Mindenki konstruktívan állt hozzá

– Minek köszönhető, hogy a közelmúltban sikerült megegyezni a munkavállalók, illetve munkáltatók képviselőivel az elmúlt 26 év legátfogóbb bérmegállapodásáról?

– Ezt a lépést nem a kormány, hanem a magyar gazdaság kényszerítette ki. Az elmúlt három évben folyamatosan erősödött a magyar gazdaság, szinte minden mutató – a kiskereskedelmi forgalomtól kezdve, az exporton át, a foglalkoztatásig bezárólag – javult. Ehhez még társult a minimális infláció is. Mindezek együttes hatására komoly versenyhelyzet alakult ki a munkaerőpiacon, a hazai cégek egyre inkább érezték, hogy a jól képzett szakembereket csak béremeléssel tudják megtartani.

Cseresnyés Péter államtitkár szerint van tartalék a magyar munkaerőpiacon
Fotó: Szakony Attila

– Ha a béremelés kényszerét a cégek is érezték, miben különleges a mostani bérmegállapodás?

– Egyrészt abban, hogy az emelés mértéke mindenkire vonatkozik, azaz a jövő évtől senkinek sem lehet kevesebb pénzt adni a munkájáért, mint amennyit rögzítettünk. Másrészt ez a megállapodás nem egy egyszeri béremelésről szól, hanem egy hat éves intervallumot ölel fel, azaz a munkáltatók és a munkavállalók is előre tervezhetnek. Ennek értelmében a jövő évben 15 százalékkal emelkedik a minimálbér és 25 százalékkal a garantált bérminimum, másnéven a szakmunkás minimálbér.

Ezután 2018-ban további 8 százalékos emelkedés lesz a minimálbéreknél, illetve 12 százalékos növekedés a bérminimum esetében. Ha mindezt forintosítjuk, azt jelenti, hogy a szakmunkások minimálbére 180.500 forint lesz két éven belül. Azt gondolom, ez már érzékelhető növekedés lesz mindenki számára. Ezzel együtt a munkáltatói járulékok is csökkennek, 2017-ben 5 százalékkal, 2018-ban pedig további 2-2.5 százalékkal, valamint a társasági nyereségadó is egyszámjegyű – 9 százalékos – lesz. Mindezek együttesen lehetőséget adnak arra, hogy a munkaadók kigazdálkodják a béremelést.

– Egyesek szerint nem is a nagy, több száz, ezer embert foglalkoztató cégeknek okoz majd fejtörést a kötelező béremelés, hanem a kkv szektornak. Mit gondol erről?

– A tárgyalásokat megelőzően természetesen a szaktárcán belül rengeteg számítást végeztek a szakemberek, több hónapig modelleztük a várható hatásokat. Végül arra jutottunk, hogy lehetnek olyan kisvállalkozások, amelyeknek átmenetileg okozhat fejtörést ez a mértékű béremelés, de az előzmények okán ezekre a lépésekre, a béremelésekre, valamint az adócsökkentésre szükség van. Ahhoz, hogy a béremelések minél kisebb nehézséget okozzanak a kisebb cégeknek, a hatékonyságukat, a termelékenységüket és a versenyképességüket növelni kell.

– A magyar gazdaságot jelenleg az uniós források is pörgetik. Mi lesz 2020 után, amikor az ország már nem számíthat ezekre a támogatásokra?

– Egyrészt az uniós források egy része a magyar adófizetők pénze, hiszen az ország, amellett, hogy komoly támogatást kap, be is fizet a közös kasszába. Nem véletlen, hogy a mostani pénzügyi ciklusban az uniós források 60 százalékát gazdaságfejlesztésre kívánja felhasználni a kormány, 2020-ra ugyanis olyan helyzetbe kell hozni a magyar ipart, mezőgazdaságot, kereskedelmet és szolgáltatói szektort, hogy képes legyen saját lábon is megállni.

– Egy pillanatra térjünk ki a foglalkoztatásra. Magyarországon egyszerre van jelen a munkaerőhiány és a munkanélküliség. A fent említett növekedéshez, lesz elég munkaerő?

– Ha továbbra is ilyen szép ütemben bővül a gazdaság, akkor 2020-ra körülbelül 4.8 millió emberre lesz szükség, ami kvázi a teljes foglalkoztatást jelentené. A rendszerben van tartalék, hiszen a közel 250 ezer közfoglalkoztatottból 50-100 ezer ember – a szaktudásának köszönhetően – most is el tudna helyezkedni a primer munkaerőpiacon. Sokakat pedig átképzésekkel, új kompetenciákkal felvértezve lehetne foglalkoztatni.

És akkor még nem beszéltünk az inaktívakról és a körülbelül 220 ezer álláskeresőről, akikkel szintén számolni lehet. Ez persze nem megy egyik napról a másikra, javítani kell például a munkaerő mobilitást is. Ezt részben már elkezdte a kormány, többek között, ha egy vállalkozó olyan szakembert foglalkoztat, akinek utazási és szállásköltségei adódnak, az költségként elszámolható.

– Visszatérve a bérmegállapodásra. Kemény menet volt?

– Nyilván sok egyeztetést kívánt, de a munkáltatók is belátták, hogy szükséges a jelentősebb mértékű béremelés. Véleménykülönbség ez utóbbi terén volt, ám amint nyilvánvalóvá vált, hogy a béremelés mellé a kormány jelentős mértékben csökkentené a munkát terhelő adókat, mindenki konstruktívvá vált.