Zalai iskolásokat kérdeztünk a húsvéti locsolásról

Azt nem lehet tudni, nagyvárosokban és vidéken mennyien gyakorolják még e hagyományt, de az biztos, hogy az általunk megkérdezett iskolásokat élénken foglalkoztatja a húsvéti locsolás gondolata.

- Apával megyünk a rokonokhoz, átmegyünk a mamáékhoz, ott csatlakozik hozzánk a nagypapa is, úgy megyünk tovább a dédszülőkhöz. A tanár nénihez is elmegyek és a tánctanfolyamos lányismerőseimhez – mondja Gombos Dávid, az egerszegi Dózsa György tagiskola 5. A. osztályos tanulója.

A többség várja a húsvéthétfőt

Az osztályból a legtöbben várják a hétfőt, Iván Borisz családjában is elmaradhatatlan húsvéthétfői programról van szó.

- A nagytestvéremmel és apukámmal kocsival indulunk útra, elmegyünk meglocsolni Csilla tanár nénit, a nagymamát és a lányismerősöket. A lány barátaimat szódával locsolom, kölnivel a felnőtteket. Festett tojást gyűjtök be, és van, ahol süteménnyel is megvendégelnek – sorolta a programot a fiú.

A lányok, köztük Gyarmati Rebeka és Kontler Luca is készülődnek.

- Ezekben a napokban festünk otthon tojásokat, kosárba tesszük, azzal várjuk a locsoló fiúkat – így Rebeka.

- A fiúk reggel elmennek locsolni, és mi anyával várjuk őket haza tojással és édességekkel. Van, aki bejön reggelizni is hozzánk, a nagypapa és a locsoló rokonok – csatlakozik Luca.

Az iskolák is éltetik a hagyományt

A népszokás életben tartásáért az iskolában is tesznek. Mint Bödéné Szalay Csilla, a tagiskola igazgató-helyettese elmondta, alsó tagozatban oktatási és nevelési céllal is beépítették a tantervbe szinte minden tantárgyba a néphagyományt.

A hagyományápoló csoportok sokat tesznek a népszokások, köztük a locsolás életben tartásáért. Habár Tóth István, a kanizsai Zalagyöngye Táncegyüttes művészeti vezetője szerint mindez nem nagy munka: a fiatalabbak körében reneszánszát éli a húsvéti locsolás.

- Nem csak néptáncosaink körében él ez a szokás, bár tény, nálunk valóban senki sem marad ki belőle – mondta Tóth István. – Mi már régóta tisztelgünk a locsolkodással leányaink, asszonyaink előtt. A korábbi években házról házra jártunk húsvéthétfő hajnalán, tavaly óta viszont már nem csak hölgytagjainkat keressük fel. Hanem a Móricz Zsigmond Művelődési Ház udvarán gyűlünk össze mindannyian.

A közös locsolkodáson bárkit szívesen látunk, nem csak táncosainkat. Persze, nálunk nem a parfüm, hanem a hideg víz, vödörben, szódásszifonban kerül előtérbe – nevetett a táncegyüttes vezetője. – Van is olyankor sikítás a hölgyek részéről. Ha nincs jó idő húsvétkor, bizony, nem mindig kellemes a jeges víz – fűzte hozzá. Ahogy azt is: a rimánkodás ellenére sem kegyelmeznek a lányoknak a fiúk. Szerencsére még egyik hölgy sem fázott meg a húsvéti „zuhany” miatt.

A kanizsai Péterfy tagintézmény diákjai is várják a hétfőt

A Péterfy tagintézmény negyedikesei már nagyon várják a húsvéthétfőt. Zámbó Mihály és Perényi Tamás szemében huncut tűz ég. Szerintük jó kis móka lesz vízzel megöntözni a család hölgytagjait.

- Nagyon fontos ez az ünnep – harsogták kórusban a gyerekek. – Én azért szeretem – vágott közbe Zámbó Mihály – mert összegyűlik a család. Aztán hétfőn az apuval elindulunk locsolni. Viszünk jó illatú parfümöt a néni ismerősöknek, a mamáknak, a keresztanyuéknak meg a lányoknak. Mondjuk, egyik évben megromlott a parfüm és büdös lett – kuncogott Mihály. – Másnap szóltak is miatta a lányok. De akkor már mindegy volt. Tojást meg pénzt így is kaptam, bár a pénznek jobban örültem. A suliban viszont nem szoktam ám meglocsolni a lányokat – summázta a kissrác.

- Én Barnival, a nyolcéves tesómmal megyek a lányokhoz – csacsogott közbe a másik kisfiú, Perényi Tamás. – Végigjárjuk a ház összes emeletét, ahol lakunk. Mindig úgy köszöntjük a mamát és a többi nénit, hogy megjött a locsolóbrigád. Mi sima vízzel locsolunk. Kivéve anyát, mert őt a nagyon drága parfümjével. A mamát egyszer megfenyegettem, hogy ő is vizet kap, de aztán megszántam. Maradt a kölni. Sok hímes és csokitojást kapok mindenhonnan, meg persze pénzt is. Naná, hogy utóbbinak örülök a legjobban – kacsintott Tamás.

A negyedikes Novák Maját apukája és testvérei bőségesen megöntözik, így nem hervad el a leányka.

- A bátyáim, Matyika és Bence sosem felejtenek el. Jóillatú parfümmel locsolnak ám meg a fiúk. Adok nekik ajándékot is, s ők mindig azt mondják, hogy köszi baba! – büszkélkedett Maja. – Az osztálytársaim és más locsolók viszont elfeledkeznek rólam.

A néphagyomány eredetéről

Hogy mi a locsolás régmúltra visszanyúló története, azt pontosan senki sem tudja, mondta Marx Mária, a Göcseji Múzeum néprajzos főmuzeológusa, akitől néphagyományunk eredetéről érdeklődtünk.

- A dolog lényege szerint a víz, a locsolás a tisztaságnak, megtisztulásnak a jelképe, aminek vannak vallási és természeti vonatkozásai. Az eredeti locsolkodás kizárólag házasulandó férfiak és nők, el-adósorba került lányok és házasulandó legények között folyt. Szerintem egyébként a nők utálták, mert legalábbis, amit én olvastam erről, azokban az esetekben erővel elcipelték a lányokat a kúthoz, és leöntötték őket hideg vízzel. De mégis volt valami pozitív a locsolásban, mert az emlékek szerint az a lány, akit a legények kihagytak belőle, megszégyenítésként, lenézésként élte meg ezt a mellőzést – mondta a néprajzkutató ez érdekes kettősségről.

- Aztán, mint minden olyan szokás, aminek a valóságos jellege már homályba veszett, egyre lejjebb szállt. Ebből lett a kisfiúk számára a szagosvízzel való locsolkodás és a pénz, illetve a piros tojás gyűjtése. Tehát a párválasztó, termékenységi szokásból lett ez a mai, kedves ünnepi esemény, erről sem lehet tudni, hogy mitől fogva.

Marx Máriától megtudtuk, a lányok által adott piros tojás ősi életszimbólum. Maga az élet kezdetét jelentő petesejt, illetve színe a vérnek a színe. S valószínűleg még egy dolog is segítette a tojás húsvéti kultuszát. Mint elmondta, régen nagyböjt idején nemcsak a hústól, a tojásevéstől is tartózkodni kellett. Böjt végéig felszaporodott a háznál a tojás, amit húsvétkor boldogan ettek, ajándékoztak.