Édes, krémes tojáscsodákat készít Horváth Judit Nagykanizsán

S ezt úgy látszik, lehet tovább fokozni: most piskótából és édes krémből is elkészült a paraszt Fabergé-tojás. Ám aki ránézésre megmondja róla, hogy az élethű külső édes és ínycsiklandó, ehető belsőt rejt, az valóban minden elismerést megérdemel. Pardon, mindent azért nem, mert az a tojástorta (illetve tojástorták, mert többféle változat létezik) készítőjének, a nagykanizsai Horváth Juditnak jár.

– A tojáshoz mind a paraszti, mind a polgári kultúrában számos hiedelem kötődik – bocsátotta előre az eredendően tanár, ám később a cukrász szakképzettséget is megszerző Horváth Judit. – A keresztények számára a feltámadt Krisztus jelképe (ezért is válhatott a húsvéti ünnep nélkülözhetetlen elemévé), de más vallásokban is a születés, a teremtés szimbóluma.

A tojással kapcsolatos művészeti ágak legkiemelkedőbb alkotásait pedig Fabergé készítette (keretes írásunkban többet is megtudhatnak róla – a szerző). Túldíszített, agyoncicomázott remekműveinek mintájára született meg magyar földön a paraszt-Fabergé, mely kifejezetten a népi kultúrához nyúlt vissza.

Egy brit magazin felkérésével kezdődött

Judit tojástorta-projektje pedig ennek nyomán, illetve egy brit színes cukrászati magazin felkérésére indult el – az ismeretség még abból az időből datálódik, amikor a kanizsai hölgy Nagy-Britanniában élt és dolgozott, ahol megnyert egy cupcake (azaz csészesütemény) -sütő versenyt.

– Nagyon megragadott a magyar patkolt tojás, mellyel az azóta elhunyt Bognár László tojáspatkoló oldalán találkoztam először – szögezte le Horváth Judit. – Ő úgy készítette kis remekműveit, hogy előbb megcsinálta a patkolt elemeket, majd ezeket gombostűvel felszúrta – ez teljesen az ő, egyedi módszere volt, a hagyományos patkolást így fejlesztette tovább.

A nála látottak kapcsán gondoltam arra, milyen érdekes lenne, ha az összes, tradicionális magyar tojásfestési technikát megjeleníteném a cukrászat eszközeivel. A „paraszt Fabergé” elnevezés egyébként az ő ötlete, úgy gondolom, ennél frappánsabbat, jobbat nehéz találni…

Judit a Bognár-féle „paraszt-Fabergé” tojást el is készítette egy körülbelül 20-25 centiméter magas torta formájában, a többi, hagyományos magyar díszítési módot pedig valamivel kisebb, 13-15 centiméter magas tojástortákon jelenítette meg.

Az elkészítés folyamata

– Valaminek az újragondolása engem általában is vonz, de ezzel együtt szeretek meríteni a klasszikus népművészeti motívumokból – folytatta Judit. – Az alap minden esetben ugyanaz: készítek egy piskótalapot, de ez az angol nyelvterületen használt, zsírosabb, nehezebb tészta, pontosan azért, mert ennek jobb a tartása, mint a miénknek. Ez nagyon fontos, hiszen a tojástorták belsejét vaníliás, vajas krémmel töltöm meg, miután a tortalapokból a tojás alaknak megfelelő formákat faragok ki és azokat összeillesztem. Az angol piskóta ebből a szempontból is jobb, mert könnyebb faragni.

A külső burkot natúr marcipánból készítem el, ez színben is hasonlít a tojáséhoz. Hozzáteszem, a marcipánt is én magam készítem, a darált mandulát mézzel és vízzel keverem össze. Maguk a díszítőmotívumok pedig cukorpasztából, azaz fondantból készültek, abból vágtam ki az aprólékos motívumokat szikével, a cukorgyöngyöket pedig egyenként helyeztem fel csipesz segítségével.

Judit berzselt tojásokat is készít

Horváth Judit a „paraszt-Fabergé” tojáson kívül még készített úgynevezett berzselt, azaz levélrátétes, írókás, kalocsai pingált, karcolt, áttört, illetve gömöri mintás tojást. Természetesen, egy-egy tojástortán több órán át, esetleg egész napon át is dolgozott.

Aki megcsodálja a gyönyörűséges tojástortákat, abban felvetődik végül a kérdés: készítőjük nem sajnálja-e, amikor a remekművek áldozatul esnek némely édesszájúaknak?

– Abszolút nem, aki tortákat készít, az nagyon is tisztában van azzal, hogy nem az örökkévalóságnak dolgozik – válaszolta nevetve. – Egy háziasszonynak pedig egyébként sincs nagyobb öröme annál, mint amikor a családja tagjai jó étvággyal fogyasztják el az általa készített ételt...

Remekművek

A legkiválóbb mesterek vettek részt a XVII-XVIII. században a francia királyi udvar húsvéti tojással kapcsolatos ékszerremekeinek elkészítésében. A „tojásművészet” csúcspontját azonban mégsem francia, hanem orosz földön érték el az ékszerészek, ötvösök, mégpedig a XIX.-XX. század fordulóján. Ez idő tájt a cári udvarban különleges népszerűségre tett szert a díszes húsvéti tojás. 1846-ban Szentpéterváron látta meg a napvilágot Peter Carl Fabergé, akinek nevéhez a legnagyobb sikerek fűződtek. III. Sándor cár különleges ajándékkal akart kedveskedni feleségének, így arra kérte fel a francia származású mestert: készítsen olyan ajándékot, amely húsvéti és egyben meglepetés is. A cári család tagjai az ünnephez közeledvén nemritkán kisebb országrészeknek megfelelő értékű vagyont áldoztak egy-egy általa készített tojásért. A leghíresebb műve az tojáscsoda volt, amelynek belsejében Nagy Katalin cárnő aranyból készült, tűzzománccal díszített szobrocskája rejtőzött.