Hat foglalkozásból álló kosárfonó tanfolyamot szerveztek Vaspörön

Emiatt Zalában is számos településen foglalkoznak a kézművesség ezen ágával, az elmúlt hét végén például Vaspörön fejeződött be az a tanfolyamsorozat, melynek vezetésére a Lentiben élő kosárfonót, Dulics Margitot és testvérét kérték fel a helybéliek.

- Valóban mondhatjuk azt, hogy fellendülőben van a kosárfonás, nemrég Zalaboldogfán fejeződött be egy hasonló tanfolyam, itt, Vaspörön a hatodik foglalkozást tartjuk ma, de közben Káváson is dolgozunk – mondta Dulics Margit. – Mindenhol nagyon szeretik, hiszen olyan tudásra, ismeretekre tehetnek szert az embereknek, amit utána odahaza, a saját környezetükben hasznosíthatnak.

Nem könnyű mesterség

Dulics Margit azt is mondja, a kosárfonás nem tartozik a könnyen végezhető munkák közé, kell hozzá erő, de odafigyelés is. Vannak olyan folyamatok, ahol egyszerre 12 szálat kell fonni, s bizony, ezeknél könnyen lehet téveszteni.

- Ez a tanfolyam hat alkalomból állt – sorolta tovább. – Nem haladtunk gyorsan, mert az volt a célunk, hogy minden fogást töviről hegyire, aprólékosan megmutassunk, és el is magyarázzunk. Ha valaki rendelkezik az alapismeretekkel, utána már könnyebben tudja a kosár formáját alakítani, de az otthoni gyakorlás hiányában a tudás hamar el is felejtődik. A hat alkalom arra azonban elegendő, hogy az említett alapismereteket átadjuk, azt követően már minden a résztvevők szorgalmán múlik.

Tanfolyam Vaspörön

A vaspöri tanfolyamon készítettek gyümölcsös és tojástartó kosarat, kisebb tálcákat, krumplis kosarat, s néhányan megpróbálkoztak a bevásárlókosárral is, igaz, ez utóbbinak a fülét az oktató segítségével. A létszám húsz fő körül mozgott, s minden résztvevő helyből érkezett. Az utolsó foglalkozás idejére beütött a faluba az influenza, így azt többen is kihagyni kényszerültek, a tanfolyam vezetője azonban így is elégedett volt az elvégzett munkával. A résztvevők szintén pozitív élményekről számoltak be, Andor Bori véleménye szerint ez a tanfolyamsorozat jó közösségépítő rendezvény is volt, ami legalább olyan fontos számukra, mint a megszerzett tudás.

- A létszám önmagáért beszél, az pedig, hogy mindenki készült egy kis süteménnyel, harapnivalóval, a faluban lévő közösség összetartását is jelzi – jelentette ki. – Jó hangulatú foglalkozásokon vagyunk túl, s még az ember kezét, az ujjait sem terhelte meg annyira a fonás, mint ahogy az az első ránézésre tűnik.

- A kosárfonást annak idején minden falusi ember gyakorolta – tette hozzá Horváth Tiborné, aki a tanfolyam szervezésében is közreműködött. – Ez a tudás idővel elveszett, csak kevesen vitték tovább. A nagyszüleink számára természetes volt, hogy a ház körüli munkákhoz szükséges, vagy a gazdaságban használt kosarakat ők maguk készítették el, a szüleink közül már csak kevesebben ismerték ezt a mesterséget, a saját generációnkból pedig szinte senki. Ezért jó ez a tanfolyam, mert így újra felelevenednek az ismeretek.