Már megint válogatás, de mégis más ez a Hogy volt!? (TV jegyzet)

Furcsa viszonyban vagyok a televízió m1 műsorával. Amikor sokadjára is végigpörgetem az összes csatornát, rendszerint mégiscsak a közszolgálatinál kötök ki. Pedig unom a rengeteg ismétlést, hiányolom a friss, élő adásokat. Gyakran tűnik úgy, nincs más a mai szerkesztők kezében, mint a tévéarchívum kimeríthetetlen kincsestára.

Sinkovics Eta

Régtől erre alapozzák műsoraikat, és hűséges nézőik kitartását. Hihetetlen, hányféle kombinációba, új címbe ágyazva látunk régi, megkopott felvételeken agyonröhögött kabaréjeleneteket, egykori színészóriásokat és remek hazai filmeket, sorozatokat. Nem gondoltam volna, még újabb bőrt lehet lehúzni a szürke, s agyonvetített kópiák garmadájáról. Egyik szomorkás szombat délután, aztán vasárnap is, belebotlottam egy kombinált műsorba. Azaz bejátszások és élő beszélgetések vitték előre az adást. Elfeledett, ám a maguk idejében ismert, egydalos táncdalénekesek vendégeskedtek a stúdióban. Elmondták, mi történt velük azóta, milyen kulisszatitkok övezték a fesztiválokat. Felcsendültek slágereik, és előadóikkal együtt magunk is eltűnődtünk a népszerűség és az idő múlásán. Megragadott a hangulat, kellemes időt töltöttem a képernyős vendégek társaságában. De mit is láttam? Hogy volt!? - böngésztem ki a műsorújságból a címét.

A hét utolsó két napján, kora délutánra időzítették a nosztalgiaadásokat, amiket, úgy látszik, más megközelítésben, érdekes témafelvetéssel ismét csak fel lehet tálalni. Persze ez nem jelenti azt, hogy még így is ne köszönnének vissza ismerős jelenetek. A válogatásokat kísérő beszélgetések során érezhetően sok múlik az élő adás vezetőinek kíváncsiságán. Legutóbb például az Ablak egykori stábtagjai és riporterei idézték fel a maga idejében bevállalós és kitűnő nézettségi mutatóval rendelkező műsort. Emlékszünk Kóthy Juditra, Papp Endrére? Egy másik alkalommal Szirtes Ági és Csákányi Eszter mesélt édesapjáról. Meghitt pillanatokat szereztek.

Akárhogy is, nekem bejön a Hogy volt!?...