Más osztja be a pénzünk?!

A Magyar Társasházkezelők Országos Szakmai Szövetségének (MTOSZSZ) elnöke szerint sokat segítene, ha bizonyos adósságállomány fölött a lakók kapcsolatba léphetnének egy csődgondnokkal.

– Sajnos, az utóbbi években megváltozott a társasházak közös költség tartozásának szerkezete, egyre több a nagy összeggel elmaradó lakó, akik valóban nem tudnak fizetni – hallottuk Kaplonyi Györgytől. – Azt látjuk, hogy ezek az emberek napról napra élnek, felélik a vagyonukat. Úgy véljük, nekik szükségük lenne egy pénzügyi szakember, csődgondnok segítségére, aki átnézné a családi költségvetést, összerendezné a pénzügyeket a bevételek és a kiadások tükrében. Ennek során az is előfordulhat, hogy bizony, a lakásban élőknek le kell mondaniuk akár az olyan luxusdolgokról is, mint például a dohányzás. Ha egy ilyen közös egyeztetés eredményeként tudják fizetni mondjuk a tartozásuk 40-50 százalékát, már az is eredmény. Nyilván, ehhez az is kellene, hogy a csődgondnok hatósági jogosítványokat kapjon.

Kaplonyi György konkrét élethelyzetre is hozott példát. Az egyik lakóközösségi gyűlésen például a társasház tulajdonosai elmondták, hogy a tartozást felhalmozó családban van három felnőtt gyerek, akik huszonévesek és dolgoznak. De állandóan ott lóg a cigaretta a szájukban, kétnaponta jön a pizzafutár, a közös költséget pedig nem fizetik. Persze, magyarázat erre is van, ezek az emberek úgy gondolkodnak, hogy ha a lakást már úgyis elviszik, akkor legalább a pénzt ne vigyék, inkább elköltik. A feszültség abból ered, hogy a közös költséget a társasház többi, becsülettel fizető lakójának kell kifizetni helyettük, aminek a következménye folyamatosan éleződő konfliktus. Ez pedig tarthatatlan. Ám a csődgondnok segítségével az elnök szerint már 6-7 év alatt is egyenesbe jöhet a tartozásokat felhalmozó lakó, aki így nem kerül az utcára.

Sipos Zoltán tapasztalatai szerint a nagy, tízemeletes, vagy annál is nagyobb társasházaknál alakul ki gyakrabban adósság
Fotó: Szakony Attila

A nagykanizsai Markotán Tibor ingatlankezelő szerint kétséges, hogy a koncepció valóban hathatós megoldást jelenthet-e.

– Azt én is meg tudom erősíteni, hogy a korábbi évekhez képest valóban nagyobb összegű tartozásokról kell beszélnünk – jelentette ki. – 2006-ban egy 90 lakásos társasház kintlévősége 1,3 millió forint volt, 2009-ben ez 5 millióra rúgott, tavaly pedig 13 millió forintról beszélhettünk már. Érdekesség, hogy az említett 5 évben nem növekedett a fizetéssel elmaradt lakások száma, sőt, az árverezések miatt inkább csökkent, a közös költség tartozás összege mégis nőtt, hiszen az folyamatosan termelődött, sőt, még rárakódott a behajtások költsége is, ami a teljes elmaradás legalább 60 százalékát teszi ki. Ugyanis mindent előre kell fizetni – a lakóközösség kasszájából. Tehát nem csak az növelte a közös költség-tartozást, hogy romlottak a családok életfeltételei, hanem az is, hogy a behajtási költségek a társasházak költségvetésében mindaddig kiadásként szerepelnek, amíg ki nem egyenlítődnek.

Markotán Tibor azt is elmondta: a nagy fizetési elmaradások 2009-től jelentkeztek. Természetesen, azt megelőzően is voltak nehézségek, de nem olyan nagy számban és mértékben. Ráadásul szerinte míg korábban ezek a nemtörődömségből fakadtak, addig 2009 óta egyértelműen a pénzhiányból, tehát hogy az emberek nem egyszerűen nem akarnak, hanem nem tudnak fizetni. A közös költség a banki csekkek után a legutolsó a sorban, így aztán már nem jut rá...

– Ma már ott tartunk, hogy a tartozásokat tényleg nem lehet miből behajtani – folytatta. – Nincs fizetés, nincs autó, ha mégis, hitel van rajta, tehát terhelt, marad a lakás, ami viszont mostanság eladhatatlan – és a kör bezárult. Pénzt pedig a csődgondnok sem tud majd varázsolni, ezért én azt gondolom, hogy bizonyos esetekben segítséget jelenthet a személye, de megoldást nem.

Az egyik nagykanizsai lakásszövetkezet elnöke, Pölöskei János szintén úgy véli: az égető pénzhiány miatt a csődgondnok sem tudja majd felszámolni a tartozásokat.

– Az tagadhatatlan, hogy annak, aki aláveti magát a csődgondnok utasításainak, jelenthet ez egyfajta biztonságot, de a lakóközösség számára ettől még kétséges marad a megtérülés – szögezte le.

– A legmagasabb tartozások jellemzően a nagy társasházak esetében alakulnak ki – ezt már Sipos Zoltán társasházkezelőtől hallottuk. – Szerintem a csődgondnok, mint olyan, annak jelenthet segítséget, aki belátja, hogy a tartozásait be kéne fizetni. Márpedig a közös költség tényleg az utolsó a sorban, mert ha valaki nem fizeti, nincs olyan gyors szankció, mint mondjuk, az áramdíj elmaradásnál, ahol egy-kettőre leszerelik a mérőt. Viszont ha mi lezárjuk a szemetest, akkor mellé borítják a hulladékot. A lift is lehetne kártyás, de értelmetlen, mert akkor az adós beszáll valaki mellé, ha pedig az alsóbb szintek valamelyikén lakik, gyalogol. A közös költségben benne van a házmester bére is – ám ő nyilván, a nem fizető lakó előtt is el fogja szórni a havat... Tehát igazából semmiféle olyan fegyver nincs a közös képviselők kezében, ami a szolgáltatóknak rendelkezésére áll. Ezért furcsa hallani, amikor okos emberek a tévében, vagy rádióban azt mondják, hogy már két hónap múlva ezt, meg azt lehet tenni. Nem tudom, hogy ők hol élnek, de az igazság az, hogy semmit nem lehet tenni, és különben is, van-e értelme két havi elmaradás miatt végrehajtást kérni olyannal szemben, akiről tudható, hogy nem fizet?! És abban is biztos vagyok, hogy az emberek többsége bizonyosan nem fogadná el, ha egy idegen ember, a csődgondnok rendelkezne a jövedelmükkel.