A két Válicka forrásánál

A környező kilenc falura, még 2007-ben készült egy turisztikai fejlesztési program. Szentliszló, Bánokszentgyörgy, Borsfa, Börzönce, Bucsuta, Oltárc, Várfölde, Zalaszentbalázs és Pusztamagyaród értékeit vették számba a szakemberek, s tettek javaslatot a lehetséges turisztikai célokra.

Azóta azonban annyira nem lett jobb az élet ezen a környéken, hogy látványos fejlesztésekbe foghattunk volna, saját erőből főleg nem. Felmérték például a lehetséges bicikli utak létesítésének helyét, de utak mifelénk nem épültek, a kerékpárosok a meglévő közutakon, vagy az erdészeti utakon közlekednek.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének elképzeléseink, vagy a magunk erejéből megvalósítandó erőfeszítéseink – mondja Kovács Károlyné Pusztamagyaród polgármestere, aki Paragi Ferenc sekrestyéssel vár az önkormányzat székházában, ami maga is egy figyelemre méltó öreg épület, eredetileg is hivatalnak készült. Pusztamagyaród ugyanis a kiegyezéstől, 1867-től kezdve körjegyzőségi központ. Az útszélén elnyúló földszintes ház azonban maga is felújításra szorulna.

- Van elképzelésünk ezzel az épülettel is, meg az út túl oldalán üresen álló kereskedőházzal is, ami állami tulajdonban van, a hasznosításába ezért nem tudunk belefogni. Megérdeklődtem, hogy miként juthatnánk hozzá az épülethez, elmondták, adjunk be egy kérvényt, ezt majd elbírálják, s megmondják mennyiért vehetjük meg. Nekünk erre nincs pénzünk, az állam meg nem hasznosítja, lassan majd teljesen lepusztul az öreg ház, ami egyébként sok lehetőséget rejt magában, hiszen vastagok a falai, az épület helyiségei belül kétszárnyú ajtókon át teljesen átjárhatók – mondja a polgármesterasszony, s elindulunk a szemközti dombon magasodó Keresztelő Szent János templomhoz.

- Tíz éve vagyok sekrestyés, s elmondhatom, hogy ez a templom minden vasárnap megtelik hívőkkel. Több mint százan vesznek részt alkalmanként istentiszteleten, nagy örömünkre tavaly sikerült felújítanunk az orgonánkat – mondja Paragi Ferenc. Megtudjuk, a templom felújítására is nyertek egy pályázaton nyolc millió forintot, de ezt visszaadták, mert ennyi pénzből még az állványzatra sem nagyon futotta volna, az épület rendbetétele legalább negyven millió forintot igényelne.

Várnak egy jobb pályázati lehetőségre, s az előbbre lépés érdekében még a szombathelyi püspököt is elhozták a faluba, de egyelőre nincs kilátásban hathatós segítség. A templom elődjét a Keresztelő Szent János kápolnát 1732-ben építette Zimmermann György. Az építmény 1778-ra már romossá vált. A mai templomot akkor, négy évvel később kezdték el építeni, de csak 1830-ra lett kész. Az épület külsejét 1964-ben újították fel. Nem csoda, hogy az elmúlt ötven év alatt az északi oldal vakolata erősen megrongálódott, s a pala is közel száz éves az épületen.

Nem minden pusztul azonban a faluban! Az iskola helyben működik, idejárnak a szomszédos Szentliszló és Bucsuta kisdiákjai is, a pár éve megújított óvodában jelenleg huszonnyolc kicsit gondoznak, s a mellette lévő gondozóház is látványos, sőt mind a két intézményben adtak már helyet turistákat is.

A templom mellett lévő két kertben 130 gyümölcsfát ültettek el, ezek termését gyümölcslé üzem létesítésével szeretnék feldolgozni. Értékelhető az önkormányzat földjein való gazdálkodás haszna is, ott jártunkkor éppen a régi paplak pincéjében osztályozták a közmunkások a krumplit. A török falurészben lévő régi tejcsarnokon is munkálkodtak, ebben szeretnék a lé üzemet elindítani.

- Teljesen önellátók nem leszünk, de sok minden megterem a kertjeinkben, amit a falu főzőkonyháján hasznosítani tudunk – mondja Kovács Károlyné.

