Garaczi a posztmodern? - Érdekel midaz, ami megszületik, ami most kezdődik az irodalomban

Szigliget - A kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb arcával, a gyakorta posztmodernként aposztrofált Garaczi Lászlóval beszélgettünk szigligeti felolvasóestje után.

zaol.hu

Sokan kötik az Ön nevéhez a posztmodern fogalmát. Mitől lesz valaki a posztmodern magyar író? Egyáltalán egyetért azzal, hogy ebbe a kategóriába sorolják?

- Ez ellen soha nem tiltakoztam. Bár az utóbbi időben már kevesebbet hallani, de régebben tényleg folyamatosan ez ment rólam. Ezért aztán jobban utána is olvastam a dolog filozófiai hátterének, s bár úgy gondolom (még ha a beskatulyázással nem is értek egyet, mert csak elhülyíti az embereket) van abban valami, hogy ezen a területen mozgok. A lényeg tömören talán az, hogy nehéz egyértelmű igazságokhoz eljutni. Más az én igazságom, a tiéd, a fa igazsága és még sorolhatnám. És ebből adódik a nyelv problémája is: hiszen mindenkinek mást jelent még akár ugyanaz a szó is. A modernség tragikusnak fogta fel, hogy az ember nem tudja megértetni önmagát, de a posztmodern ezen már nem sírdogál. Csak megmutatja: ez van, s mindenféle elemet felhasználva stílusokat kever. Mindennapjainkra levetítve például a multikultúra is egy posztmodern fogalom: kultúrák egymás mellett próbálgatják, mi lesz a másikból. De már kezd elavulni ez az egyezményes szitokszóis. S vajon mi van utána? Erre még nem találtak választ. -

 A nyolcvanas években, mikor megjelent a színen, ez mégis csak egy új dolognak számított. Milyen volt a kezdet? Voltak mesterei, példaképei?

- Nehezen indult a pályám. Bár az egyetemi újságban már megjelentek az első publikációim, nem fűztem sok reményt az egészhez. Akkor kezdtem csak bízni abban, hogy lehet ebből valami, mikor összeismerkedtem velem egykorú írópalántákkal, akikkel pályakezdőként csoportokat hoztunk létre, felléptünk irodalmi szalonokban. Rajtuk kívül volt jó néhány tapasztaltabb író is, aki hatással volt rám,  Esterházy Péter, Nádas Péter, Hajnóczy Péter, a Péterek. De ők sem sokkal idősebbek, akkor még ők is szinte kezdőnek számítottak.

Ma pedig már Ön áll a fiatalok mellett. Gondolok itt a József Attila Kör (JAK) ifjú íróira, vagy a fiatal színészekből verbúválódott KOMA alternatív társulatra , amely anno egy Garaczi-darabbal, a Plazmával mutatkozott be. A fiatalok támogatását kötelességének tekinti?

- Természetesnek. Továbbadom a segítséget, amit én kaptam, s emellett nagyon érdekel ami megszületik, ami most kezdődik az irodalomban. Ezért is jövök el a JAK táborokba, vagy adok tanácsokat a neten elküldött irományokhoz. Sokat tanulok tőlük. És a magánéletben is sok fiatal vesz körül, gyerekem 20 éves lesz lassan, feleségem is fiatal, szóval nekem teljesen természetes, hogy legalább annyit vagyok velük, mint a saját generációmmal. A színház pedig egyébként is új dolog az életemben. Persze régebben is próbálkoztam színdarabokkal, de mindkét bemutató csúnya kudarcba fulladt. Azt hiszem most éreztem rá, hogyan kell viszonyulni a színészekhez és a közönséghez. -

 És a zene? Többször nyilatkozta, hogy régen rocksztár akart lenni, műveiben is gyakran feltűnnek énekesek nevei, számok címei, idézetek. Első verseinél nyilván nagy szerepet játszott maga a zeneiség is. A prózánál mi maradt meg ebből?

- A rock and roll végigkísérte az életemet, a Rolling Stonestól, Zeppelintől és Hendrixtől kezdve a mai metálig és elektromos zenéig. Túlzottan érdekel a ritmus. A gondolat ritmus is, ahogy egy-egy motívum visszatér. Azért írok rövidebb könyveket, mert megpróbálok jól megszerkesztett, motívikus rendszert létrehozni. Aztán a mondatok hosszától kezdve egészen a szavakig figyelek arra, hogy a kompozíciónak is legyen ilyen íve, hullámzása. Sokszor elképzelem írásaimat szonáta szerkezetben: A tétel, B tétel, repríz, középső-vissza... Szóval biztos, hogy hatott rám a jellemzőbb rocker vonulat mellett a klasszikus zene is. -

Új regénye készül, a Lemúr vallomásai sorozat harmadik része, amelyben a nyolcvanas évek és a rendszerváltás időszakát jeleníti meg. Az előző két részhez hasonlóan ez a könyv is életrajzi ihletésű. A Lemúr kötetekből megismerjük Garaczi Lászlót?

Nem célom, hogy megismertessem magam. Egyszerűen könyveket próbálok írni, s fel sem merül bennem ez a kérdés. Egyébként ha tényleg posztmodern vagyok, akkor nem is lehet megismerni az identitásomat, hiszen akkor nincs olyan, hogy identitás, csak egyféle vibrálás. Ha posztmodern vagyok...



Garaczi László Szigligeten a  JAK táborban tanácsokkal látta el az ifjú írópalántákat  Fotó: Kovács Rita (JAK)

Legutóbbi  kötetei:

Gyarmati nő (2005)

MetaXa (2006)

Pompásan buszozunk!  hangoskönyv (2008)

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!