Békavár és a nagyurak hagyatéka – Szentgyörgyvár látnivalói sokak számára lehetnek vonzóak

Akkoriban emiatt nem nagyon lehetett szobakiadással foglalkozni, nem voltunk csendes falu, most meg már ez a fajta üdültetési mód visszaszorult. Maradnak a látnivalóink, a rendezvényeink, amelyek sok vendéget vonzanak.

Nyertünk egy pályázaton, ennek eredményeként egy kiadványt készítünk a faluról, a régóta híres szőlőhegyről, most ehhez gyűjtjük az anyagokat – foglalja össze a legfontosabbakat Ádovics István polgármester, turisztikai sorozatunk szentgyörgyvári állomásán.

A falu történetéről Müller Róbert szerkesztésében 2002-ben jelent meg egy összefoglaló kötet, amelyből számos érdekesség tudható meg Szentgyörgyvár históriájáról, a Békavárról, amelynek ma már csak a sáncdomborulatai látszanak,  viszont állnak még az egykori Széchényi uradalom gazdasági épületei. Közülük többet a zalacsányi elágazótól, Alsó- és Felsőmándpusztán, illetve Szentgyörgyváron látni az  országútról is.

Ezek jobbára elhagyottak,  de van, amit még hasznosítanak, illetve szépen felújítottak, mint például a Széchenyi pincét, vagy a lipicai ménes istállóit. Az elkerülő új út mentén áll Nemestóthy Szabó Lajos családjának mostanra szépen rendbe hozott mauzóleuma. A keszthelyi születésű  Szabó Lajos vásárolta meg a Széchenyiek felsőmándpusztai birtokát, miután Széchenyi István örököse, a kisebbik fia, Ödön Törökországba települt át.

- Történelmünk összeforrt az egykori Mánd faluval, ami most a külterületünk. Két három család él már csak itt, a hatvanas években még kétszázan lakták  a falut. A középkorban Mándnál volt a Zalán gázló, illetve híd is. Szentgyörgyvár határa a Zala mentén, a Balaton felőli dombvonulatán húzódik 6,5 kilométer hosszban. A falu fölötti részen már a régmúlt időkben is  jelentős volt a szőlőművelés, 1759-ben például 83 szőlőbirtok volt a hegyen – mondja a polgármester.

Maradjunk még a mándi Zala átkelőnél, hiszen az itteni Zala-híd okán, az ezerháromszázas évek közepétől, a nádori közgyűlések miatt volt jelentősége a falunak. Zala megyében 25 nádori közgyűlés közül 16-nak ismert a pontos helyszíne. Ezek közül kilenc, – 1354 és 1408 között – Mándhidán volt. A mándi híd és (rév)  a török támadásokkor állandó problémát jelentett, védelmére a szentgyörgyvári Békavár volt hivatott, amelynek első említése 1444-ben történt. Veszprém és Hegyesd eleste után ez a vár próbálta megvédeni a gázlót, mert a hidat akkorra már a magyarok lerombolták.

Közben az erődítmény a törökverő fekete bég, Nádasdy Ferenc birtokába került, majd mindvégig a török elleni védelmi rendszer fontos pontja maradt. A legnagyobb támadás 1643 július 3-án érte a várat, de a negyven fős védő csapat helyt állt a 6-700 fős török sereggel szemben. Végül, mivel fő erők nem támadták, a vár soha nem került török kézre, eltakarodásuk után az enyészeté lett, vagy a falu házainak építéséhez használták. A Széchenyiek itt építették ki egyik uradalmi központjukat.

A falu központjában ma a Szentgyörgyvári Lipicai Ménes található.  Forgács Zoltán ménesének lovait és fogatait a turisták is igénybe vehetik. Kiss Nikolett és Fellner Katalin lókiképzők, illetve belovaglók éppen a ménes büszkeségét, Maestoso Mefisztót, Magyarország jelenleg legjobb fekete lipicai fedező ménjét vezetik a fedett lovardába.

- Lovaglunk, s kocsizunk is, igény szerint – mondja Kiss Nikolett, Ádovics István pedig azt tudatja, hogy a falu nagy rendezvényei a lovas napok és a fogathajó versenyek.

