A sikeres gombagyűjtéshez jó szem és rutin is kell

Az elmúlt időszak csapadékos időjárása és a mostani napos, meleg „vénasszonyok nyara” kedvez a gombának, tele is lesznek a kalaposok mindenféle változatával az erdők 1-2 napon belül. Sokan útnak indulnak ilyenkor, akik soha nem gombásztak, vagy esetleg nem is szeretik, de a „vadászösztön” hajtja őket. Vannak, akik nem nagy igényekkel vágnak neki a rengetegnek, csupán egy jó gombás ebédre, vagy vacsorára vágynak. S bizony, olyanok is akadnak szép számmal, akik iparszerűen foglalkoznak a gyűjtéssel, hogy a termést aztán a piacon értékesítsék, így teremtve mellékes pénzforrást maguknak.

Pintér Ferenc rutinos a gombaszedésben

A nagykanizsai Pintér Ferenc gyermekkora óta járja az erdőket, nagymamája vitte el először magával.

- Akkor még kicsiny gyerek voltam, nemigen tudtam, mi a gomba, de ahogy telt-múlt az idő, szinte belenőttem ebbe az izgalmas, de veszélyeket is rejtő világba – idézte fel a kezdeteket az amúgy bőrdíszművességgel foglalkozó, a 60-as éveiben járó férfi. – Aztán volt jó pár „üres” év, amikor abbahagytam a dolgot, de később újra felvettem a fonalat, arra gondolván: ha nem találok semmit az erdőben, már akkor is megéri kijönni, hiszen a friss, tiszta levegő nagyon egészséges. Ha meg találok, főleg érdemes...

Elkísértük az erdőbe

Pintér Ferenccel az egyik városkörnyéki erdőrészbe indultunk el reggel fél 8-kor, szem előtt tartva a vadászok kérését a gímszarvasbika-vadászati szezonban: ha lehet, délután 16 óra és reggel 8 között ne tartózkodjon az erdőben senki rajtuk kívül. Ilyenkor ugyanis intenzív vadászat zajlik, s a baj hamar megtörténhet. Ám úgy tűnik, hiába a kérés, a figyelmeztetés, mire kiértünk az erdőbe, majdnem 8 óra volt, de akkor már 3-4 csapat hangja is hallatszott a rengeteg belsejéből.

- Hiába akarom én betartani a szabályokat, ha mások fittyet hánynak rájuk – mérgelődött Feri, miközben egyre beljebb haladtunk a fák között. – Sokan, ahogy világosodik, rögtön kijönnek és letarolják az erdőt, nem számít nekik, hogy esetleg a szarvasokra vadászó puskás emberek egy-egy kósza lövedéke eltalálhatja őket. Nem beszélve a rapsicokról, akik nem profik, és vadnak is is nézhetik a gombászokat. Én éppen ezért szoktam mindig fényvisszaverő mellényt venni magamra, biztos, ami biztos. (Hogy mennyire nem játék áthágni a szabályokat, azt az is bizonyítja, hogy hallhatóan pár kilométerre az említett erdőrésztől szarvasbőgés, majd két puskalövés hangja hallatszott. Persze, nyilván, a profi vadászok már vannak annyira rutinosak, hogy számításba veszik a gombászok jelenlétét is, de azért az ördög soha nem alszik – a szerző.)

A következő időszak legkeresettebb gombája a rendkívül ízletes vargánya, az erdők királya, a rejtőzködés nagymestere. Barna színű kalapjával tökéletesen beleolvad a földön heverő avarba, az erdei félhomályban csak gyakorlott szem veszi észre. Olyan, mint a Pintér Ferencé, csak ámuldozok, ahogy 5-6 méterről kiszúrja a gyufaskatulya méretű kalaposokat, melyek épp csak kilátszanak a levelek alól.

- Biztos, hogy kell hozzá a jó szem, de a rutin sem árt – magyarázza, látva álmélkodásom. – Ahol egyet találunk, ott érdemes jól átvizsgálni a környezetet körülbelül 5-6 méteres sugarú körben, mert biztosan rejtőznek továbbiak is az avarban, ugyanis a vargánya csoportosan nő. Van, aki azt mondja, hogy ahol sok másféle gomba látszik, ott biztosan találni vargányát is, ez azonban szerintem nem így van, a faj ugyanis nem keveredik másokkal, van annyira „úrias”.

Ferenc nem gyűjt olyan gombát, amit nem ismer – ahogy fogalmaz, ezért van még életben. Csak a vargányát, az őzlábgombát, a sárga rókagombát és a zöldhátú galambgombát szedi fel – szerinte ez utóbbi megtermett példányai a legfinomabbak.

- Alapszabály, hogy amit nem ismerünk, azt nem vesszük fel – szögezte le. – Abból szokott baj lenni, ha valaki ezt nem tartja be. Ha pedig ismerősünktől kapunk ajándékba az erdőn-mezőn gyűjtött gombát, azzal szemben is legyenek fenntartásaink.

S fontos kérdés a gombák konyhára való előkészítése is: Feri a gyűjtött gombáról egy puha kefével lekotorja a talajmaradványokat, a kukacos részeket kivágja, továbbá minden esetben előfőzi őket, ki tudja, az erdőben mi mászta meg, s milyen baktériumot, vagy kórokozót vitt fel rá. Jobb a békesség.

A férfi egyébként immáron 20 éve jár ugyanabba az erdőbe. Ez idő alatt pontos térképet készített arról, hogy melyik részen mikor és milyen gomba található. S ez a bámulatos tudás természetesen, megvan a fejében is. Húsz éve vezeti naplóját: melyik nap, hány Celsius fok volt éjszaka, illetve nappal, esett-e eső, mennyi, milyen irányú és erősségű szél fújt, továbbá milyen volt a „gombafelhozatal”. Utóbbi egyébként azon is múlik, hogyan viselkedik a gombász a területen.

- A természettel, illetve a többiekkel etikus gombász a gomba tönkjét éles bicskával vágja ki a talajból, a helyét pedig avarral takarja be – tette hozzá. – Így ott maradnak a földben a gombafonalak, amelyekből kifejlődik a gomba teste, amit valójában fogyasztunk. Ha ily módon járunk el, a föld alatti telepből később is számíthatunk termésre.