Csonka kezében alig van erő – Máriának óriási pénz 16 ezer forint is

A hagyárosböröndi Orbán Máriának 16 ezer forint óriási pénz. Az 52 éves asszony sok vívódás után fordult lapunkhoz segítségért, abban reménykedik, talán valakinek megesik a szíve a sorsán.

Kölcsönből adósság

A bajok forrása az, hogy 2008-ban, lakhatási kényszerhelyzetben felvett 80 ezer forint kölcsönt, ami mára mintegy 190 ezer forintos tartozássá dagadt. Ez az összeg felérhetetlen számára. Mivel évek óta nem tudta fizetni a törlesztést, a bank a tartozást átadta végrehajtásra. Néhány hete aztán megjött a levél a letiltásról, aminek mértékétől teljesen kétségbeesett.

- Ennyi pénzt nem tudok nélkülözni... Miből élünk meg, ha levonják? – rebben ijedten a tekintete. – Nem vitatom, hogy fizetnem kellett volna, de miből? Sejtettem én, hogy baj lesz, de azt hittem, ennyi kis pénzből talán nem tiltanak le, s a tartozást ráterhelik a szülői házra...

Máriát ezer baj sújtotta már életében. Fejlődési rendellenességgel született, jobb kezén négy csonka ujjal, keskeny bal lábfején pedig kettővel. Ortopéd cipőt visel, akkor tudta csináltatni, amikor még megvolt a közgyógyellátása. Egyik kézujja hozzá volt nőve a tenyeréhez, a lábán éles csontkinövések rontották a helyzetet, ezeket a deformitásokat gyerekkorában Pécsett megműtötték. Megtanulta használni a sérült kezét, s persze a balt is, hiszen bármilyen erőkifejtést igénylő munkát csak avval képes elvégezni. Ahogy kijárta a hagyárosböröndi általánost dolgozni kezdett, mert szükség volt a keresetére. Téeszben vállalt munkát, később takarított, de nyolc éve, amióta visszaköltözött a hagyárosi szülői házba, nincs munkája.

- Hiába akarnék dolgozni, Hagyárosból autó nélkül ez megoldhatatlan – meséli. – Olyan zsák falurészben lakunk, ahonnan legalább másfél kilométert kell gyalogolnom földúton a rossz lábammal, csak hogy elérjem a buszmegállót. Nem bírnám naponta. Meg persze fizetni se a buszköltséget.

Sanyarú sors

A házassága nem úgy sikerült, mint szerette volna, 19 év után kimenekült a helyzetből. Időközben egyik fia 10 éves korában szívizomgyulladásban meghalt. Megismerkedett mostani élettársával, s Egerszegre költöztek albérletbe. Mégpedig egy olyan helyre, ahol az előző bérlő tartozást hagyott maga után, majd köddé vált. Mária elmondása szerint a főbérlő csak úgy adta ki nekik a lakást, ha átvállalják a hátralékot. Ennek tíz éve. Ma már hiába látja be, hogy nem volt bölcs dolog belemenni az alkuba. Mindenképpen költözni akart, s a kényszerhelyzet hatására felvette a 80 ezer forintot. Akkor úgy tűnt, bírni fogja a törlesztést, fizette is, amíg tudta. 2010-ben visszaköltöztek Hagyárosböröndre, a szülői házba, hogy gondozza megözvegyült édesapját. Körülményei rosszabbra fordultak, s bár nyomasztotta a tartozás, képtelen volt fizetni a részleteket.

Párja szintén rokkantnyugdíjas, mélyvénás trombózissal küzd, neki 31 745 forint a havi járandósága. Pedig 32 évig dolgozott, előbb a húsiparnál, aztán a bútorgyárban, majd a vasútnál. 2004-ben trombózist kapott, s a következő évben, ahogy fogalmaz „lapátra tették”. Később 50 százalékos rokkantságát 42-re csökkentették, azóta a fenti összeget kapja. Evvel tud hozzájárulni a közös kasszához.

- Igyekszünk fenntartani magunkat, művelem a kertet, amit lehet, zöldséget, krumplit megtermelünk, de télre nem marad semmi – folytatja Mária. – Kaptunk párszor tartós élelmiszert, száraztésztát, de rávaló már nem nagyon került. Tévéből a legkisebb csomagot fizetjük, s múlt hónapban már az újságot is le kellett mondanunk, pedig apám, akit szintén elvesztettünk tavaly szeptemberben, nagyon régi előfizető volt. Szerencsére szociális tűzifát kaptunk az önkormányzattól, így van mit rakni a kölcsönkapott kis kályhába. Nincs evvel különösebb baj, világ életemben szerényen éltem, hozzászoktam, megvolnánk mi így is. Csak azt a 190 ezres tartozást venné le valaki a vállamról... Annyiszor hallani, hogy jó emberek segítenek a bajban. Vajon rajtam is? – néz fel reménykedve.

Ha igen a válasz, szerkesztőségünk szívesen vállal közvetítést az esetleges adományozó és Mária között.