Kis zsizsegést hozunk a faluba, úgy, hogy kihasználjuk a település adottságait

Zalaszombatfa - Már hét éve, hogy a zalai apró faluba költözött a nyüzsgő fővárosból Balog Anita keramikus és férje Árvay László, aki szintén képzőművész. Éveken át Budapesten éltek és dolgoztak, több kiállításuk is volt nemcsak idehaza, külföldön is, majd Hetésben kezdtek új életet.

Nem ritka, hogy a nagyvárosi életet vidékire cserélik az emberek, bár nem mindegyikük választ egy kistelepülést állandó otthonának. Ők ketten már évek óta így tekintenek Zalaszombatfára, ahol aktívan be is kapcsolódnak a helyi életbe.

- Nálunk nem a gyerekek, hanem mi, a szülők repültünk ki otthonról - mondja Balog Anita felújított, de a régi időket idéző otthonukban, a saját maga által restaurált berendezések között. - Két gyermekünk ma is Budapesten él, mi pedig itt próbáltunk, próbáljuk öko-bio szemlélettel lábra állítani a helyet, házat, a kertet, ahol élünk.

Egy barátjukon keresztül és egy nyaralás megragadó élményeit követően döntöttek úgy, hogy házat vásárolnak a faluban, és bár ezt inkább a nyugdíjas évekre tartogatták, nem bánták meg, hogy fejest ugrottak a zalai kalandba.

- Korábban Pesten több galéria megszűnt, mi is próbáltunk a szakmában váltani, kitalálni valami újat, több formával, színnel foglalkozni - mesélte Árvay László. - Lehet, hogy nincsenek extra nagy művész díjaink, de külföldön például megdicsérték újat mutató alkotásainkat, ami nagy elismerés. Tudomásul kell venni, rengeteg nagyszerű kortárs művész van, és a gazdasági válság idején elsősorban a képet, kerámiát, filmet és mozit részesítik előnyben emberek, más művészeti ágak háttérbe szorulnak. Ma már az internet korában a technika is árt a művészetnek, a festészetet, grafikát háttérbe szorítja, hiszen nem tudjuk megmondani, hogy egy képet a számítógép vagy Vasarely esetleg van Gogh készített. Az sem biztos, hogy egyáltalán fontos-e még, hogy kézzel készítet tárgyak legyenek az otthonokban. Ha igen, csak keveseknek.  Ilyen tényezők között próbáltuk kitalálni mi legyen az, amit folytatunk.

- Ma már szinte törvényszerű, hogy erre felé és az Őrségbe is ilyen furcsa alakok költöznek - mondja Anita viccesen. - Akik eljöttek a nagyvárosból, és nem bírnak innen szabadulni, ami a helyieknek furcsa. De a francia Provence-ot sem a helyiek fedezték fel, hanem az oda költöző festők, művészek, ők látták benne a csodát. Ez a táj, Hetés is jó adottságokkal bír, van víz, gyógyvíz, közel a határ, a hegyek, a tenger, nagyobb városok, de közben egy biztonságos kis faluban élsz, ahova a technikai fejlődés révén minden eljut. Csend van és nyugalom, csináljuk a szakmai dolgainkat, restaurálunk, ha be is zártak a galériák, van pár utolsó mohikán, néhány bolt, ahol megtalálhatók a munkáink és közben vannak ugyanolyan alkalmi eladásaink, mint otthon voltak.

Azt mondják a kreativitás, ami minden nap valami cselekvésre, alkotásra ösztönzi őket, itt Hetésben is testet öltött. Anita jó érzékkel restaurál, mint mondta, a régi tárgyakat nagyrészt nem is mesterek, hanem egyszerű hétköznapi emberek készítették, mert értettek hozzá, tudásuk sokszorosa volt a mai kor emberének. Igyekeznek mindebből minél többet megőrizni, például csak azért vettek meg egy tájra jellemző kódisállásos házat, mert le akarta bontani a tulajdonos.  Emellett művelik a kertet is, csakis vegyszermentesen és állatokat tartanak, mindezzel kiérdemelve a helyiek rokonszenvét.

Emellett aktívan bekapcsolódnak a település életébe, ha már a művészethez értenek, ezen tudásukat kamatoztatják.

- Három köztéri szobor, installáció (aminek lényege, hogy a művész adott helyen abból alkot, amit ott talál), van erre felé, mind hozzánk köthető - nevet Anita - de mi mást tudnánk hozzáadni? Ezeket és az ötleteinket. Itt a fumu, a baba alakú kalács az egyik helyi érték, így készítettem egy fumu szobrot. A másik a Barátság-parkban található madár, a Határtalan madár, a szabadság szimbóluma, ami  a park építésénél előkerült szögesdrótból épült. Az alapanyag egykor a vasfüggöny darabjaként szolgált. Legutóbb a Hetés vendégül lát programra készült egy installációs tábla, népi installáció, ami egy festett paraván, két alakot ábrázol hetési népviseletben, fejük ki van vágva, lehet velük fotózkodni, mellé Laci megcsinálta a birkákat, velük szintén lehet fotózkodni. Úgy érezzük fontos, hogy hozzunk egy kis zsizsegést a faluba, új életet és fontos, hogy kihasználjuk az adottságokat. Jó lenne ha itt minden háznak lenne tulajdonosa, jönnének a turisták, de persze nem szeretnénk ha ellépnék a tájat. A másik szobor a Barátság-parkban található madár, a Határtalan madár, a szabadság szimbóluma, ami  a park építésénél előkerült szögesdrótból épült. Az alapanyag egykor a vasfüggöny darabjaként szolgált. Aztán a most egyre népszerűbb kerékpáros turizmushoz kapcsolódva Laci készített egy kerékpárt, ami funkcióját tekintve egyben szerelőhely, mert különféle szerszámok is  megtalálhatók itt. A szobor az erre járó kerékpárosok kedvelt fotós helye lett.

Am a jövőt illeti, Anita szeretne egy állandó műhelyt, ahol restaurálással, kerámiával, fazekassággal, szobrászkodással foglalkoznának, de amíg nem költöznek többen Hetésbe, addig nem biztos, hogy van ennek létjogosultsága.

- A falvakat felvirágoztatni fiatalokkal lehetne – tette hozzá László. - Talán többen felismerik majd itt is, mint Provenceban hogy a régi dolgok értéket képviselnek, eredeti állapotban kell megőrizni mindent. Még nem tartunk itt és nem biztos, hogy próbálkozásaink hosszú távon sikeresek lesz, majd pár év múlva kiderül, viszont az élet rövid ahhoz, hogy ne próbáljuk ki magunkat. Az elmúlt 7 év annyi örömet okozott, hogy több kiállítást is helyettesít. Ha haza kellene csúnyán mondva kullogni Budapestre, akkor is megérte ez a kísérlet, modernizáltunk egy öreg házat és van egy működő öko-bio mini gazdaságunk.