Szurokfű, a természetes antibiotikum a kiskertből

Az „Origanum” szó az „oros” azaz a „hegy” és a „ganos”, azaz az „öröm” jelentésű görög szavakból származik, vagyis jelentés a „hegyek öröme”.

Az Origanum vulgaret, vagyis a vadmajoránnát az ősi görögök egyetemes csodaszernek tartották, Arisztotelész egyenesen a mérgezés ellenszereként emlegette. Ma a hivatásos orvoslás is elismeri: illóolaja az egyik legjobb természetes fertőtlenítőszer.

Olaszos ételek fűszere

Az olaszos ételekben megkedvelt oregánót, alias szurokfüvet vagy vadmajoránnát mi magunk is megtermelhetjük. Ha befogadtuk a kertünkbe, tartsuk rajta a szemünket, mert gyorsan elkanászodik, kúszó tarackos gyökereivel szinte vándorol és kiszorítja a fűszerkertből a társait. Ha már túl nagy, daraboljuk szét a tövet, ajándékozzuk oda a barátainknak, a szomszédunknak – pár év alatt elláthatjuk oregánóval a fél falut.

Igénytelen növény, nincs kártevője, betegsége, nem kíván különösebb dédelgetést, a Földközi-tenger környékén és Délkelet-Európában, meleg, száraz, kies helyeken vadon él – mi is napos, jó vízelvezetésű zugolyt biztosítsunk a számára,tarackos gyökérzete miatt csak vékony termőréteget igényel, így kiválóan megél a sziklakertben is. Nincs szüksége különösebb trágyázásra, tavasszal és visszavágás után kicsit turbózzuk fel magunk készítette erjesztett fekete nadálytő tápoldattal. A legvacakabb talajt is belakja, a köves, sekély termőrétegű domboldalak másra nem hasznosítható részének is dísze lehet – kiváló méhlegelő és a pillangók is kedvelik. Meleg- és napfényimádó, fagytűrő, bár télen visszafonnyad.

Lágyszárú évelő, akár fél méter magasra is megnőhet. Több fajtája ismert, a magyar kertekben a leggyakoribb a ciprusi és közönséges oregánó. Életerejük és zamatuk a helyüktől és a napsütéses órák mennyiségétől függ – a napfény kihozza az illóolajokat a levelek felszínére, ettől illatossá, zamatossá válik a növény. A ciprusi hibrid csak dugványozással szaporítható, fűszeres íze jól illik a zöldséges ételekhez is.

Levelét és virágát is használhatjuk

Az oregánóknak a tavaszi sarjadás után folyamatosan szedhetjük és használhatjuk a fiatal leveleit, hajtáscsúcsait, igaz, a növény a virágzása idején a legfűszeresebb, ezért szárításhoz ilyenkor gyűjtsük – tenyérnyire a föld felett vágjuk le a szárát, kössük csokorba és akasszuk fel szellős helyre. Én nem sokat vacakolok vele – az aszalógépben gyorsan megszárítom, összemorzsolom és pakolom is a fűszertartóba – így a levelek megőrzik a színűket és száz százalékban az aromájukat is.

A szurokfű íze hasonlít a majoránnáéra, kicsit csípősebb – jól illik a pizzára, paradicsomos, tésztás húsos ételekhez, sajthoz, bab és hús mellé. Az ételekkel mindig együtt sütjük-főzzük, vagyis nem utólag szórjuk rá, mint a petrezselyem zöldjét.

Gyűjthetjük külön a virágját is – a fűszerolajos üvegekben jól mutat és kiváló ízt biztosít. A szárított szurokfűvirágból főzött tea medicina megfázás, fejfájás és álmatlanság ellen. Az oregáno, mint gyógynövény étvágygerjesztő, segíti az emésztést. Magas timol tartalmának köszönhetően fertőtlenítő tulajdonságú, tartalmaz flavonoidokat, cserző és nyálkaanyagokat.

A nyers levelek rágcsálása átmenetileg enyhíti a fogfájást, az antiszeptikus levelekből duzzanatra, fájdalmas ízületre, merev nyakra pakolást készíthetünk. Mint a legtöbb konyhai fűszer nyugtatja az emésztőrendszer simaizmait, emésztésserkentő, görcsoldó hatású.