Kész csoda - a hortenziabokrok története

Farkas Jánosné Anna néni jövőre tölti be a kilencvenedik életévét, négy gyermeke van, négy unokája és egy dédunokája. Tevékenyen tölti a napjait, meséli éppen a hétvégén szüreteltek, de a kertben is mindig talál elfoglaltságot. Kész csoda, ezen szavakkal illeti a kertjében nyíló hortenziabokrokat. Annál is inkább, hiszen, mint felidézi, annak idején még tízéves kislányától kapta anyák napjára a cserépbe ültetett háromvirágú növényt. Lánya ma már nyugdíjas tanárnő, s a virágok az eltelt évtizedek óta is sok örömet okoznak mindannyiuknak. Anna néni az ajándék növényt kiültette a kertbe, s már őszre bokorrá teljesedett. A következő esztendőben még tovább gyarapodtak a bokrok, terebélyesedtek, s mint a fotón is látható, mára csodaszép díszei a kertnek. Pedig, mint Farkas Jánosné mondja, az időközben épült új ház miatt a virágok másik helyre kerültek, a szomszéd ház árnyékába. Ám a változást szerencsére nem sínylette meg a hortenzia, a bokrok sokasága ontja a rózsaszín és kék virágokat, ötven év elteltével is. Augusztus elejétől egy hónapon át pompáznak a legszebben, a fiatal hajtások pedig még tovább mutatják szépségüket. Farkas Jánosné úgy gondolja, azért is ilyen szépek kertjükben a hortenziák, mert így hálálják meg a gondoskodást. Ami abból áll, hogy rendszeresen öntözik a bokrokat, ahogy mondja, egy bokor egy vödör víz, különösen a száraz időben. Idén nem fagytak el a hajtások, ezért is lettek ilyen rendkívül szépek.