Péter-Pál napja suhogó kaszáktól volt anno hangos – Gyanó Szilvia az aratási tradíciókról

Bár van olyan vidéke a megyének, például Göcsej, ahol Szent Vid napján már elkezdődött a betakarítás: a búza, árpa és a többi takarmánynövény aratása. Akkor kezdtek neki, amikor „megszakadt a búza töve”.

A „fődesúri” világtól egészen a hetvenes, nyolcvanas évekig nagy „ünnep” – pontosabban nagy munka – volt az aratás ideje, ahol mindennek megvolt a rendje, a hagyománya.

Hasonló érdekességeket mesélt a különféle, aratás idején szokásos tradíciókról Gyanó Szilvia, a Balatoni Múzeum néprajzkutatója.

- Azonban nemcsak a mezőgazdaságban volt fontos nap Péter-Pál ünnepe, hanem a halászatban is – jelezte. – Szent Péter a halászok patrónusa is, bár ezt kevesen tudják. Misére mentek, imádkoztak, a megyében különösen a Keszthely környéki halászok, akik a fogásból szerezték a betevőjüket. Bibliai eredete van annak, hogy a halászemberek védőszentje Péter volt. Rá van rajzolva a zászlójukra is a kulcsos szent, aki a mennyország nyitját őrzi – részletezte Gyanó Szilvia. Hozzátette: a mezőgazdaságban jóval közismertebb jelentősége volt Péter-Pálnak.

- Az aratások kezdete és a vége ünnepélyes volt. A teendők szertartásos kezdése is része volt az ünnepnek: a leg-első kéve eltétele csakúgy, mint az utolsóé. Az aratókoszorúkat ebből fonták. Ezeknek akkor volt jelentős szerepük, amikor a következő évben vetették el a búzát. A koszorúból kimorzsolt régi szemeket belevetették az újak közé a földbe. A koszorúkat amúgy meglocsolták vízzel, amikor a napszámosok, a cselédek vitték be az uraságnak. Ennek termékenységvarázsló szerepe volt – ismertette.

A bálok a munkák után szintén hagyománynak számítottak. Közben nem volt idő ünnepelni, mert dolgozni kellett. A közös, nagy étkezések az aratótálból kicsit szórakozásnak számítottak. Muszáj volt enni, a munkához kellett az erő. A cséplés ugyanolyan nagy tennivaló volt. Hátradőlni, kipihenni a munkát csak azt követően lehetett.

S hogy mi maradt ezekből fenn? Felújított népszokások, amiket különböző közösségi programok révén próbálnak napjainkban életben tartani. Vannak még ma is aratófesztiválok, a megyénkben például Göcsejben, amiken a kombájnos, gépiesített aratás előtti időszakot elevenítik fel. Beöltöznek az emberek népviseletbe, és kéziszerszámokkal mutatják be, hogyan takarították be anno a búzát. Ennek a néprajzkutató szerint identitásmegőrző szerepe van. Fontos, hogy felelevenítsék, enélkül eltűnnének ezek a régi értékek.