A törökök most is viszik

– Úgy látom, fellendülőben van a marhatartás, ugyanis egyre többen érdeklődnek nálam is, milyen lehetőségek vannak a kezdésre. Elsősorban fiatalabb gazdálkodók azok, akik a pályázati lehetőségek iránt érdeklődtek, és jelezték, szívesen belevágnának a húshasznú marhatartásba, ha pályázati támogatást kaphatnának az induláshoz. Akiknek van legelőterületük, és eddig csak tisztító kaszálást végeztek, hogy a birtok valamiképp hasznosuljon, azok érdeklődnek a lehetőségek iránt – említette Süle Katalin, a MAGOSZ zalai elnöke, aki maga is marhatartó.

– Jelenleg a húsmarha iránti igények nagy része a törökországi vevőktől érkezik. Nemrég hallottam, hogy például magyar tarka és limousin keresztezett állományra ezer forint plusz áfás árat is kínáltak. Ez nagyon kedvező ár. Tavaly is hasonló volt a helyzet, attól tartottunk, idén visszaesik, de még nem telítődött a török piac.

Mint Süle Katalin elmondta, a török igények tavaly ugrottak meg a magyar szarvasmarha iránt, amikor szinte minden mennyiséget megvettek, és úgy tűnik, ez a lendület még nem merült ki. Nemcsak a vágóállatot, a hízó bikát viszik, a zalai gazdaszervezet vezetője szerint a tenyészállatokra is van igény. Süle Katalin az okok között említette, hogy e kereslet hátterét részben a törökországi támogatási rendszer is fokozza.  Ki akarják építeni a saját húsmarhaágazatukat, és e célból is importálják a tenyészállatokat.

Egy, a marhakereskedelemben jártas szakember szerint ezenkívül a török piac tavalyi megugrásának másik mozgatója az állategészségügyi szabályoknak való megfelelés volt, ami kedvezett Magyarországnak. A vevők olyan piacról vásárolnak, ahol bizonyos állatbetegségek több éve nem ütötték fel a fejüket. Magyarország márpedig ilyen, ezzel szemben az elmúlt években több, tőlünk nyugatra levő országban ezt nem mondhatták el az állattartók. E relatív előny azonban változhat, az idő múlásával visszanyerik lehetőségeiket a versenytársak, sőt ez már megtörtént. Hogy ez hogyan hat a hazai értékesítési lehetőségekre, később derül ki.

Rádiháza és Gutorfölde között, a Kabala Ménes Kft. területén a napokban éppen szállításra készülődtek. Dr. Török László ügyvezető irányításával a teheneket, az üszőket és a bikaborjakat választották külön egymástól, utóbbiakat két karámba terelték, s a szlovén vevővel együtt várták a kamion érkezését. A kft.- ben az előd állami gazdaság megszűnése után is folytatták a húsmarhatartást, természetesen jóval kisebb állománnyal.

– Bár a zalai adottságok kedvezőek a szarvasmarha-tenyésztéshez, mégis jelentősen megcsappant az állatok száma. Valaha egymást jól kiegészítve működött az egykét tehenes kisüzemi és a nagyüzemi szarvasmarhatartás, mind a tejelő, mind a húsmarhaágazatban. Bár a húsmarha a kisüzemben nem volt olyan jellemző, inkább kettős hasznú magyar tarkákat lehetett látni az istállóban. Aztán megindult a tejelő és a húst adó típusokra szakosodás – így dr. Török László.

A szakember elmondta, annak idején náluk, a baki tangazdaságban is a magyar tarka törzsállományra építettek, a legkiválóbb húsmarha bikákkal keresztezve. A magyar tarka-hereford leszármazott üszőknek és a jelenlegi, charolais bikáknak köszönhető a kft. kiváló húsmarhaállomnya. Azokat a legelőiket hasznosítják az extenzív szarvasmarhatartással, amiket szántóként sem, lótenyésztéshez sem használnak – tette hozzá az ügyvezető.

A kft. húsmarhaágazata egyébként 60–65 anyatehénnel működik, s a szaporulat arányát figyelembe véve 80– 90 százalékban értékesítenek. Most éppen egy szlovén vevő tartott igényt az üszőkre.

Arra a kérdésre, hogy van-e jövője a zalai húsmarhatartásnak, a szakember egyebek között elmondta: Zalában létjogosultsága van ennek, de elsősorban gyepen. Az 5–10 szarvasmarhás kisüzemben azonban nem sok fantáziát lát. Ahhoz, hogy hatékonyan lehessen a húsmarhával gazdálkodni, legalább 50–100-as egyedszámú állományt lát ideálisnak. Bár, mint Török László hozzátette, ez sok mindenen múlik. Annyi bizonyos, hogy a mindenkori tartási viszonyok mellett tág határok között beilleszthető a gazdálkodásba. Az indulás azonban nagy beruházást feltételez, a jövőt tekintve pedig meghatározó lesz az uniós és hazai támogatási rendszer alakulása.


Lassú növekedés, majd stagnálás
A szarvasmarhák száma a megyében a ´90-es évek elejére mintegy felére csökkent, majd 2005-re 15 ezerre zuhant. Mint dr. Boncz Attilától, a Zala Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságának vezetőjétől megtudtuk, onnantól lassú emelkedés tapasztalható. A húsmarhákat jellemzően nagy létszámú állományokban tartják, 2009-ben 23 zalai telepen 5638 húsmarha volt, és számuk kisebb-nagyobb ingadozással tartja magát.