2018.05.13. 11:30
Tizenegyedik tanári díját kapta meg nemrég Kollonay Zoltán zongoraművész
Művészként a szabadság végtelenségének élvezete, tanárként pedig az alázat vezeti Kollonay Zoltánt, aki nemrég kapta meg a 11. tanári díját. Az elismeréseket kivétel nélkül azzal érdemelte ki, hogy mély empátiával kísérte zongorán a különböző zenei versenyeken induló növendékeket.
Kollonay Zoltán 2011 óta dolgozik a nagykanizsai Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Alapfokú Művészeti Iskolában zongoratanárként. Az eltelt időszakban számos kiváló zongora szakos növendék került ki a kezei alól, akik 13 arany-, 19 ezüst- és 9 bronz díjat, illetve 2 különdíjat érdemeltek ki a különböző megmérettetéseken. Ő maga pedig 11 tanári díjat kapott, a háttérben, a falon ezek láthatók
Kollonay Zoltán nagykanizsai zongoraművész és zeneszerző 2011 óta dolgozik zongoratanárként a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Alapfokú Művészeti Iskolában. Az eltelt időszakban számos kiváló zongora szakos növendék került ki a kezei alól, akik 13 arany-, 19 ezüst- és 9 bronz díjat, illetve 2 különdíjat érdemeltek ki a különböző megmérettetéseken.
Koncertezik és tanít
– Alapvetően két részből áll a munkám – bocsátotta előre Kollonay Zoltán. – A legfontosabb számomra a koncertezés, amikor a művészet, a zene a legnagyobb szabadságot tudja nyújtani. A munkám másik fele pedig éppen arról szól, hogy erre, a zene és muzsikálás élvezetére megtanítsam a gyerekeket is. Ez ugyancsak két módon lehetséges. Egyrészt a zongoratudás átadásával, másrészt pedig a zongora korrepetícióval. Utóbbi azt jelenti, hogy a muzsikálásban már magasabb szinten álló, tehetségesebb növendékeket egy-egy fellépésük során zongorán kísérem. Ezek általában versenyalkalmakat jelentenek, de lehetnek nyilvános fellépések is. Ezért, a zongora korrepeticióért 11 alkalommal érdemeltem ki a zsűritől a legjobb zongorakísérő tanár díjat, illetve a korrepetitori különdíjat, amire nagyon büszke vagyok.
Összhang tanár és diák között
Kollonay Zoltán hozzátette: a korrepetitor és a növendék között jó esetben a fellépéseken már valódi együttmuzsikálás zajlik. S ha kialakul egyfajta összhang a tanár és a növendék között, az már szinte olyan, mint amikor két profi muzsikus találkozik.
– A legfontosabb kérdés ekkor az, hogy a korrepetitor, vagy tanár hogyan viszonyul játék közben a diákhoz? – folytatta Kollonay Zoltán. – Segíti, vagy inkább csak simán kíséri? Azt vallom, hogy nem ezekben a szituációkban kell bizonyítani a tanárnak a virtuozitását, sokkal inkább a gyermek kiszolgálására, támogatására kell törekedni. A próbák során kialakul egyfajta nonverbális kommunikáció a tanár és a növendék között, így általában már egy szemvillanásból, mozdulatból, gesztusból megértjük a másik szándékát, üzenetét. Szintén a próbákon igyekszünk egyfajta közös zenei értelmezést kialakítani, aminek következtében elkezdünk együtt gondolkozni és a versenyen már – némi túlzással – a szívünk is együtt dobban. Hiába játszik valaki kotta szerint, pontosan, ha nincs együttgondolkodás, akkor az előadott mű sohasem válik szerves egységgé – ez a kamarazene lényege. Ha ez a bizonyos egység megvalósul, onnét kezdve számomra már az egész örömzene lesz és boldogan lubickolok a gyermek játékában.
A zongoraművész-zenetanár azt is elmondta: egy időben szokás volt (és kicsit talán még ma is szívesen hivatkoznak rá) hazánkat Kodály országaként emlegetni. Kollonay Zoltán szerint ez azonban mára annyiban csorbult, hogy egyre nehezebb olyan gyerekekre lelni, akik teljes odaadással fordulnak a zene, a muzsikálás felé. A többség nem veszi annyira komolyan a tanulást, a gyakorlást, sőt, van, akivel előbb magát a zenét is meg kell szerettetni…
A Balaton közelében is hallhatjuk
S hogy mivel foglalkozik mostanában a művész? Mint elmondta, zeneszerzőként a csend nagyon fontos neki, mert inspirálja. Most éppen ilyen időszakát éli, emellett szervez egy őszi budapesti koncertet. Addig is a nyári hónapokban a Balaton közelében hallhatjuk, hagyományosan több városba hívják az idegenforgalmi szezonban.
Színes előadói, improvizáló egyéniség
Kollonay Zoltán zongoraművész, zeneszerző, 1964-ben született Magyarországon, édesanyja görög, édesapja magyar. A budapesti és bécsi zeneakadémián tanult. Több magyarországi zongoraversenyen ért el első helyezést. Színes előadói, zeneszerzői, improvizáló egyéniség, sokféle stílust és előadói hagyományt ötvöz játékában. Zongorán, szintetizátoron és orgonán adja elő saját darabjait szólóban, vagy zenekarai kíséretében. Ars poeticája szerint zeneszerzői stílusa híd a klasszikus, a görög és a könnyűzene között, igazi világzene.
Korábbi alkotásai: a Vizek Zenéje, Tengerek Zenéje, Özönvíz, Teremtés, Görög Koncert, Planéták. Különleges, látványos, több érzékterületre ható koncertjeiről már a Magyar Televízió is készített felvételeket.