Meglepi a kaptárban

Somogyban állítólag a méhcsaládok 30-40 százaléka is megsemmisült. Utánanéztünk, mi a helyzet Zalában.

– Általánosságban, országos szinten elmondható, hogy a méhészek, illetve a méhek jelentős hányada sajnos, nagyon rosszul indult bele a télbe – hallottuk Somogyi Gyulától, a Nagykanizsa és Környéke Méhészegyesület elnökétől. – Az évről-évre erősödő atkafertőzés miatt a családok egy része túlságosan legyengült, s ezek áldozatul estek a viszonylag hosszú, hideg télnek. – Nálunk, Zalában azonban szerencsére (mint arról Hampuk Gábor megyei méhészeti szaktanácsadóval is egyeztettem), a méhpusztulás az átlagos mértéknek felel meg, olyan 10-15 százalékos – folytatta Somogyi Gyula. – Ennek a területi eloszlása azonban korántsem egyenletes. Tudunk olyan méhészetről, ahol a 200 családból 150 elpusztult, de ezek kirívó esetnek számítanak. Az ilyen nagyarányú pusztulás pontos okainak a feltárása még folyamatban van, de az biztos: sok múlik a méhészek hozzáállásán is.

Somogyi Gyula, a nagykanizsai egyesület elnöke szerint a méhészek között is vannak, akik nem úgy méhészkednek, ahogy az elvárható lenne. Ez is lehet oka a méhpusztulásnak Fotó: Szakony Attila

Somogyi Gyula hozzátette: egyáltalán nem mindegy, hogy a szezonban a méhészek mikor és hogyan védekeznek az atkafertőzés ellen.

– Azt, aki a betelelés előtt, ősszel topon tudott lenni, tehát elvégezte a szükséges kezeléseket, nem érik kellemetlen meglepetések most tavasszal, a kaptárbontáskor – folytatta. – Mert ne rejtsük véka alá, hogy a méhészek közt is vannak, akik nem úgy méhészkednek, ahogy kellene. Azokra gondolok, akik nem járnak gyűlésekre, egyesületi összejövetelekre, tanfolyamokra, továbbképzésekre, ahol hozzájuthatnának a kórokozók és a betegségek elleni védekezéssel kapcsolatos legfrissebb információkhoz.

Ifjabb Czémán László, a Söjtör és Térsége Méhészeinek Egyesülete elnöke érdeklődésünkre szintén azt mondta, az egyes helyeken tapasztalt jelentős méhpusztulás nem pusztán a legutóbbi téli hónapokra vezethető vissza, hanem az elmúlt 3-4 évre.

Azt, aki a betelelés előtt, ősszel topon tudott lenni, tehát elvégezte a szükséges kezeléseket, nem érik kellemetlen meglepetések most tavasszal, a kaptárbontáskor

– Azokban az években túl enyhék voltak a telek, a méhek nem szüneteltették a fiasítást, ami kedvezett az atka szaporodásának és erősödésének – árulta el. – Ennek az lett a következménye, hogy őszre a méhcsaládok nagyon atkaszívottak lettek, de ez nem csak azt jelenti, hogy a parazita a méhek vérét szívja, hanem azt is, hogy mindenféle betegséget, vírusokat terjeszt közöttük. A kórokozók tovább gyengítették a méhek immunrendszerét, amelyek így nem egészségesen mentek a télbe. Míg a nyári méhek 5-6 hétig élnek, a télieknek 6 hónapot ki kellene bírni, hogy tavasszal a család a durván hat-nyolcezres méhegyedszámról fel tudjon szaporodni az optimális 60-80 ezresre. Ekkorának kellene lennie egy jól termelő családnak. Aki viszont tavaly „jól bevásárolt” atkával, tehát nem tudta kontroll alatt tartani az élősködőt, annak már ősszel voltak gondjai. Az egyesületen belül is hallottam már akkor, hogy jó páran lehúzták a rolót. Aki nem, annak télen pusztult el a végletekig legyengült méhcsaládja.