdöske- és körömvirágosztag pedig a gyökérfonalférgeket tartja kordában. Bár állítólag vannak kártevői, különböző vírusok, lisztharmat és egyéb rothasztó gombák fenekedhetnek az egészségére, de barátai – kapor, laboda, fűszernövények – közelségében vegyszerek nélkül is megvédhető. A paszternák egyébként, ahogy illik, viszonozza növénytársai buzgalmát, erős illatával és hangyasavtartalmú leveleivel riasztja a csigákat.

A termetes karógyökere miatt fontos, hogy kedvenc zöldségünknek jó mélyen megágyazzunk. A növekedéshez kellő munícióra is szüksége van, a tápanyagban gazdag, humuszos vályog­talaj az optimális számára. A gyökérfejlődés fő szakasza augusztus–szeptemberre esik, ebben az időszakban öntözzük rendszeresen a földjét nitrogéndús növényi trágyalevekkel. A paszternák esetében is törekedni kell a három-négy éves vetésforgó betartására, de az azonos kórokozók és a kár­tevők miatt ne kövessék egymást a rokonokkal, a sárgarépával, a petrezselyemmel, a zellerrel se. A paszternák a hidegre, sőt a fagyra sem érzékeny, így betakarítását késő őszre halaszthatjuk. Kiszedve hosszan eltartható, elegendő, ha hűvös, sötét helyen parkoltatjuk, pincében, alagsori tárolókban, ládában homok közé téve.

Az Európában őshonos gyökérzöldséget már az ókorban nagyra tartották, illó­olajkészlete miatt gyógynövényként tisztelték. Fél évszázaddal ezelőtt a falusi kertekben még bérelt helye volt, friss zöldségként a háztartások manapság csak keveset használnak belőle. Nagyobb mennyiségben feldolgozóipari célra termesztik – az ételízesítők kedvelt alapanyaga. Íze illik a megszokott leveszöldségekhez – a babos ételeket direkt feldobja. Különlegessé tehetjük vele a krumplipürét, belereszelhetjük a salátákba, gyümölccsel és mézzel keverve édesség készíthető belőle. Régen a paszternáklekvár is ott sorakozott a kamrák polcain, eredetileg a répatortát is abból készítették. Nyersen és feldolgozva is jót tesz az egészségünknek, rostosságával helyes irányba tereli az emésztést, olajossága jó hatással van a gyomor működésére, görcsoldó, vizelethajtó, tisztítja a vesét és az epét, húgyúti fertőzés esetén érdemes sokat bekebelezni belőle. Ha rendszeresen szerepel a család étlapján, a koleszterin- és a vércukorszintet is kordában tartja. A népgyógyászatban az idős, lábadozó betegeket gyógyítják vele, jó hatással van a légzésre – a tuberkulózisban szenvedő betegeket anno tejben főtt paszternákkal etették. A paszternákgyökér tápanyagban lényegesen gazdagabb, mint a petrezselyem, szárazanyag-tartalma közel 20, szénhidráttartalma 11,6 százalék. Sok benne a C-, B2-, B3- és az E-vitamin, bővelkedik káliumban, magnéziumban, foszforban, kalciumban.

Téli estéken ropogtassunk saját gyártású paszter­nákchipset! A gyökeret há­mozzuk meg, vékonyan sze­leteljük fel, keverjünk össze reszelt sajtot olívaolajjal, forgassuk bele a paszternákot, rakjuk sütőpapírral bélelt tepsibe, és előmelegített, 180 fokos sütőben süssük.