- Ehhez más hagyományaink is társulnak, hiszen a kőröshegyiekkel (az M7-es völgyhídja alatti település) ilyenkor itt is találkozunk. Régi kapcsolat ez, voltak nálunk lovas napon, aztán visszahívtak minket böllérfesztiválra, s ez már évek óta így ismétlődik. A másik hasonló hagyományunk, a Szent György települések találkozója, ami már tíz éve tart. A mi kezdeményezésünkre 2001-től ez ma már a szentgyörgyiek kispályás focitalálkozója lett, amit az idén mi rendezünk – említi a polgármester.

A falu temploma uralja a tájat. Szentgyörgyvár a középkorban is templomos falu volt, Szent György védőszenttel. A település  1677-ben Széchenyi György győri püspöké lett, de új templomát Padányi Bíró Márton veszprémi püspök építette 1755 és 57 között. A szőlőhegyen lévő középkori templomnak, amely a mai temető környékére esik, 1725-ben még állt a kőfala. Ezt az ősi pusztatemplomot azonban sorsára hagyták.

-A pusztatemplomnak már nyoma sincs. Lassan ilyen sorsra juthat a szőlőhegy másik ritkasága, a sok évszázados öreg gesztenyefánk is. A monda szerint a várat innét lőtték a törökök, ez a fa már akkor is megvolt. Állítólag a törökfutáskor akkora árvíz keletkezett, hogy egészen az öreg gesztenyefáig ért. Az árvíz hozta magával a fán látható keresztet, amit a gesztenyefa ágai fogtak föl. Sajnos a fa egyik része már korábban elszáradt, de volt egy oldal sarja, ami az öregek visszaemlékezése szerint legalább száz éves lehetett. Itt szoktuk tartani az Orbán napi ünnepséget, ami korábban két napos volt.

A sármellékeikkel közösen tartottuk a két hegy határán álló Szent Orbán szobornál és a nagy gesztenyefánál. Több tulajdonosa van a telkeknek, amin az öreg óriás áll, az egyik tulajdonos vágta ki az oldal hajtást, a fa teljesen kiszáradt. A nyolc méteres kerületével a megye egyik legnagyobb gesztenyefája volt – sajnálkozik most is Ádovics István.

A szőlőhegy itt is átalakul. Az ezerhétszázas években már volt hegyközségi törvénye a szőlőknek. A termést gyepű védte a hegy területén, rendszeres volt a gyepűjárás, amikor a  hegybíró az elöljárókkal együtt megnézte, hol kell nyírni, átfűzni a gyepűt, javítani a kapukat. Ma sok parcellát már elhagytak, vagy kivágták a szőlőt, s pihenésre használják a hajlékokat. Szépen felújítanak régieket, s főleg a keszthelyi átkötő út mentén újakat is építenek. Történtek új telepítések is, sok hektáros táblákat ültettek be.

A falu közepén álló Széchenyi Pince Bor és Rendezvényház utcafronti épülete mögött óriási pince, húzódik a domb gyomrában. Ez volt uradalom borászatának központja.

-A régi pinceág kiváló klímájú, a párásodásából látjuk például az eső közeledtét. Itt végezzük a hordós érleléseket, s a csoportosan érkező vendégeinket is itt fogadjuk, akiknek  borkóstolókat, s különböző rendezvényeket szervezünk – mondja Dóber Gábor pincemester, aki  Szentgyörgyvár alpolgármestere is.

Bejárjuk a hatalmas pincét, megcsodáljuk a hordókat elválasztó mellvédeket dísztő fából faragot fejeket, a nemes penésszel belepett üvegeket. Végül Dóber Gábor egy üveg elejű vakablakhoz vezet, ahol a penésszel és párával belepett üveg mögött egy 1853-ban palackozott tokaji aszút őriznek. Az éttermi épület valóságos néprajzi gyűjtemény. A falakon, tálasokon sorakozik a sok régi tányér korsó, s egyéb használati tárgy. Az asztalok régi hordók homlok lapjai, fenekei, s olyan ritkaság is látható mint a venyigéből font prés, vagy Sobri Jóska dunántúli betyárvezér  mázas kerámia lapokon elmesélt élettörténete.

- Ezek a tulajdonos, Bezerics Csaba gyűjtései. A vendégeink nem győzik csodálni mi minden került a falakra – mondja Dóber Gábor, amihez Ádovics István csak ennyit fűz:

- Mint látható, érdemes egy kis időre eljönni hozzánk, vagy megállni Szentgyörgyváron, mi mindenkit szeretettel várunk…