A Depeche Mode koncertjével indult az idei Volt fesztivál

A hivatalosan három zenész – Dave Gahan, Martin Gore és Andy Fletcher – alkotta, de a színpadot ehhez képest némileg kibővülve benépesítő formáció az eddigi legnagyobb sztár, mely valaha is megfordult Sopronban. Még akkor is, ha a tavalyi headliner előadó, vagyis az akkori rendezvény legfontosabb fellépője, az első számú énekesét, Chester Bennigtont nem sokkal a magyarországi koncertje után tragikus körülmények között elveszítő Linkin Park népszerűbb (volt) a fesztiválok törzsközönségét adó fiatalabb generációk körében. Vagy azzal együtt is, hogy a két év után visszatérő, a hűség városában éppen ma fellépő Iron Maiden ezen a helyen (is) immár másodjára generál telt házat, amit a Depeche Mode kedden nem tudott produkálni.

Talán a koncertjük előtti eső okozta ezt, vagy az a tény, hogy a Depeche Mode nem igazán nevezhető fesztiválzenekarnak, legalábbis eddig az önálló fellépésekre, s nem a fesztiválszereplésekre helyezték a hangsúlyt. Nem tudni miért, de nincs is jelentősége.

Ugyanakkor mentségükre legyen mondva, hogy bő egy éven belül már harmadik alkalommal tértek vissza hazánkba, s azért tavaly májusban Budapesten, a Groupama Arénában, majd idén februárban a Papp László Budapest Sportarénában csak összehoztak egy-egy telt házas előadást. Eltekintve tehát mindettől – vagy éppen ezzel együtt –, ez a brit zenekar az eddigi legnagyobb sztár, amely valaha is megfordult Sopronban, s ennek megfelelő minőségű és színvonalú produkciót nyújtott a Lővér Kemping legfontosabb színpadán. Látványos show, magabiztos zenészi és énekteljesítmény, parádés program jellemezte a koncertet, háttérvetítésekkel, klipbejátszásokkal – mert a Depeche Mode a nagyszerű dalai, a markánsan egyedi hangzásvilága, a stílusteremtő zenéje vagy a szuggesztív előadói képességekkel rendelkező tagjai mellett többek között ikonikus klipjeinek, a jobbára az Anton Corbijn által rendezett filmeknek is köszönheti népszerűségét.

S persze ott volt az összes elvárható nagy sláger. Az egészen korai időszakukig, 1981-ig visszavezethető Just Can’t Get Enough-tól a nyilvánvalóan még az átlagfesztiválozó által is jól ismert Personal Jesuson és Enjoy the Silence-en, vagy az ezúttal csak visszafogottan közönségénekeltetős Everything Clouds-on át a szerintem legzseniálisabb albumuk, az indusztriális pop alapművének számító Black Celebration című nagylemez egyik leginkább meghatározó daláig, a Stripped-ig bezárólag. Hiányérzete persze így is akad az embernek – hogyne akadna, amikor egy közel négy évtizede működő zenekarnak kell az immár 14 nagylemezből álló repertoárjából válogatnia. Olyan darabok maradtak ki, mint az A Question Of Time vagy a Master and Servant, amiket bármikor jólesne élőben hallani. Utóbbit azonban már 2009-ben kivették a műsorból, előbbi pedig ki tudja, mily’ okból nem került be éppen kedd este a programba.

A Depeche Mode nyitónapi koncertje – amikor a színpadok egy része még nem is üzemelt – remek kezdést adott a Voltnak. A folytatás hasonlóan jól alakul, tegnap Ákos és a Hurts várta a közönséget, ma mások mellett a már említett heavy metal legenda, az Iron Maiden, valamint a Lukács Félévszázad programmal turnézó Tankcsapda érkezik. Pénteken jön a Hollywood Undead, a Limp Bizkit és Steve Aoki, a zárónapon pedig az Avenged Sevenfoldot láthatja első ízben a hazai közönség.