Láthatatlan veszély leselkedik a méhekre

1994 óta hagyományosan április 30-án tartják a méhek napját Magyarországon. Ennek apropóján kértünk számvetésre az érintett szakemberek közül néhányat.  

- A legnagyobb problémák a méhegészségügy kapcsán merülnek fel - kezdte a több száz családdal rendelkező nagybakónaki méhész, Szabó László. - Négy-öt éve küzdünk egy láthatatlan ellenséggel, amiről nem tudjuk, valójában mi is az. Én csak gyilkos kórnak hívom: egyik napról a másikra, különösebb tünet nélkül elnéptelenedik a méhcsalád. Kirepülnek, s többé nem térnek vissza. Németországban,  Franciaországban már bebizonyosodott, hogy a csávázószer lehet az egyik ludas. Végzetesen legyengíti az állatok immunrendszerét, ami utat nyit a nozéma-, illetve atkafertőzésnek. Napi szinten kell figyelnünk a kaptárakat, a méhek erőnlétét, nehogy nálunk is felüsse fejét a kór - ez nagyon sok energiánkat felemészti.

Szabó László mindeközben úgy érzékeli: mostanában mintha jobban fogyna a méz. S valóban, a statisztika szerint 40-ről 70 dekagrammra nőtt az egy főre jutó elfogyasztott mézmennyiség  persze, még így is jócskán elmaradunk az uniós átlagtól, ami 2,4 kilogramm évente. A szakember úgy véli, az ágazat minden tekintetben sokat javíthatna helyzetén, ha a méhészek összefognának  sajnos azonban, eddig még nem nagyon vezettek sikerre az ezt célzó törekvések. Pedig Zala komoly erőt képviselhetne: 1100 körüli a méhészek, s nagyjából 90 ezer a méhcsaládok száma.

Hampuk Gábor, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület megyei szaktanácsadója is egyetért avval, hogy a méhésztársadalom számára a legnagyobb gondot a növényvédelem jelenti. Pontosabban a repce szokásos kora tavaszi rovarölő permetezése, az előírt technológia be nem tartása, ami növekvő konfliktust szül méhészek és gazdák közt.

- Már idén is találkoztunk több olyan esettel, amikor a méhekre veszélyes kemikáliák az állomány pusztulását okozták - mondta Hampuk Gábor. - Tavaly körülbelül 1015 nagy méhészet ment így tönkre a megyében. A jelenség kiküszöbölése nem egyszerű dolog, mert Zala mezőgazdasága meglehetősen tagolt, elaprózott. Sok az egészen kis termelő, s utólag már nagyon nehéz kideríteni, adott esetben ki is volt gondatlan. Megelőzni a bajt csak úgy lehetne, ha párbeszéd indulna a méhészek és az esetenként kényszervállalkozó, ebből fakadóan nem kellően felkészült mezőgazdasági termelők között.

Ennyi keserűség után jöjjön egy kis édesség, ejtsünk pár szót a méz gasztronómiai felhasználásának lehetőségeiről is - ugyanis nemcsak süteményben finom.

- Melegkonyhán a mézet húsok ízesítéséhez, vagy színük javításához alkalmazhatjuk - magyarázta Borda Attila nagykanizsai mesterszakács. - A hidegkonyhán borral kikeverve, majonézzel, esetleg különböző ecetekkel vegyítve pikáns mártások készíthetők belőle. Természetesen a cukrászipar a legnagyobb felhasználó. A laikusok előtt is ismert a mézes alaplap, amit sokféle süteményhez használunk, különböző töltelékekkel, krémekkel. S akkor még nem beszéltünk a mézes pálinkáról, de az már más történet...

Borda Attila fontosnak tartotta jelezni, ha valóban jó minőségű mézhez szeretnénk jutni, mindenképpen kistermelőtől vásároljunk. Ezzel nemcsak mi nyerünk, de teszünk valamit a hazai gazdaságért is.


A méz közel 80 százalékban szőlő- és gyümölcscukrot, 17 százalékban vizet tartalmaz. Vértisztító ha-tása miatt frissíti a szervezetet, általa a sejtek jobban használják fel az oxigént, növekszik teljesítőképességünk. A-, B1-, B2-, B6-, C-, G-, H-vitamin, továbbá kálium, foszfor, réz, nátrium, vas, kén található benne. Szerves savai javítják az étvágyat és az emésztést.
A bőr sérülései mézzel bekenve háromszor gyorsabban tisztulnak, s hegesedés nélkül tűnnek el.