Mindegy, hova, csak el innen?

A zöldségtermesztők munkáját sohasem fizették meg, tíz-húsz évvel ezelőtt mégis meg lehetett élni belőle. Ráadásul az ország nyugati részén jobb volt a piac is. A Balaton környékén pörgött az idegenforgalom, olcsó áruház alig akadt, s '80-ban a jobb élet reményében az Alföldről költözött ide, Alsópáhokra a Peták család. A fiuk, Gábor akkor még csak hat éves volt.

- A jobb élet reményében jöttünk a szüleimmel, mert az Alföldön akkor is jobban kizsigerelték a termelőket. Ha ott húsz forintot kaptunk egy kiló eperért, itt százat is adtak érte - emlékezik vissza Peták Gábor a falutól Keszthely felé vezető út jobb oldalán levő fóliasátras gazdaságuk kezdeteire.

Ma már kisebb részén dolgoznak, a 6 ezer négyzetméteres területükön csemege kukorica, málna található, s primőr újburgonya, valamint a paprika és a paradicsom ad bevételt az 1500 négyzetméteres fóliasátorból kikerülve.

- A zöldségfélék a multik megjelenésével ilyen kistermelőknél, mint mi vagyunk, visszaszorulnak. Február második hetében ültettük a burgonyát, de sajnos az idei szélsőséges időjárás miatt rosszul sikerült. Márciusban még fagyok voltak, éjjel nagyon lehűlt, nappal túlságosan felmelegedett a levegő, és rosszul kötött a növény. Nagyon kevés gumó volt a bokrok alatt. Szedés közben elhatároztam, többet nem rakok, egyszerűen nem éri meg. A vetőmagra 60 ezer forintot költöttünk, és nem sokkal hozott többet a termés.

Hacsak az idei évről lenne szó, és csak az időjárásról, nem is panaszkodnának, de mint a házaspár elmondta, évekre visszamenőleg kudarcok sorvasztják a hazai gazdaságba vetett bizalmat, ami lassan súlyos döntés elé állította őket. Őstermelőként zöldségkertészkedésből egészítik ki jövedelmüket, s amikor a zöldségtermelők idei bevételkieséséről kérdezem - a németországi fertőzés miatt elszenvedett károkról - Peták Gábor azt mondja, esetükben nem arról van szó. Zalában kevésbé érzik ezt, mint az alföldi nagy kertészkedők, ahol az uborka, saláta zömét megtermelik.

- Először főállású vállalkozóként dolgoztunk a feleségemmel, de pár év múlva abba kellett hagynunk. A '90-es évek végéig jobban meg lehetett élni a kertészkedésből, mint az alkalmazotti munkából. Onnantól azonban egyre csak romlik a helyzet, ebben az ágazatban mindenki nagyon elkeseredett. A termelés költségei a többszörösére nőttek, közben ma is majdnem annyiért tudjuk eladni a paprikát, burgonyát, mint évekkel ezelőtt. Az embereknek pedig nincs pénzük, mindenhol csak a hanyatlást érezzük. Én egy karosi szállodában helyezkedtem el kertészként, a feleségem pedig egy hévízi butikban eladó. Az a biztos bevétel, aztán hazaérve folytatjuk a munkát a fóliában, amíg látunk. Se szombat, se vasárnap, a zöldségkertészet bevétele ma már talán csak a kosztpénre elég - mondja, majd azt is, hogy elkövettek egy hibát.

Kellett egy autó, ami nem luxus, szükségük van rá. Csakhogy a kezdeti havi 40 ezres törlesztőrészlet mára jóval több, mint 60 ezer forintra emelkedett, s az újburgonya, paprika, paradicsom ára, amit az egerszegi piacon eladnak, elolvad a tartozás mellett.

- Mit látunk majd az idei termésből? Nem tudom, mert úgy döntöttünk, elmegyünk külföldre dolgozni. Mindegy, hova, csak el innen. Megtettük a szükséges lépéseket, csak a visszajelzésre várunk.

Gábor felesége azt mondja, az időjárás is évről évre kockázatosabb. Elég egy jégeső, és oda a rengeteg munka. Nagylányuk, Fanni Sopronban tanul, jövőre középiskolás lesz. Az ötéves Áront pedig viszik magukkal, mint tervezik, valahová közel, Ausztriába.

- Engem elsősorban a gyerekek miatt aggaszt a bizonytalanság. Taníttatni szeretnénk őket, de amit itthon tapasztalunk, nem biztat jóval - mondta Peták Gáborné.

Még fiatalok, a nyugati munkaerőpiac megnyílt, úgy érzik, muszáj lépni. Ki tudja, mennyien éreznek még így.