Jön Európa Trianonja

2019.07.09. 12:35

Jankovics Marcell: csak azt verem a fejükhöz, amit megérdemelnek

Jankovics Marcell Trianonról szóló műve nem humoros ez a könyv, hanem elégtétel. Mert tudjuk, kik voltak a csibészek, és nem felejtjük el őket.

Furcsa, de Európa végét lehet kiolvasni Magyarország történelméből, mert a perdöntő valóban az lesz, hogy hányan leszünk – mondta a Magyar Nemzetnek Jankovics Marcell, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor.

Nemrég megjelent Trianon című képeskönyvében rajzokban mutatja be a Mohácstól a békediktátumig vezető utat.

A Pataki Tamás jegyezte interjúból az is kiderül, hogyan kerül a könyvbe egy volt magyar miniszterelnök, és mit vártak el tőlünk a kommunisták.

Jankovics Marcell az interjúját azzal indítja, hogy számot ad arról, mit tekint természetesen magyar viselkedésnek a Kárpát-medencében. Emlékeztet arra, hogy több felmenője a mai Magyarország területén kívül született. Apja például Pozsonyban, aki így a szlovák cselédjüktől megtanult szlovákul, a városban pedig a német volt a fő nyelv, így ő ezt is beszélte, noha magyarnak nevelték.

Ez a fajta többnyelvűség természetes volt akkoriban. Nagyapja szlovák nőt vett feleségül, aki magyarrá vált, de a rokonsága szlovák maradt. Mégis tudtak magyarul, mert Trianon előtt ez evidencia volt.

Keresztapja, aki teljesen szlovák volt, hibátlanul beszélt és írt magyarul, de az ő fiával Jankovics Marcell ma már angolul kommunikál.

A nemzetiségek háborítatlan együttélését kapta családi örökség gyanánt, miközben nemrég megjelent Trianon című képeskönyvében minden nemzetiség – szarkasztikusan, ironikusan – megkapja a magáét. Arról, hogy ez mennyiben lehet politikailag korrekt eljárás, azt gondolja: ő igyekezett korrekt lenni, hogy csak azt verje a fejükhöz, amit megérdemelnek, de

azt sem rejti véka alá, hogy a nemzetiségi kérdést szerinte mi, magyarok nem tudtuk jól kezelni. Mégis jobban bántunk a saját nemzetiségeinkkel, mint a kora­beli Franciaországban, ahol ugyanebben az időszakban betiltották a breton nyelvet

– teszi hozzá.

„Nem humoros ez a könyv, hanem elégtétel, mert tudjuk, kik voltak a csibészek, és nem felejtjük el őket. Éppen ezért forgat véres kardot Avram ­Iancu, aki a dél-erdélyi románokat fordította a magyar forradalom ellen. Akkor ölték meg szépapámat, Bartha Lajost is, róla is megemlékezek a könyvben. Az arcok pedig Benestől Berthelot francia tábornokig mind felismerhetők, mert nem karikatúrák ezek, hanem gúnyrajzok” – mondja Jankovics.

A kisebbségi helyzet különben jót tesz a humorérzéknek. Ha valaki többségben van, az elveszíti a humorérzékét, mert túl magabiztossá válik

- véli Jankovics, aki szerint így is kell beszélnünk Trianonról. Azt viszont elismeri, hogy ha politikus lenne, nem viccelődne ezzel a témával, hanem komolyan venné.

A csipkelődő stílus és szemlélet része az is Jankovicsnál, hogy Medgyessy Péter volt miniszterelnök, de Traian Basescu volt román elnök is bekerült a könyvbe, aki szerint a román határ a Tiszáig tart.

Jankovics beszámol arról, hogy kérdezték is tőle, szerinte mit fog szólni ehhez Medgyessy, hiszen benne van, amint december elsején koccint a román miniszterelnökkel. Erre ő azt mondta, hogy ennyit megérdemel.

„Szörnyű volt látni a televízióban, ahogyan kedélyeskedve jópofáskodott Erdély elvesztésének az évfordulóján. Basescu pedig 2016-ban arra emlékeztetett minket, hogy a román határ egyszer már a Tiszáig terjedt, ráadásul róla is kiderült nemrég, hogy titkosszolgálati ügynök volt.

