Vári Éva színművész számára Nagykanizsa a világ közepe

Számtalanszor játszott már Kanizsán a HSMK színpadán, ilyenkor mindig csak néhány perces beszélgetésre futotta az időből. Általában épp az adott szerepéről mesélt, ám legutóbb, amikor megemlítettem neki, hogy milyen merényletre készülök ellene, elkerekedett szemmel kérdezte: Drága Bálint, hát mit akar maga tőlem még kérdezni? Végül, talán kíváncsi is volt, beadta a derekát.

Tizenhárom órára vártuk a pesti étteremben, percre pontosan nyílt az ajtó. S, mint a régi barátokat szokás, puszival köszöntött. Mi pedig rózsacsokorral. Kapucsínót kért édesítőszerrel, gyorsan hozzáfűzte: a fogyókúrás ebéd után jól fog esni.

– Fogyókúra? – kérdeztem vissza meglepetten.

– Hát persze, a futár hozza mindennap. Reggeli, ebéd és vacsora csupa egészséges párolt zöldségből és sovány húsokból, azt eszem két éve – sóhajtott fel Vári Éva. – Vigyáznom kell magamra, de őszintén szólva nem ízlik. Helyette jó kis csülkökről és markáns ételekről álmodozom, de amikor vasárnaponként, a szabadrablás idején, ilyeneket is ehetnénk, lelkiismeretfurdalásom lesz. Desszertként jobb híján diabetikus édességeket majszolok.

– Egyébként, hogy telik egy napja?

– Sokat olvasok, de mostanában operát hallgatok, ugyanis egy újabb nehéz feladatot vállaltam el. A világ legrosszabb operaénekesnőjéről az amerikai Florence Foster Jenkinsről készül egy darab, amihez egy hangképző tanár próbál normális énekhangot kicsikarni a torkomból. A történet érdekesnek ígérkezik, hisz egy dilettáns, gazdag, ám rettentően rosszul hangéneklő hölgy életét mutatja be.


Miközben a művésznő az érettebb kori hangképzés nehézségeit ecseteli, vékony, elegáns cigarettát húz elő egy dobozból.

– Nem zavarja, ha rágyújtok? – kérdezte.

– Egészség kontra cigaretta és kávé?

– Nem szívom el végig, de a próbák szünetében nekem is kell valami öröm. A kávét korábban nyakló nélkül döntöttem magamba, most már csak napi kettőt iszom.

Visszakanyarodunk a napi tevékenységek taglalásához.

– Imádom a zenét, Sinatrán kívül a régi nagy francia sanzonokat bármikor meg tudom hallgatni. Szabadidőmben megnézem a kollégákat a színházban, de szívesen járok balettre és operába is.

A Vári Éváról szóló életrajzok többsége általában úgy kezdődik: az érettségi után elkerült Nagykanizsáról. Mi történt az előtt? Egyáltalán, mit jelent számára a város?

– A világ közepét. Szerettem a gyermekkoromat. Ugyanis mi tudtuk, milyen az élet és örültünk annak, hogy van egy lódenkabátunk vagy térdzoknink. Nagyon boldog voltam, amikor nejlonharisnyát húzhattam fel. A Kórház utcában egy udvarban laktunk, Kőhalmi Mari barátnőmmel, aki a mai napig egyik legnagyobb kiritkusom. Nos, vele gyakran sétáltunk a Katonaréten, bejártuk az öszszes utcát és sokat csacsogtunk az élet dolgairól. Ha egyedül voltam, olvastam, általában világirodalmat és Ady verseket. Hálás is vagyok a szüleimnek, hogy könyvet adtak a kezembe és klasszikus zenét is tanulhattam.