Ilyen az üzlet(?)

Minden vállalkozó álmodik olyan nagy megrendelésről , ami a megyeszékhely melletti Csácsi-hegyen oltványokat termesztő Kaszás Józsefhez befutott 2003 nyarán. Betoppant hozzá két férfi, Gyergyák György és fia, Balázs Kiskanizsáról azzal: nagyjából 100 ezer darab oltványra lenne szükségük. Az egerszegi termelő öröméből pedig jutott másnak is, hiszen ekkora megrendelést még szintén Balázs nevű fiával együtt sem tudott volna teljesíteni: két becsehelyi és két kiskanizsai kollégát is bevont az üzletbe. Máról visszanézve már valamennyien átkozzák azt a napot, ötük közül négyen zömében ingyen dolgoztak, 15 millió forintot várnak még - eddig hiába. Az ültetvényt pedig rég beszántották, a föld már másé, kukorica van benne. (Folytatás a 6. oldalon.)

- Gyergyákék első találkozásunk alkalmával elmondták: 40-50 millió forint körüli állami támogatást várnak, s ebből fizetik majd ki az árut - idézte fel Kaszás József. - De ahhoz, hogy a pénzt lehívhassák, számlával kell igazolniuk, hogy az oltványokat megvették. Az árut átvették, a számlákat kiállítottuk, s 2004. május 30-ig fizetési haladékban egyeztünk meg. Nem lennénk itt, ha a cég e határidőre, vagy azóta bármikor kifizette volna adósságát...

Az oltványosok közül a legtöbb pénzre, 11 millió forint körüli összegre Kaszásék várnak, a többi három érintett a tartozás fennmaradó részén osztozik. Utóbbiak egyébként nem vállalták a név szerinti szereplést a cikkben, mondván: nagy szégyen, amibe keveredtek. Ám valamennyiüknek óriási nehézségeket okozott a vállalkozásból így kieső bevétel pótlása: tőkehiányos, egyik munkából a másikat finanszírozó, egyik napról a másikra élő, pici, családi cégekről van szó. Valamennyien igen súlyos jelzőkkel illették a Gyergyák családot, amelytől az évek során csak ígéreteket sikerült kiszedniük. Kérdésemre úgy reagáltak: az üzletben manapság alaphelyzet, hogy a megrendelő fizetés nélkül viszi el az árut. Felkopik az álla annak, aki saját biztonsága érdekében nem adja ki a termékét - akár száz másik termelő áll a helyébe azonnal.

- Sok-sok telefon, találkozó, megbeszélés után abban maradtunk Gyergyákékkal, hogy az ügyletünket lezárjuk cégük, a Wina Europy Kft. tartozáselismerő nyilatkozatával - folytatta a történetet Kaszás József. - Részletfizetést vállaltak, ezért megegyeztünk, hogy az addigi tartozást kamatmentes kölcsönként kezeljük. A nyilatkozatot ügyvéd előtt okiratba foglaltuk, majd közjegyzői közokiratban meg is erősítettük 2005 júniusában. Persze ismét nem kaptunk pénzt, ezért végrehajtást indítottunk a cég ellen.

A Wina Europy számlájára benyújtott inkasszó nem vezetett eredményre, azon ugyanis nem volt pénz. És a végrehajtás sem hozott eredményt az oltványosoknak: ők csak a cég tartozási listájának végén álltak, s mire a többieket kielégítették, elfogyott az elárverezhető vagyon.

Kaszás József osztja fia véleményét: úgy látják, erre a pénzre immár keresztet vethetnek. Ennek elenére:

- Nem tudok belenyugodni az igazságtalanságba, hogy így bolondot tudtak csinálni belőlem - adja indokát Kaszás József, miért tett csalás bűntettének alapos gyanújával feljelentést a rendőrségen. Szerinte például felettébb gyanús, hogy a végrehajtás során Gyergyák Balázs apósa is licitált és vásárolt a kalapács alá került értékek közül. - Tudom, a nyilvánosságtól sem várhatom a pénzemet, de szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy mik vannak az üzleti életben, hogy mennyire meg kell nézni, kivel állunk szemben.

