A János vitéz után Othello Gyulaházára megy

 Érdekes, jelenvaló történetet játszódik a zalaegerszegi színpadon - idézte fel Telihay Péter. A vígjáték próbái akkortájt kezdődtek el, amikor az új vezetés átvette a Hevesi Sándor Színház irányítását. Gádor Béla és Tasnádi István színműve is egy olyan időszakban játszódik, amikor új főrendező érkezik a színházba. A darab arról szól, hogy a társulatot - amely évek óta együtt van, megvannak a belső szokásai, törvényei, hierarchiája - hogyan zavarja fel az új főrendező személye.
   
A történet a "színházcsinálásról", a színészekről, a gyötrelmekről, az iróniáról, a humorról, a fájdalomról szól - magyarázta Telihay Péter. Beavatja a nézőket a belső kulisszatitkokba, akik részesei lehetnek a szereplőválogatásnak, a hosszú próbafolyamatnak. Megismerhetik a színház belső törvényeit, "kukkolóként" láthatják, mi történik az irodákban, a próbákon, hogyan dől el a szereposztás. Az Othello Gyulaházán a színészek számára fájdalmas, időnként meg nevetséges színházi forgatókönyv. Élethűen mutatja be a próbafolyamatot és azt is, hogyan küzdenek a színészek a szerepeikkel.

 Gádor Béla és Tasnádi István vígjátékában keverednek az eredetileg bemutatásra szánt Csárdáskirálynő és az új rendező által kiválasztott Shakespeare dráma jelenetei - mutatott rá Telihay Péter. Paradox módon a Csárdáskirálynőben van a tragédia, az Othellóban pedig a komédia. Az operettrészletek alatt történnek meg a drámák, míg az új rendező elképzelései szerint játszott Othellóban a komikusabb jelenetek. A Csárdáskirálynőben a saját történetüket - szakításukat, féltékenységüket, szerelmüket - éneklik el a színészek, míg a forgatókönyv szerint az Othello titkait a nézőkkel együtt fedezik fel. A próbafolyamat alatt rengeteg tévedés, "bénaság, hülyeség" történik, amitől komikussá, izgalmassá, időnként nevetségessé válik a darab.
   
Ez a vígjáték elevenébe talált a társulatnak, de egyben jó terápiát, útkeresést is jelentett - fogalmazott a rendező. A jelenlegi helyzetről szól, a színpadon mindenki azt játszhatja el, ami a valóságban is megtörténik vele. Sokat lehet nevetni, ami megszabadít a problémától. Ez a színdarab arról is szól, ha valami fájdalmas vagy nem tetszik, a színésznek akkor is az a dolga, hogy fellépjen a deszkára és tegye tovább a dolgát. 

    
Telihay Péter első alkalommal rendez Zalaegerszegen, így érdemes volt arra is gondolnia, hogyan tudja a társulat ezt a darabot eljátszani. A szereposztásról - a főszereplő, Farkas Ignác kivételével - Tucsni András, a színház irodalmi vezetője döntött. A színművészek - Kovács Olga, Urházy Gábor László, Kanda Pál, Kricsár Kamill, Debrei Zsuzsanna, Hertelendy Attila, Pap Lujza, Kiss Ernő, Foki Veronika, Mészáros András, Spisák István, Misurák Tünde, Czegő Teréz, György János, Andics Tibor, Szakály Aurél - kellemes meglepetést jelentettek számára.