Kiss Krisztina, a Zala Szépe többszörös udvarhölgye újra versenybe szállna a koronáért

Minden kislány álmai között szerepel, hogy egyszer, talán az ő fejére is felkerül az a bizonyos korona. Ezzel Kiss Krisztina sem volt másképp, hiszen a nagykanizsai lány gyerekkorától fogva figyelemmel kísérte a Zalai Hírlap Zala Szépe versenyének történéseit, akkor még csak titkon ábrándozva arról, hogy egyszer majd ő is ott áll a világot jelentő deszkákon és meghódítja a szőrös szívű zsűrit. A gyermeki kíváncsiság később tudatos vesrenyszellemé alakult: Krisztina ma már számos sikeres szereplést tudhat háta mögött, mert mint mondja, mindig is szerette megmérettetni magát.
   

Saját bevallása szerint fiatalkorában rút kiskacsa volt, aki állandó céltáblájául szolgált a bubi frizuráján és szeplőin élcelődőknek. Mint mondja, akkor még nem törődött megjelenésével, fiús kislány volt: fiú barátaival rúgta a bőrt és arról ábrándozott, hogy autószerelőként fog dolgozni. Terve a kizárólag fiúknak fenntartott bentlakásos suli miatt meghiúsult, így inkább cukrásznak állt és sokáig egy kanizsai pékségben dolgozott, majd jelentkezett az 1999-es Zala Szépére.
   
- Sokan támogattak és lelkiismeretesen gyűjtötték nekem a szavazószelvényeket - mondja. - Persze volt olyan is, aki negatívan állt hozzá. Én mindenesetre nagyon élveztem, mert nagyon jó volt a hangulat.
   
Kérdésemre rögtön megcáfolja a versenyzők közötti rivalizálásról kialakult közhelyeket, hiszen mint mondja, a versenyek során sok barátra tett szert, akik közül többel a mai napig tartja a kapcsolatot. Sőt, azt is elmesélte, hogy nemegyszer segítették ki egymást a bajból egy-egy ruha, vagy szájfény kölcsönadásával.
   
Amikor a felkészülésről kérdezem lelkesen meséli, hogy mivel saját maga készítette fellépőruháit, ez az időszak mindig lázas munkálkodást jelentett számára.
   
- Édesanyám varrónőként dolgozott, kisgyerekként pedig sokat lábatlankodtam körülötte, így sikerült ellesnem és elsajátítanom a varrás csínját-bínját - mondja, hozzátéve: a kezdeti érdeklődés a varrás iránt a szépségversenyeknek köszönhetően alakult konkrét hobbivá. Bár mára - mivel "kiöregedett" a szépségversenyek világából - felhagyott ezzel a szenvedélyével, hiszen nem kell idejét fellépőruhák készítésére áldoznia. Szeretne új dolgokat kipróbálni, most például az ejtőernyőzés gondolatával kacérkodik.
   
Legnagyobb versenyző-kori élménye a Miss Hungary olaszországi felkészítőtáborához kötődik, hiszen ott profi csapattal dolgozhatott egy olyan helyen, ahova annyi idősen egyébként esélye nem lett volna eljutni. Saját bevallása szerint nem hisz a mai internetes szépségversenyekben és elítéli azokat a versenyzőket is, akik különféle plasztikai beavatkozásoknak köszönhetően érnek el eredményeket.
   
- Ezt inkább az orvosok versenyének kéne hívni - jegyzi meg -, arról nem is beszélve, hogy annyira eltorzítják a szépség fogalmát, ami veszélyes lehet a fiatalok számára. Persze jó érzés, ha az embert a külseje miatt megdícsérik, de mindenkinek a természet adta adottságaival kell gazdálkodnia és abból kihozni a maximumot.
   
Amikor legrosszabb emlékéről kérdezem, így válaszol:
   
- Csalódás volt, hogy soha nem vihettem haza anyukámnak a koronát...
   
Mint mondja, a versenyeken átélt élmények hatására sokkal nyitottabb lett, és újra "ringbe" szállna az első helyért, ha nem járt volna el felette is az idő. Arra a kérdésemre, hogy mit csinála másként, mosolyog és így felel:
   
- Bátrabb lennék és jobban élnék a felkínált lehetőségekkel.
   
Mivel pár éve lisztérzékenységet diagnosztizáltak nála, szakmáját fel kellett hagynia. Továbbtanult és jelenleg egy egerszegi állatkereskedés műszakvezetőjeként ad gazdiknak tanácsot, hogy hogyan gondoskodjanak kedvenceikről. Boldog párkapcsolatban él, vőlegénye mellett esténként Cilu cica, és a család legújabb tagja, Lina a törpe spániel várják haza.

S hogy milyen tanácsot adna egy mai szépségversenyző fiatalnak?
   
- Nem az a fontos, hogy mit mondanak, hanem hogy ki mondja. Ha te tudod magadról, hogy honnét indultál, és mennyi munka árán mit is értél el, nem szabad hagynod, hogy a mások alaptalan kritikája eltántorítson.
 
Az akkor még kanizsai színekben induló Krisztina 1999-ben kezdte versenyzői pályafutását a Zala Szépén. Első alkalommal ugyan nem került be a legszebb 16 döntős hölgy közé, ám mit sem vesztett lelkesedéséből: 2001-ben újra indult és a díjátadón már első udvarhölgyként ünnepelhette a közönség. 2003-ban újra megmérettette magát, akkor az ötödik helyen sikerült végeznie, ezt az eredményt pedig 2005-ben, és 2006-ban még két első udvarhölgy cím megszerzése követte. Legnagyobb sikereként a Miss Hungary 2005 kilencedik helyezését tartja.