A dióskáli földön egy zalaszentgróti vállalkozó, Erdős László telepítette el annak idején az oltványokat. Ő nettó 2,5 millió forintnyi munka árát várja hiába azóta is.

- Ez egy gyönyörű történet - mondta. - Kaszásékkal nagyon jó munkakapcsolatom volt és van azóta is, csak rájuk való tekintettel vállaltam a telepítést, mert az időnkbe alig fért bele. Többször is jártak nálam, hogy nagy munka, komoly vevő, nagyon kell az ültetvény az állami támogatás miatt - tekintettel a régi ismeretségre, belementem. Nagy hiba volt. Dolgoztunk a 29 hektáron valami két hetet, az utolsó napon meghagytam az embereimnek, hogy addig nem jöhetnek el, míg Gyergyákék - a megegyezés szerint - ki nem fizetik a pénzünket. A fiúk vártak is, órákat, aztán felhívtuk az öreget, aki azt mondta, valami félreértés van, ő Budapesten épp a reptérre tart, semmiképpen nem tud most jönni, de menjünk csak haza nyugodtan, pár nap és érkezik a pénzzel. Hát, ez a pár nap nem múlt még el...

Erdős László - szavaiból úgy vettem ki - nem éli meg valami nagy tragédiaként, ami történt. S hogy miért?

- Uram! Ma, az üzleti életben a megrendelők harmada nem rendes ember - reagált kérdésemre. - Az egyszerű embertől a legnagyobb cégig bezárólag. Az adósaim között olyan is van, aki benn van Magyarország tíz leggazdagabb embere közt! Sokan csinálnak úgy pénzt, hogy valakinek, valakiknek nem fizetnek a munkáért. Nagyon kellemetlen, de beleőrülni kár lenne. Az embernek ilyenkor egy választása van: megjegyezni a tanulságot és menekülni előre a következő munkába, a túlélésért. Egyébként is - fűzte hozzá nevetve - nekem az öreg megígérte: amiért olyan rendes voltam, hogy nem jelentettem fel és nem voltam bent azok között sem, akik a felszámolást indították, engem fizet majd ki először!

Gyergyák György annyit helyesbít: az egyik kiskanizsai termelőt veszik majd előre a sorban, de arra esküszik, hogy fizetni fognak.

- 2003-ban még sikeres építési vállalkozó voltam, a csúcson 104 embert foglalkoztatott a cég - fogott a maga történetébe. - Alvállalkozóként nagy munkákban vettünk részt, s a szőlőt a családi vállalkozás egy új lábaként gondoltuk megvetni Dióskálban. Ám 2004-ben teljesen tönkrementünk. Nem a nullára, mínuszba: 300 millió forintos vagyonvesztés lett a vége annak, hogy a partnereink az elvégzett munka után nekünk nem fizettek. A cégünk semmivé lett, az otthonunkon jelzálog van, házunk, földünk, eszközeink, gépeink lettek oda az árveréseken, amit a Kaszásék elindította felszámolás nyomán végeztek. Valóban volt, hogy a végrehajtási licitet rokon nyerte, de mi a baj ezzel? Csak próbáltuk menteni a menthetőt. De tudja mit mondok? Ezen az egészen rég túl lennénk már, ha az egerszegiek nem akarnak mindenáron felszámolást és minél gyorsabban pénzt. Leginkább ők az okai, hogy még mindig nem tudtunk talpra állni.

Gyergyák György azt mondja, számára a történet legfőbb tanulsága, hogy hiába végez el valaki egy munkát becsülettel, annak az ellenértékét nem szabad elköltenie, míg a pénz a zsebében nincs.

- Nem vagyunk csalók - hangsúlyozta többször beszélgetésünk során. - Nagyon nehéz időszakból kezdünk kikecmeregni, és minden törekvésünk az, hogy rendezzük az ügyeinket. De nem mi vagyunk az adósságsor végén...