Volt bőven disznóság Felsőrajkon

A hagyományos karácsonyi vásáron ezúttal nem csak jóféle, háztáji étkekből, hazai földön termelt zöldségekből vagy kézműves portékákból lehetett válogatni.

A várudvar környékén, természetesen jó ügy érdekében, több merényletre is sor került, amelynek érdekében, elsőként, egy kétmázsás disznót „áldoztak fel”. Ugyanis, az ünnep közeledtével, mint ahogy anno a falvakban szokás volt, levágtak egy hosszú hónapokig hizlalt sertést, hogy jóllakjon belőle a község apraja-nagyja. A munkából nem maradt ki senki, a hajnali, a kellő pálinkás bemelegítés után, bár a felsőrajkiaknak némi alsórajki segítségre is szükségük volt a teendőkben.

– Ma már kuriózumnak számít még falun is a disznóvágás – mondta Vigh László országgyűlési képviselő, miniszteri biztos, a hagyományápoló program, egyúttal a dupla merénylet kitervelője.

A barack ágyas volt, a disznó meg hájas, így jutott mindenkinek a falatokból, amit „tankolás” után készítettek a szorgos helyiek. Mátyás Zsolt „keverte” az alapanyagot a későbbi akcióhoz. Nem egyedül: a csinos hölgykoszorú,Tömpéné Novák Edina és Horváth Anikó jó kolbász-culágernek bizonyult.

– Ügyesek a lányok, rááll a kezük – értékelte Mátyás Zsolt a csapat munkáját.

Pár méterrel arrébb a tor bizonyítékait, a hússal telt tepsiket emelte ki a kemencéből a Suli Harmónia Alapítvány elnöke, Kósa Istvánné. Kezéből sebtiben kapkodták ki a csinos „pincérasszonyok” a disznóságokat, hogy felszolgálják a vendégeknek, akik közt prominens megyei közéleti személyek is voltak.

Akkor még nem tudták, mihez kell az energia. Ugyanis Vigh László nem csak disznótorra hívta meg őket, hanem disznólkodásra is. Hagyományos hurkatöltőbe pakolt kolbászhússal kellett a belet töltenie a házigazdán túl dr. Kvarda Attila, dr. Halász Gabriella kórházigazgatóknak, dr. Pál Attilának, a megyei közgyűlés elnökének és lapunk főszerkesztőjének, Horváth A. Attilának.

Nem ment simán a dolog. Volt, aki sikosítóért rimánkodott, másnak a töltő volt vastag. A rangadót újságunk főszerkesztője nyerte, ő volt a leggyorsabb töltő. Bár a veszteseknek sem maradt savanyú a szőlő. Azaz, kicsit mégis...

– Az én töltőmet valami gáttal befékezték, ne tudjam kinyomni – nevetett dr. Kvarda Attila.

– Volt már kolbásztöltésben részünk – fűzte hozzá dr. Halász Gabriella – de nem ilyen szerkezettel.

– Mi lett volna akkor, ha nem edzettem volna erre? – tette fel a költői kérdést a verseny végén dr. Pál Attila.