Hogyan védekezzünk a krumplibogarak ellen?

Nos, én az idén lassan az összeszedett rovarokból gyúrt masszából formázhatom meg az emlékművüket. Mindenesetre mázlim volt, hogy Erzsi átszólt a szomszédból és javasolta, vizitáljak a kertemben, mert nála már javában devendíroznak a kolorádóbogarak.

Nálam dettó. Az elültetett burgonyának alig a fele dugta még csak ki levélujjait a földből, a legmagasabb sem nyúlt 5-6 centinél magasabbra, s ezeken a zsenge kis hajtásosokon már ott tülekedtek a bogarak, méghozzá párosával, merthogy a lakodalmukat tartották éppen. Első nekifutásra 212 darab „tíz csíkos lándzsásnak” is nevezett rovart szedtem össze – tuti, hogy másnapra tarrá legelték volna az egész ültetvényt. Azóta egy dunsztosüveggel a kezemben földig hajolva naponta háromszor végigbaktatok a sorok között...

Krumplibogár invázió Zalában

Azt hittem, csak Besenyőt lepték el a rabruhás rágcsálók, de a múlt héten Sárhidán, Ságodban, a hét végén pedig Zalaszentgróton és Türjén is krumplibogár invázióról számoltak be.

Az igazán nagy területen krumplizók számára már létezik többféle pneumatikus burgonyabogár-gyűjtő gép is, amit én láttam, az traktorra szerelhető szerkezet, egy időben hét sorról szippantja le erős vákuummal a rovarokat és a lárvákat. Kitaláltak már olyan gépet is, amelyik megrázza a növényeket, s a lepotyogó ízeltlábúak hadát a sorok között csúszó vályú gyűjti össze. Ezt a kiskertben „manufaktúrálisan” is megoldhatjuk: kézzel, vagy seprűvel rázzuk meg a bokrokat, s a bakhátak között olyan barázdákat alakítunk ki, amiből könnyű felszedni a zsákmányt.

A következő ötlet olyasmi, mint a sörcsapda a csigáknak: a krumplisorok közé palántáljuk a kedvencüket, a padlizsánt, arról majd könnyű lesz összeszedni a telhetetlen bendőjű rovarokat. A mák is hasonló cél szolgál, s állítólag a kapor is beválik – megjegyzem, én nem emlékszem, hogy láttam volna valaha kapron krumplibogarat. Volt, aki bársonyvirággal, alias „büdöskével” dekorálta ki a burgonyaföldet, állítólag a virág erős szaga ernyőként borul az ültetvényre és nem találják meg alatta olyan könnyen a csemegéjüket a bogarak.

A csíkos haramiák a rezes permetszerekre rá sem hederítnek, viszont a saját fajtájuk rothadó tetemétől messzire menekülnek. Sárhidán alkalmazzák is a módszert, szerintük érdemes összegyűjtögetni, szétnyomkodni, vízben áztatni az imágókat és a lárvákat is, s a leszűrt levükkel kell lepermetezni a növényeket. Állítólag beválik, kár, hogy a hatása alig egy hétig tart, ajánlott hát többször megismételni. Mások elégetik az összeszedett károkozókat és a hamvaikat szórják a földre.

Fahamu a legjobb ellenszer

A legtöbben a „sima” fahamura esküsznek: korán reggel a nedves földre és a harmatos levelekre kell rászórni, mondjuk egy kiszuperált nejlonharisnyából kirázogatva. A kezelést ajánlott hetente és eső után megismételni. A hamuval amúgy „két legyet” is ütünk egy csapásra, hiszen értékes ásványi sókat tartalmazó trágyaként is viselkedik, kiváló biotápszer, foszfort, káliumot, magnéziumot, bórt és vasat tartalmaz.

Az is hatásos lehet, ha a sorok közét diófalevéllel mulcsozzuk, sőt, a diófalevél leszűrt forrázata is riasztja a siserahadat, amellett, hogy baktérium- és gombaölő hatású, tehát megelőzhető vele a burgonya egyéb betegsége is. Kicsit férfiasabb recept: 10 liter vízbe 35 deka rézgálicot, 50 deka oltott meszet keverünk, harisnyán leszűrjük és ezzel permetezzük a kolompérbokrokat. A szomszéd próbálkozik az erjesztett csalánlével is, a nitrogén és egyéb ásványi só tartalma táplálja a növényt.