Messi és Maradona, babona és tudomány, lúzerek és asszonyok

KABALAPASI. A vb-döntőn Karim Benzema vagy ott lesz, vagy nem lesz ott, nem tudjuk, szerencsét hoz-e a társaknak. Az biztos, hogy az 1950-ben a világbajnokságot az utolsó mérkőzésen otthon elbukó brazilok kapusát, szegény Moacir Barbosát még 1993-ban sem engedték be a selecao edzésére, mondván, balszerencsét hoz rájuk a peches ember, és azt sem engedték meg neki, hogy szakértőként kommentálja a válogatott egy mérkőzését.

SÉRÜLÉS? UGYAN MÁR! Az első vb-gólt a franciák szerezték, erről írtunk már, azon a Mexikó elleni mérkőzésen megsérült egy bátor kivetődés után a kapusuk, Alex Thépot. Akkoriban nem lehetett cserélni, Thépot helyére egy hátvéd, Augustin Chantrel állt be a kapuba – és remekül védett a hátralévő 70 percben. A franciák pedig simán nyertek. Thépot az argentinok elleni meccsre felépült, de kapott egy leventególt 40 méteres szabadrúgásból – a helyi legenda szerint, ha elmegy a Parque Central mellett a vonat, és fütyül egyet, akkor azonnal gól születik, és Luciano Wernicke esküszik rá, hogy miközben Luis Monti nekifutott a lövésnek, a stadion mellett elpöfögő mozdony vezetője kötelességtudóan besípolt a stadionba. A mérkőzés egyébként majdnem botrányba fulladt, a hazai nézők ugyanis folyamatosan tüntettek az argentinok ellen, az egyik támadó, Roberto Cherro elájult a hajrában a feszültség miatt. A lefújás után a drukkerek kövekkel dobálták meg a játékosokat, az argentin szövetség erre válaszként vissza akart lépni a tornától… Erre nem került sor, de Cherro több mérkőzésen nem volt hajlandó pályára lépni!

Thépot a harmadik meccsen javított, Chile ellen ő lett a vb-k első kapusa, aki büntetőt védett.

HA MÁR MONTI. A fedezet az első két vb-n bekerült az All Star-csapatba, egyszer ezüstérmes, egyszer aranyérmes volt – ezt többen megismételhetik a mostani finálé résztvevői közül. Azt azonban már nem, hogy Monti először az argentin, aztán az olasz színekben vett részt a világbajnokságon!

LABDA. Jó lesz megfontolni, hogyan cserélgessék az argentinok a labdát a fináléban: 1930-ban az uruguayiak ellen nem tudtak megegyezni, milyen labdával játsszanak. Az első félidőben az argentinok által választott labdát rúgták, az eredmény 2:1 volt nekik, aztán az uruk a saját labdájukkal 4:2-re fordítottak.

További érdekességek a  nemzetisport.hu-n olvashatók.