Ezeket a jelképes pillanatokat nem kell elfelejteni” – emlékeztet Jankovics.

A rajzokban megjelennek a román kegyetlenkedések, a háborús pusztítás, a vörösterror, de a magyar főnemességet is tetemre hívják benne. A sajátjaink felelősségéről szólva Jankovics elmondja: Mohácsnál kezdi az események felidézését,

mert ha nincs a hódoltság időszaka, ha nem véreztetik ki a törökök az országot, akkor valószínű, hogy idővel elmagyarosodott volna a Kárpát-medence. Nem így történt.

Nemzetiségi állam lettünk, és ezzel a ténnyel szembe kell néznünk. Bánffy Miklós trilógiájából megtudhatjuk, mennyire önzők és rövidlátók voltak a magyar főnemesek. A székely góbé ugyanis szabad ember volt, ezért nem volt hajlandó bármilyen munkát elvégezni. Erre fel behívták a románokat. Ez pedig napjainkban is nagyon időszerű, mert ugyanez történik Európában: behívják az olcsó munkaerőt, mert az európaiak nem akarnak minden piszkos munkát elvállalni – von egy első látásra meglepő párhuzamot Jankovics, aki szerint, bármennyire furcsa is, de szerinte

Euró­pa végét lehet kiolvasni Magyarország történelméből, mert a perdöntő valóban az lesz, hogy hányan leszünk. A történelem már kipróbálta ezt a forgatókönyvet Magyarországgal, láthatjuk ennek a következményeit.

Arra a kérdésre, hogy harminc évvel a rendszerváltás után máshogyan állunk-e Tria­nonhoz, mint előtte, Jankovics azt válaszolja, hogy bár a 2004-es népszavazáskor részben közönyösen reagált a magyar társadalom erre a kérdésre, de most úgy érzékeli, hogy pozitív irányba mozdultak el a dolgok.

A magyar fia­taloknak kell minél többet elmondani erről, azért is szántam egyfajta tankönyvfunkciót a könyvnek.

Fontos a hazafias nevelés, mert ha mi el is felejtenénk ezt a tragédiát, a környező népek biztosan nem. Gondoljunk csak arra, hogy még mindig százasával épülnek román templomok Erdélyben

- hangsúlyozza Jankovics, aki az interjújában a készülő Toldi-animációjáról is beszélt.

Mint mondta, egyelőre tartják a 2020-as határidőt. Nem sorrendben készítjük a részeket, de készen van az első ének, nemsokára a másodikat és a harmadikat is befejezik, az utolsó három éneken viszont még csak ő dolgozik.

Nem egy felnőtt izompacsirtát csinál Toldiból, ahogy eddig mindenki illusztrálta, hanem egy belülről fűtött kamaszt, akit az háborít fel, hogy minden a bátyjáé. Aki csak akkor válik naggyá és erőssé, amikor dühbe gurul.

Már illusztrálta a Toldit, de abban a mitológiai részt fejtette ki alaposabban, a karakter naphérosz-tulajdonságait. Arany Jánoshoz szerinte eddig mindenki tisztelettel fordult, pedig humor és irónia is van a szövegében, ezt is észre kell vennünk – emeli ki.

Nem tart attól, hogy ne lenne meg művének a célközönsége, miközben nem is kíván versenyezni az amerikai szuperhősfilmekkel.

Azokra számít, akik tanulják a Toldit. Hiteles középkori korrajzot kíván használni – a fegyverektől és viseletektől kezdve egészen addig, hogy mit árultak a vásárban.

A ma látható fantasyfilmekben elképesztő tájakat mutatnak, de ő mindvégig ragaszkodik majd a hitelességhez, hiszen a történetben a Partiumban vagyunk, a kicsit mocsaras Berettyó vidékén.

Ezt a vidéket – mint mondja – személyes érintettsége miatt is nagyon szereti. Gyermekkorában oda telepítették ki ugyanis őket, és különös élmény volt megismernie az akkori vízi világot. Éppen ezért lesznek a filmben személyes szálak is, Miklósba egy kicsit ő is beleéli magát – vallja meg Jankovics Marcell.

Borítókép:

A közmédia életműdíjával kitüntetett Jankovics Marcell Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, grafikus budapesti otthonában 2019. április 1-jén.

MTI/Balogh Zoltán

Ezek is érdekelhetik