Apropó, török falurész! Pusztamagyaródot 1214-ben említik először, akkor még a falu innét keltre, úgy négy kilométere volt, kis templommal és egy pálos rendű kolostorral. A török elől menekültek el onnét az ősök, de a mostani falu is két részre szakadt. A Válickától nyugatra épült egy végház, ami része volt a török elleni végvár láncolatnak, míg a Válickától keltre azok a törökök telepedtek le, akik Kanizsa felszabadítása után itt maradtak. Még ma is élnek a török megkülönböztetések, több Horváthot és Tóthot illetnek „török” jelzővel.

A történeti emlékek nyomai máshol is jelen vannak, az óvoda az egykori földbirtokos Nagy István, aki országgyűlési képviselő is volt, kúriájának átépítésével jött létre. A régi parkból mai is óvnak még gyönyörű évszázados fákat, köztük egy óriás, sárga virágú tulipánfát. A temetőben az egykori fazekasok 1747-ben építettek egy kis kápolnát, melyet Szent Flóriánnak szenteltek fel, az épület óriás hársfasor alatt bújik meg.

Ezek a méltóságteljes matuzsálemek könnyen lehet, hogy egykorúak a kápolnával, hiszen az ő életükben kétszáz, kétszázötven év egyáltalán nem ritkaság. Az 1848-49-es hősnek, Püspöky Gráciánnak, aki Buda várának visszafoglalásakor elsőként tűzte ki a magyar zászlót , köze van Pusztamagyaródhoz. 1852-ben visszatért Zalába és házasságot kötött Dőry Máriával, majd a Dőry család pusztamagyaródi birtokán, Válickapusztán (ma Pusztaszentlászló területe) telepedtek le. Az eladósodásból azonban Püspöki itt sem tudott kivergődni. 1861 tavaszán egy adósságot próbáltak rajta behajtani, amikor március 6-án váratlanul meghalt. Három nappal később temették el Válickapusztán…

Térjünk azonban vissza a 2007-es idegenforgalmi koncepcióhoz, ami egy ritka természeti jelenségben is lát turisztikai lehetőséget. Pusztamagyaródon található a Válicka forrása, ami két irányba indít el patakokat. Egyik ága Északnak, a Zala irányba folyik, a másik, a Csertán, majd a Kerkán át Délnek, a Murába tart.

- Ez a vízválasztó egy csodálatos táji-természeti érték, amit turisztikailag is hasznosítani szeretnénk. Mi sátortábor létesítésében gondolkozunk, hiszen két létesítményünk itt van a közelben, s étkezést is tudunk biztosítani a vendégek számára.

A Zala Zöld Szíve programban gasztronómiai íz pont létesítésére pályáztunk. Jönnek erre bakancsos turisták, kerékpárosok, sőt francia lovasoknak is adtunk már szállást.

A Külsőhegyen, a piros keresztnél, melynek közeléből új aszfaltos erdei út vezet Szentpéterföldére, található a szomszédos Bánokszentgyörgy illetve Pusztaederics határa, s csodálatos a kilátás is – invitál hegyi sétára a polgármesterasszony.

A táj innét nézve tényleg lenyűgöző. A szomszédos Pusztaszentlászló templomai, hegyi pincesorai világítnak a messzeségben. Az itteni hegyeken öreg, omladozó, de elmúlásukban is megkapó pincéket látunk, de sok, szépen gondozott építmény is várja a látogatókat. Vannak olyanok is, akik vendégeket fogadnak, legutóbb a májusfa kitáncolás is a hegyen volt népes közönséggel. Kovács Károlyné így invitál a falu honlapján: „A megismerés csak akkor és úgy teljesedhet ki, ha a kedves leendő Vendég nemcsak a honlapról szerez rólunk ismereteket, hanem magát a községünket is felkeresi, és teszi ezt azért, hogy részese legyen mind annak a nagyszerű érzésnek, melyet a természet közelsége adhat.” Ez az érzés most bennünket is megérint…

-A falu központját is újra álmodtuk. A községházát szeretnénk megújítani, zsuppos fedésűvé változtatni, benne helytörténeti kiállítást berendezni és körbejárhatóvá tenni. Ugyancsak körbejárhatóvá szeretnék átalakítani a még állami tulajdonban lévő kereskedőházat is, amit idegenforgalmi fogadó épületként akarunk hasznosítani. Erről álmodunk, előbb álmodni kell ahhoz, hogy valami egyszer valósággá váljon. Hiszem, hogy egyszer a falunak is jobb lesz – mondja Kovács Károlyné.