2017.08.28. 16:20
Apanapló - Állati történetek Zalántól
Pásztor Zalán állatokhoz fűződő viszonya eddig is ambivalens volt, de ez a kettősség csak erősödött a nyaralás során. Tanulságos történet a bogarakról, a méhekről, a halakról és a macskákról.
Pásztor Zalán igazi panelgyerekhez méltóan eddig nem sok állattal találkozott. Látókörébe eddig jobbára csak a lakótelepen pórázon sétáltatott kutyák, a kóbor macskák, illetve a nyitott ablakon néha berepülő bogarakon kerültek. Ez utóbbiakat ráadásul már csak összemaszított formában láthatta, miután a bogártámadások esetén rendszerint nekem kell elvégezni a piszkos munkát.
– Apa, ezt aztán jól kinyírtad! – mondta büszkén legutóbb is a kölyök, majd kiabált az anyjának, hogy most már bejöhet a szobába.
Zalán amúgy a cicákat szereti a legjobban, ami nem véletlen, hiszen Balázs papa és Irénke mama perzsa macskájával, Bucival már régóta jó barátságot ápol. Ennek megfelelően a lakótelepi kóbor cicákat is becézgeti, sőt olykor megeteti s itatja őket.
Zalán a halakért szintén odáig van. Igaz, kicsit másként tekint a kopoltyúsokra, mint a cicákra.
Pásztor Zalán éppen az aznapi ebédjével pózol. Szereti a halakat
– Gyuri papa, fogtál ma halacskát, mert azt szeretnék enni ebédre – tette fel a gyerek a fogós kérdést másik nagyapjának a nyaralás minden napján. – Hú papa, ez tényleg nagy és milyen hegyesek a fogai.
– A balatoni fogasnak bizony hegyesek a fogai.
– Papi, ne viccelődj már, ez nem fogas, hanem hal.
– Dehogynem, te gézengúz. Ezt a halat fogasnak vagy süllőnek hívják – okosította a 6 évest a 69 éves.
Nem telt bele öt perc és fiam már szakszerűen pucolta a süllőt, Gyuri papa még arra is megtanította Zalánt, hogyan kell eltávolítani a hal szemét. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen rituális gyilkosság után mindenkinek elmegy az étvágya, de Zalán az ebédnél jóízűen lakmározott a reggeli fogásból.
Az idei nyaralás alatt sajnos a méhekkel, pontosabban egy méhhel is megismerkedett a lurkó. Éppen fürdeni indultunk, amikor fiam rálépett egy fűben szendergő fullánkosra. Nem akarom részletezni a következményeket, de olyan egybefüggő káromkodáshalmazt még nem hallott a déli part, amit Pásztor Zalán harminc másodpercben előadott. Aztán persze jött a sírás, a zokogás, én meg győztem csitítani, vigasztalni. Néhány ecetes borogatás és egy kálcium tabletta után Zaza persze az egész parton azzal dicsekedett, hogy neki bizony a szeme sem rebbent, mikor megcsípte a méh.