Új irányzat

2021.02.07. 17:50

Konzervatív feminizmus: keresztény, józan és értékóvó

Nem túlzás kijelenteni: a feminizmus fogalma a XXI. században immár szitokszóvá vált, amelynek negatív megítéléséhez a szélsőséges feminista és liberális gendertörekvések is hozzájárultak, lerombolva mindazokat az eredményeket, amiket az elmúlt kétszáz évben a nemi egyenlőség területén sikerült elérni. A szélsőséges eszméket elutasítók számára egy újnak mondható irányzat, a konzervatív feminizmus jelenthet alternatívát, amely egy józan, értékóvó szemléletet vall magáénak. A Magyar Nemzet a konzervatív feminizmus céljairól Horváth Júlia Borbála kulturális antropológus-íróval és M. Dobos Marianne szerkesztő-műsorvezetővel beszélgetett.

– Megkockáztatom, ha nem tör ránk a kilencvenes évek elején a genderideológia, ma már büszkébb, egyenrangúbb nőkről, valamint a nemek közötti harmonikus munkamegosztásról beszélhetnénk – kezdte a Magyar Nemzet kérdésére A konzervatív feminizmus. Hogyan szabaduljunk meg a szélsőséges genderideológiától? című kötet szerzője.

Horváth Júlia Borbála elmondta: az elmúlt évtizedekben a feminizmusból, azaz a női nézőpontú törekvésekből szitokszó lett, amelynek a hátterében több tényező áll. A feminizmus – amelynek a harmadik hulláma, a posztfeminizmus napjainkban is tart – jelentősen rétegződött:

a rendkívül hangos liberális filozófiai szárny összeállt a radikális irányzatokkal – amelyek félreértelmezték a szabadságjogokat –, és a szélsőséges genderideológia beépült a radikális feminista érdekképviseletbe. A valódi érdekvédelem a politikai célú zavarkeltéssel is összemosódott,

amely a feminista törekvések eddig elért eredményeire is negatívan hatott – magyarázta a kutató. Véleménye szerint ezekhez a folyamatokhoz a balliberális véleményformálók is hozzájárultak, mivel szerintük ha valaki nem veszi át a szélsőséges gender elképzeléseket (pl. a biológiai nem negligálása), akkor begyepesedett, nőellenes és konzervatív.

– A józannak megmaradt csoport – folytatta –, elutasítván a szabados elképzeléseket és a radikális feministák túlkapásait, a konzervativizmus felé fordult. A konzervatív feminizmusnak – amely fogalom bár furcsa és szokatlan, sőt némelyek szerint paradoxon – sokkal több nem tudatos követője van, mint amennyien ismerik a kifejezést.

Horváth Júlia Borbála az irányzat jellemzőit ismertetve elmondta: a konzervatív feminizmus nem egyenlő a nemi sztereotípiák konzerválásával, sokkal inkább a józan, mai, értékóvó szemléletet vallja magáénak. Sok pontjában azonos a gyakorlatba már beépült elgondolásokkal, ezek közül pedig néhány különösen aktuális:

a konzervatív feminizmus keresztény alapokra épül, és az Isten és ember előtti egyenlőséget hirdeti. Alapvetése, hogy a nő az nő, a férfi pedig férfi, továbbá az, hogy a női érdekek a társadalmi rendszerben ugyanolyan hitelességgel jelenjenek meg, mint a férfiaké.

Támogatja, hogy a nők az otthoni és a gondoskodói szférában ingyen végzett munkája időbeli, illetve anyagi juttatásokkal legyen honorálva. A keresztény feminista nézőpont pedig – amely a konzervatív feminizmus részét képezi – ezek mellé illeszti saját tételeit, amelyek főként a férfi-női kapcsolati hűségre hűségre, az abortuszkérdést illetően pedig a párok közös felelősségvállalására helyezi a hangsúlyt – mutatott rá.

– A konzervatív feminizmus kapcsán fontos tudatosítani a nőkben és a férfiakban is, hogy ez nem valamiféle szekta, itt nem dogmák ráerőszakolásáról van szó, hanem a nő és férfi döntési jogáról – hangsúlyozta a Magyar Nemzet kérdésére M. Dobos Marianne. A Hír TV munkatársa szerint szerencsés helyzetben vagyunk Magyarországon, mert sok esetben a törvényi rendelkezés erősíti magát a döntést, ezért nem kell kategorikusan választani a család és a munka között, hiszen egy nő akár mindkettő mellett leteheti a voksát. A szerkesztő-műsorvezető úgy véli, a

nők helyzetének és lehetőségeinek rendezését illetően még bőven van tennivaló, viszont a harminc vagy negyven évvel ezelőtti állapotokhoz képest történtek pozitív változások, ami dicséretes.

Horváth Júlia Borbála könyvének szerkesztője szerint a nők hátránya azért még érezhető az élet bizonyos területein, de az olló egyre szűkebb férfiak és nők között. – Például – egyre kevésbé észrevehetően – másképp néznek még a női vezetőkre, politikusokra vagy közszereplőkre, és mintha lassan megszűnne annak a jelentősége is, hogy egy cég vagy közintézmény élén nő áll. A bérezési különbségekkel kapcsolatban pedig bizakodásra ad okot, hogy sok szektorban már bértábla alapján kapnak fizetést az emberek, amely a szolgálati éveket, nem pedig a nemeket veszi alapul – sorolta. Elmondása szerint azt kijelenteni, hogy vannak tipikus női és tipikus férfi munkák, még nem baj, ahogyan az sem gond, ha ez alól vannak kivételek is. A probléma igazából az, amikor teljes mértékben homogenizálnák az embereket, annak ellenére, hogy különböznek.

– Amin viszont mindenképpen változtatni kell – hangsúlyozta –, az a nemi és a családon belüli erőszak megítélése.

A családon belüli erőszaknál többnyire a nőket és gyermekeket ért bántalmazásról beszélnek – noha egyre több férfi áldozatról lehet tudni –, a nemi erőszaknak pedig szintén nők az áldozatai, megjegyezve, hogy az ilyen helyzetekben a nőkre mint a gyengébbik, „alacsonyabb rendű” emberekre tekintenek. A szerkesztő-műsorvezető nyomatékosította: minden eszközt be kell vetni azért, hogy ilyen méltatlan helyzetek ne fordulhassanak elő.

Borítókép: illusztráció

Ezek is érdekelhetik